Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. május 23., szombat

"Twilight 5. rész" 6. fejezet

6, Életmentő vadászat

Ez a nap különösen lassan telt el. Minden perc egy-egy órának tűnt. Maga az örökké valóság soha nem tűnt még ilyen soha véget nem érőnek, mint ez a nap. A napnak végre vége volt, de még előttem állt az egész éjszaka. Kilenc óra fele lefektettem Renesmee-t, aki az utóbbi időben rendkívüli változásokon ment keresztül. Eddig úgy nézett ki, mint egy öt, esetleg hat éves. Mostanra már inkább egy tíz éves lányt fedezek fel benne. Tudtam, hogy fejlődése nagyon gyors lesz, és gyakorlatilag meg sem kellett volna, lepődjek ezen a váratlan alakuláson a születését követő növekedése után, még is nagyon meglepett a fejlődés menetének gyorsasága. Nem tudtam behatárolni, ennek a változásnak a rendszerét. Nem tudtam semmihez sem kötni. Évhez, hónaphoz, napokhoz. Semmihez sem fogható jelenségen ment keresztül Renesmee és az egész Cullen család, lányom által. Annyi viszont biztos, hogy ameddig csak lehet, és szüksége lesz, rám én itt leszek. Vigyázok rá, őrzöm álmait és megadok neki mindent, amit csak tudok.
Renesmee már rég elaludt, de én egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Annyira békés, emberi volt ilyenkor. Éjszakáként, mikor Renesmee-t figyeltem, értem meg csak igazán, mit élvezett Edward abban annyira mikor alvás közben figyelt engem. Néha visszaemlékezem emberi életem egyes szakaszaira, hogy vajon, ha még mindig ember lennék jobb élete lenne-e a lányomnak, boldogabb lenne-e? De az általam feltett kérdésre egy hang belül mindig ugyan azt választ adja. Renesmee-nek így a legjobb. Edwardnál jobb apja nem is lehetne. Nessie nagyon boldog így, és mindig is az lesz. Ekkor mindig hiszek a hangnak, és biztos leszek benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztam illetve hozom majd meg.
Egyszer csak Edward lépett be a szobába. Óvatosan ült le mellém és velem együtt hallgatta Renesmee lágy szuszogását és együtt néztük édes arcát, gyönyörű hosszú haját. Együtt gyönyörködtünk a legszebb teremtésben a világon, a lányunkban. Edward váratlanul megfogta a kezem és elkezdett kifele húzni a szobából. Mentem vele, de még vetettem egy utolsó pillantást Nessie-re. Abban a pillanatban, mikor kiléptem lányom szobájából, Edward magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de nem ellenkeztem. Most éppen úgy csókolt, mint délután, mikor a karjaiban tartott. Majd éppen úgy tolt el magától, mint akkor. Nem tudtam mire vélni, de nem is foglalkoztam vele tovább. Annyira izgatott voltam a vadászat miatt, hogy nem akartam semmi olyannal foglalkozni, amitől visszazuhanhatnék abba a depressziós állapotba, mint amiből éppen kimásztam. Elengedtem Edward kezét, és kissé sértődötten mentem be saját hálószobánkban. Elkezdetem válogatni a ruháimat, hogy melyik lenne jobb a holnapi hajszához. Soha nem foglalkoztam vele igazán, mikor mi van rajtam. Alice ez miatt sokszor mérges is volt rám. Találtam a hatalmas gardróbban egy szűk testhez álló fekete bőr nadrágot és egy ugyanolyan feszülős világoskék kissé kivágott blúzt. Soha nem láttam még ezeket a ruhadarabokat. Biztos voltam benne, hogy Alice csempészte be a szekrényembe őket. Gyorsan felkaptam az ismeretlen hacukát és beálltam egy tükör elé. Ebben a ruhában teljesen másként festettem, mint ami valójában voltam. Erősebbnek, gonoszabbnak, akaratosabbnak, hevesebbnek, egy igazi nomádnak tűntem. Arra gondoltam, hogy talán szükségem lenne erre a kisugárzásra, ha le akarom győzni Tanyát. Ha azt akarom, hogy lássa nem csak viccelődöm, hogy ha kell, megölöm, ha ez az ára a családom védelmének. Tovább keresgéltem a gardróbomban még több Alice által eldugott titkos ruha után. Találtam jó pár vad kisugárzású holmit, melyeket a szekrényem elejébe helyzetem el. Épp végeztem a szortírozással, mikor Edward lépett be az ajtón. Igencsak szemügyre vett az „új” ruhámban. Eleinte nem szólt egy szót sem, majd megjelent az arcán az a féloldalas mosoly, melyet annyira szeretettem. Még sem tudtam most mire vélni. Edward egyre közelebb jött hozzám. Tekintetét nem vette le rólam, és úgy éreztem az szinte már perzsel. Mikor már csak egy karnyújtásnyira állt tőlem, elkapta a kezem, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Vagyis csak meg akart, mert én kitértem előle. Láttam rajta, hogy nem érti miért álltam ellen. Meg akartam magyarázni neki, de úgy túl hosszú és bonyolult lett volna, így úgy gondoltam, egyszerűbb lesz, ha megmutatom neki. Mostanra már nem volt rejtegetni valóm előtte, így semmi akadálya nem volt annak, amire készültem.
„Oké.” Ennyit mondtam, mire Edward tekintete felgyűlt kíváncsisággal. Lassan elkezdtem kitolni a pajzsot elmémből. Éreztem, ahogy fokozatosan nyúlik ki elmémből.
„Bella, mit csinálsz?” Kérdezte zaklatottan Edward. Nem tudtam tovább koncentrálni, így a pajzs úgy csattan vissza agyamba, mint ha csak egy gumi lett volna. Dühösen néztem fel rá, és csak ennyit mondtam.
„Majd meglátod.” És újra neki láttam a pajzsom kiszorításának. A pajzs egyre nagyobb területet fedett be. Már csak centik hiányoztak, hogy Edwardot is a pajzsom alá vonjam. De akkor Edward ismét megszólalt, minek következtében megint elvesztettem uralmamat a képességem felett, így az ismét visszaszorult elmém határain belülre, de ezúttal olyan erővel tette ezt, hogy nem bírtam talpon maradni.
„Bella. Mit művelsz?” Ezek voltak azok a szavak melyek megzavartak koncentrációmban, és ami miatt földre kényszerültem. Edward rohant oda hozzám, és segíteni akart felállni, de én nem engedtem neki.
„Hagyj.” Mondtam erőszakosan, talán kicsit durvábban is, mint akartam. Edward hatalmas szemekkel meredt rám, majd egy lépést hátrált. Nem szóltam semmit. Ismét megpróbálkoztam a pajzs kitolásával. Erősen koncentráltam. A pajzs fokozatosan hagyta el elmém, míg már csak pillanatok kérdése volt, hogy teljesen kiszorítsam azt a fejemből. Hirtelen megfogtam Edward kezét, és magamhoz húztam, olyan közel amennyire csak tudtam. Hirtelen kitisztult a fejem. A pajzs elhagyta azt. Láttam lebegni, akár csak egy buborékot. Egy hatalmas buborékot. Gondolataimon keresztül szóltam Edwardnak. Olvass! Amint láttam, először nagyon furcsán érintette a dolog, majd mikor rájött, hogy miért is látja gondolataimat, hogy mit csináltam az előbb, becsukta szemét, és elmerült gondolataim tengerében. Míg Ő gondolataimat olvasta, én nagyon keményen küzdöttem a pajzsom távol tartásával. Attól féltem, idő előtt tér majd vissza fejembe. Hogy Edward pont a lényeget nem tudja majd kivenni elmém mélyéből, vagy, hogy az erőlködésem zavarhatja a gondolataim olvasásában. Már jó ideje matatott Edward a fejemben, mikor elértem a holtpontra. Nem bírtam tovább távol tartani a pajzsot elmémtől, így az ismét visszaszorult fejembe, és újra sűrű ködöt bocsájtott gondolataimra. Edward szemei felpattantak, én pedig ismét a földön voltam. Kínzó fejfájás gyötört, de ezt meg kellett tennem. Edwardnak tudnia kell, mi játszódik le bennem, mit érzek és, hogy mi az, amitől annyira félek. Edward, mivel követetlenül mellettem állt, azonnal karjai közé font. Arrébb kotorta kócos fürtjeimet, hogy ne lógjanak az arcomba, majd lágyan simogatott.
„Istenem, Bella. Én, Én annyira sajnálom.” Kért bocsánatot Edward. Értetlenül néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy a rengeteg lehetőség közül, melyet kiolvashatott a fejemből az imént, melyikre is gondol. Mi miatt hibáztatja magát.
„Mit?” Tettem fel erőtlenül a kérdést. Edward először meglepettnek tűnt, mégis válaszolt kérdésemre.
„Hogy nem hallgattalak meg, hogy nem voltam melletted. Hogy ezen keresztül kellett menned.” Magyarázta Edward. Ezt a választ viszont én fogadtam értetlenül, hiszen Edward mellettem volt, nem emiatt aggódtam, hanem pont az ellenkezőjétől féltem. Hogy ez után nem lesz itt nekem, hogy elvehetik tőlem. Hogy Tanyáé lesz. Mivel nem mondott semmi konkrétat, hogy mit is láttam a fejemben, hát én kérdeztem rá.
„Mit olvastál ki pontosan a gondolataimból?” Kérdeztem rá, köntörfalazás nélkül. Edward pedig azonnal válaszolt.
„Láttam a Renesmee iránti töretlen szeretetedet. Azt hogy mennyire szenvedsz, mióta…” Tartott egy röpke szünetet, majd folytatta.
„Mióta megölted azt az embert. Láttam, hogy mennyire bánt, a Charlie-val való viselkedésed. És, hogy mennyire boldog vagy a vadászat miatt.” Edward elhallgatott. Vártam, hogy folytassa, hogy kimondja végre a legfontosabbat. Azt, hogy Láttam, hogy mennyire féltesz Tanyától, hogy képes lennél megölni azért, hogy biztonságban tudj minket. És láttam, hogy mennyire szeretsz, és hogy mennyre félsz, hogy elveszíthetsz. De ettől nem kell félned, én mindig itt leszek veled, örökké szeretni foglak és senki miatt nem hagynálak el. Ezt vártam a legjobban, azt reméltem, hogy meg is teszi majd, de Edward csendben ült, és továbbra is szótlanul a karjaiban tartott.
„Ennyi?” Kérdeztem kissé ingerülten. Edward pedig azonnal rávágta a választ.
„Igen.”
Ettől féltem, hogy túl hamar kerül vissza elmémbe a pajzs, és hogy pont azt nem fogja látni, amit annyira akartam, hogy tudjon. Sőt amit a legjobban akartam, hogy tudjon. Leszedtem magamról kezeit, és felálltam. Behunytam szemem és erősen koncentráltam, majd Edward szakított váratlanul félbe.
„Bella? Mit művelsz már megint?” Kérdezte ismét tele aggodalommal és kíváncsisággal.
„Te pont azt az információt nem láttad, amit mindennél jobban meg akartam mutatni, azt akartam, hogy tudd. Szóval megpróbáljuk még egyszer.” Válaszoltam neki őszintén, és ismét lehunytam szemem. Már épp elkezdtem a pajzs kitolását, ami kegyetlen fájdalmakkal járt, az előző eset után, amikor Edward újra félbeszakított.
„Várj!” Állított meg. Kinyitottam szemem, és egy időre leálltam a pajzsom kiterjesztésével.
„Igen?” Kíváncsian vártam a választ, hogy mi miatt állított meg Edward.
„Nem akarom, hogy most ezt csináld. Látom, hogy nem vagy jól.” Szóval egy egyszerű aggodalom miatt, nem kíváncsi az érzéseimre és az igazságra.
„Ne félts te engem.” Ismét kicsit durvábban szóltam, mint kellett volna. Újfent Edward szavaira vártam, de ismét nem kaptam meg őket, így ismét neki veselkedtem a pajzs kitolásának. Edward ezt látta és újra félbeszakított, ezúttal sokkal erőszakosabban, mint az előbb.
„Elég!” Parancsolt rám. Ezúttal nem tudtam, hogy minek volt köszönhető az erőszakos tiltakozása. Értetlenül néztem rá és megráztam a fejem.
„Tudom, hogy mit akarsz mutatni nekem.” Felelte Edward és lesütötte a tekintetét.
„Akkor meg miért...?” Nem tudtam mire vélni ezt a helyzetet. Miért húzta a dolgokat? Miért nem mondta meg, hogy mit látott mikor kérdeztem. Miért tagadta le, hogy tud a Tanya iránt érzett félelmemről, dühömről? Miért? Mi van, ha nem is arra gondol, amire én? Mi van, ha valami olyat látott a fejemben, amiről még én sem tudtam?
„Mit is láttál pontosan?” Érdeklődtem türelmetlenül. Edward egy nagyot sóhajtott, majd rám nézett és csak ennyit mondott.
„Tanya.” Oké, akkor legalább egyre gondolunk, de akkor sem értem miért halogatta el ezt a dolgot az imént, hogy miért nem akart róla beszélni, miért titkolta el? Éppen számon akartam kérni rajta, mikor megjelent mellettem Renesmee. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy az eddigi sötétségből, mostanra már vakító világosság lett. Észre sem vettem, hogy ilyen hamar vége lett az éjszakának. Mindenesetre nagyon örültem neki, hogy eljött a vadászat napja. Ugyanakkor, vágytam még egy percre. Tudni akartam Edward véleményét erről a dologról. És tudtam, ha most nem kérdezem meg tőle, nem kapok rá választ egy hamar. Az időhúzásából ítélve terelni fogja, a témát amennyire csak tudja. De, hogy miért? Nem tudom. Úgy döntöttem egy ideig hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni, nem avatkozom közbe. Majd eljön annak is az ideje. Ha Edward nem akar róla beszélni, annak bizonyára nyomos oka van. Azt akarom, hogy tudja, bennem megbízhat és, hogy én is megbízom benne legalább annyira, hogy nem faggatom erről a dologról. Megfogtam Renesmee kezét, és elindultam vele a szobája felé. Kerestem neki valami egyszerűbb ruhát. Gyorsan segítettem neki felöltözni, bár Ő nem igazán szerette ezt. Mindig azt mondja, hogy úgy bánok vele, mint egy kis babával. Ez valamilyen szinten igaz is volt. Nem tudtam olyan könnyen elfogadni a tényt, hogy nagyon hamar fel fog nőni, mint a családom többi tagja. Bizonyára velem van a baj. Ez után megfésültem gyönyörű derékig érő haját, és egy lófarokba kötöttem fel neki, hogy majd ne zavarja a vadászat közben. Mi után Renesmee már készen volt, egyedül hagytam a szobájában, és elmentem én is kicsit rendbe szedni magamat. Mikor beléptem a hálószobába, Edwardot az ágyon ülve pillantottam meg. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre. Oda sétáltam a ruhás szekrényemhez, és hosszan nézelődtem benne. Arra jutottam, hogy jó lesz ez a bőr nadrág, és a kék blúz, ami jelenleg rajtam van, úgy is az éjjel vettem fel. És ami azt illeti éppen itt az ideje bevetnem magam. Megmutatnom az új énemet. Még egyszer szemügyre vettem magam a hatalmas tükörben, mely közvetlenül a gardróbom mellett helyezkedett el, majd vetettem egy pillantást a tükrön keresztül Edwardra. Edward észrevette, hogy Őt nézem, és pillantásomból kiszűrte a belőlem áramló fájdalmat. Sóhajtott egy nagyot, majd felállt és elkezdett felém jönni. Mikor már mögöttem volt, hátulról átkarolt. Tekintetünk a tükörben találkozott. Akárhogy is próbáltam, nem tudtam eltitkolni mennyire bánt, hogy nem mondta el nekem, hogy tud a Tanya iránt táplált érzelmeimről. Hogy ennyire nem bízik meg bennem. Jobbnak láttam szeme lesütni. Edward ezt követően kicsit erősebben megfogta vállam és maga felé fordított, majd mikor még mindig a földet kémleltem és nem néztem rá, gyengéden egyik kezét az állam alá tolta, és lágyan emelte fel azt. Így már kénytelen voltam a szemébe nézni.
„Bella. Komolyan nem értelek. Mi a baj?” Először azt hittem csak viccel, de mikor tekintete továbbra is aggodalmas volt, rájöttem, hogy nem. Ezt komolyan kérdezte. Hirtelen nagyon mérges lettem.
„Egész éjjel azon szenvedtem, hogy lásd az érzéseimet, hogy mi bánt, és ezek után még ezt kérdezed tőlem. Tudom, hogy tudod, hogy mi az, ami bánt engem. Csak azt nem értem miért nem beszélsz róla. Miért tereled a témát, mikor nyíltan rákérdezek a dologra?” Tört ki belőlem szemrehányóan a kérdés sorozat. Edward egy ideig tanakodott válaszán, majd megszólalt.
„Nem kell miatta félned. Nekem csak te kellesz, csak téged szeretlek, jobban, mint azt hinnéd. Tanya a családunk régi barátja és nem akarom tönkre tenni ezt a barátságot. Carlisle-nek ez nagyon sokat jelent. És különben is semmi okod aggodalomra. Én nem érdeklem Tanyát. Nem is tudom, honnan vetted ezt a butaságot. És ha kellenék is neki, engem akkor sem érdekelne. Soha nem hagylak el téged és a lányunkat. Ennyi szenvedés után, mikor élvezhetnénk az örökké tartó együttlétet, nem fogok bonyodalmakba bocsátkozni. Szeretlek és ezen soha, semmi és senki nem változtathat. Most már Te vagy az életem.” Annyira jól estek a szavai, ha tudtam volna sírni, most szerintem megtörtént volna. Egyszerre voltam boldog, elégedett, és hihetetlenül szerelmes. Azonnal a nyakába ugrottam és olyan szorosan öleltem, amilyen szorosan csak tudtam.
„Bella!” Teljesen elfeledkeztem hatalmas erőmről.
„Opsz, bocsi.” Lazítottam szorításomon. Edward is olyan erővel ölelt, hogy még egy hurrikán sem tudott volna szétválasztani minket. Annyira boldog voltam. Éreztem, hogy Edward tényleg az enyém, tényleg szeret, és soha de soha nem fog elhagyni minket. Így tudtam volna maradni egész hátralévő életemig, vagyis örökkön örökké. Edward egyszer csak elengedett, és azt hittem menni akar már, vagy készülődni, ezért elindultam az ajtó felé. Edward viszont nem engedett el ilyen hamar. Utánam nyúlt, magához húzott és tüzesen megcsókolt. Nem tudtam neki ellenállni, még most sem, hogy már nem vagyok ember, még most is rendszerint mindig mikor hozzám ér vagy megcsókol, levegő után kapkodom. Azt hiszem ez már soha nem fog megváltozni. Edwardnak most is tetszett, hogy így elkábultam a csókjától, mint mindig. Ilyenkor általában elővillantja tökéletes és vakító fogsorát, majd megjelenik az arcán az a csábos féloldalas mosoly, melyet annyira szeretek, és melynek abszolút nem tudok ellenállni. Mivel látta, hogy még mindig magamon kívül vagyok a csókja miatt, gyorsan megszólalt.
„Lassan el kell indulnunk, és szerintem neked is jót tenne egy kis friss levegő.” Mosolygott Edward. És ami azt illeti ezen én is csak nevetni tudtam. Még egyszer megöleltem Edwardot, majd kiáltottam egyet Renesmee-nek, aki rögtön ott is termett mellettem. Izgatottan igazgattam meg lányom ruháját, majd Edward és Nessie kezét megfogva indultam el az ajtó felé. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd eszement futásba kezdtünk Edwardal és Renesmee-vel. Alig öt perc alatt oda is értünk a Cullen házhoz, és várakozás nélkül be is mentünk, remélve, hogy már a többiek is készen vannak. Emmett és Jasper már tűkön ültek, és a nappaliban várták Rosalie-t és Alice-t. Őket ismerve még biztosan a tükör előtt végzik el magukon az utolsó simításokat. A fiúk nem vettek észre minket, ezért beljebb mentünk. Először Jaspernek tűnt fel, hogy mi már itt vagyunk. Láttam rajta, hogy nagyon meglepte új szerelésem, mert alaposan szemügyre vett.
„Sziasztok.” Üdvözölt minket, mire Emmett is észrevette minket.
„Huh, Bella! Ez, nem semmi.” Gondolom ez akart lenni Emmett köszönése. Mindenesetre nagyon örültem neki, hogy ennyire szembetűnő a változás rajtam. Csak remélni mertem, hogy az, akinek történetesen szól, ugyanúgy észreveszi majd rajtam a változást, és azt a hatást érem majd el vele, melyet szeretnék.
„Köszi Emm!” Vigyorogtam szélesen. Észrevettem, ahogy Edward is vetett rám egy rövidnek nem mondható pillantást. Szemében láttam, hogy számára még nagyon szokatlan az új stílusom. Ugyanakkor szája az általam annyira szeretett féloldalas mosolyra görbült. Ebből pedig tudtam, hogy bármennyire is szokatlan számára a látványom, nagyon is tetszik neki. Gyengéden rá mosolyogtam, majd vetettem rá egy kacér pillantást. A következő pillanatban meghallottam Alice lágy nevetését, és azt követően már láttam is, ahogy kecsesen táncol le az emeletről levezető lépcsőn. Egy pillanatba sem telt, már ott is állt előttem és kedvesen üdvözölt minket, Renesmee-nek pedig azonnal egy hatalmas puszit nyomott az arcára.
„Na, készen álltok a vadászatra?” Hallottam a kérdést az ajtó irányából, és a hangot azonnal felismertem.
„Igen, Jacob, már alig várom.” Válaszoltam szívélyesen a hang tulajdonosának. Mikor Jake már előttem állt, csak akkor vettem észre, hogy mennyire lengén van felöltözve. Először kicsit meglepett, majd hirtelen eszembe jutott hiányos öltözékének oka. Hogy is vadászna egy vérfarkas, ha nem farkas alakban. Jacob sokat mesélt róla, hogy mennyire kellemetlen volt neki eleinte, hogy átváltozása után, a ruhái cafatokban hulltak le róla, és mikor megint ember szeretett volna lenni, már nem volt mit felvegyen. Mert azért mégsem hordhat magánál egy halom ruhát. Nem is beszélve a temérdek cipőről, melyet átalakulása során éles karmai téptek darabokra. Erre azt a megoldást találta ki, hogy csak egy nadrágot vesz fel, melyet szorosan a lábához köt, mielőtt farkas alakba nem változna, így amikor vissza akar alakulni, nem lesz gond a ruhával. Jake és a többi vérfarkas ezt a technikát nagyon jól alkalmazták. Ezért is nem lepett meg egyikünket sem, mikor félmeztelenül jelentek meg a Cullen házba. Azonban ha mégis fellépett volna valami gond a ruhákkal, itt mindig volt egy-egy olyan darab melyet odaadhattunk nekik.
Amíg én visszaemlékezéssel töltöttem az időt, már majdnem mindenki vadászatra készen gyülekezett a nappaliban. Itt volt már Emmett, Jasper, Alice és Jacob. Időközben megérkezett Rosalie aki Renesmee-vel volt elfoglalva, mely nekem eddig a pillanatig teljesen elkerülte a figyelmem. A kanapén ült Emm és Jasper között már Gabriel is, és éppen most érkezett meg Esme is. Ahogy végig néztem az engem körülvevőkön, mindenki nagyon izgatott volt már, emellett mindegyikük úgy nézett végig rajtam, mintha még soha nem láttak volna. Talán túlzás volt ez az öltözék? Kicsit kétségbe estem, de ez az érzés abban a pillanatban el is múlt, mikor Carlisle és Tanya besétált közénk és Tanya úgy nézett rám, mint eddig még soha. Szemében felfedeztem a csodálkozást, a kétségbeesést, a félelmet és a zaklatottságot. Nagyszerű. Elértem a kellő hatást. Arcomra akaratom ellenére kiült az elégedettség. Edward ezt észre is vette, és láttam, ahogy engem nézett, majd óvatosan megrázta a fejét. Boldogtalannak kellett volna lennem, hogy Edward így vélekedik tettemről, Tanya iránti érzelmeimről, mégsem voltam az. Tanya reakciója annyira beindított, hogy immáron ez az érzés erősebben hatott rám, mint az elítélés, elutasítás melyet Edward sugárzott. Úgy tettem mintha észre sem vettem volna Edward nem tetszését. Carlisle felé fordultam, majd izgatottan csattantam fel.
„Na, mehetünk?” Körbe néztem és észrevettem, hogy sokan örültek kérdésemnek, mert Emmett, Alice, Jacob, Gabriel és Esme is legalább annyira izgatott volt, mint én. Hirtelen a nappaliban lévő összes szempár Carlisle-ra meredt. Carlisle felmosolyodott, majd kijelentette.
„Igen.”
„Szuper.” Fejeztem ki izgatottságomat.
„Na, végre.” Heccelődött Emmett. Miután már mindenki egymás tudtára adta lelkesedését, elindultunk a várva várt családi vadászatra. Egy nagy kupacban indultunk el először normál, emberi tempóval haladva. Kis idő után a közös nagy halomból, kisebb klikkel alakultak ki. Carlisle, Esme és Tanya együtt indultak el nyugati irányba. Alice, Jasper, Gabriel és Emmett pedig keleti irányt vettek. Én, Edwardal, Jacobbal és Renesmee-vel vágtam neki a vadászatnak. Jake mindenképp Renesmee-vel akart vadászni, már nagyon régóta tervezgették, de vagy nem nyílt rá megfelelő alkalom, vagy én nem engedtem el lányom. Mivel Renesmee már nem volt kis baba, még csak kis lány sem, nem tilthattam meg neki, és ami azt illeti nem is akartam, hogy néha azt tegyen, amit akar.
„Nessie, készen állsz?” Kérdezte hencegve Jake. Renesmee bájosan felnevetett, majd rám nézett. Bólintottam egyet, hogy tudtára adjam, hogy mehet.
„Még szép.” Felelet frappánsan a lányom. Pár pillanat múlva Jake és Nessie el is tűntek a sűrű fák rengetegében. Én pedig ismét kettesben maradtam Edwardal. Nem akartam most az érzéseimmel vagy az övével foglalkozni. Vadászni jöttem.
„Vadásszunk!” Mondtam Edwardnak. Ő pedig egyetértően bólintott. Elindultunk az erdő közepe felé, és mikor már kellő távolságban voltunk, megálltam. Egy helyben álltam és figyeltem ösztöneimre, melyek hamar működni is kezdtek. Ennek köszönhetően megéreztem egy oroszlán illatát. Lassan de biztosan indultam el az illat után. Váratlanul megéreztem még egy oroszlán, csábító illatát. Edward közvetlenül mögöttem jött, és a zsákmányom felé tartott.
„Az, az enyém.” Kacérkodtam Edwardal.
„Majd, meglátjuk.” Villantotta rám éles fogait, majd azt a féloldalas mosolyt melynek nem tudtam ellenállni. Tudtam, hogy ezt most direkt azért csinálta, hogy kizökkentsen, így próbáltam ellenállni neki. Edward hirtelen bevágott elém. Én pedig közvetlenül mögötte voltam, de nem tudtam be előzni. Edward volt az egyik leggyorsabb a Cullen-ok között. Egyre közelebb került a zsákmányomhoz, majd mikor épp rá akarta vetni magát, amilyen hangosan csak tudtam, felnevettem. Az állat rögtön észrevette Edwardot és eszement futásba kezdett. Edward kihívóan rám nézett és felemelte egyik szemöldökét, én pedig csípőre tett kézzel mosolyogtam vissza rá. Edward a fizika törvényeit megszegve ugrált egyik fáról a másikra, és őrült gyorsasággal üldözte az oroszlánt. Egy hatalmas szökkenés után, ráugrott az állatra és térdre kényszerítette azt. Edward elégedetten vájta bele tökéletes fogait az állat nyakába, én pedig csodálkozva néztem őt. Ő egy pillanatra abba hagyta a táplálkozást, felnézett rám, és elégedetten mosolygott. Hirtelen megéreztem a másik állat illatát, és ösztöneimre támaszkodva, a jószág után eredtem. Pár kiló méterre a folyótól pillantottam meg a hatalmas és gyönyörű oroszlánt. Lassan elindultam felé, beszívtam vérének édes illatát és tempómon gyorsítva közelítettem meg. Mivel az állat semmit nem gyanítva állt egy közeli fa mellett nem volt nehéz dolgom. Egy nagyobb ugrással rávettem magam, de az állat mégsem adta olyan könnyen magát, mint gondoltam. Hosszas birkózás után a hatalmas oroszlán rám ugrott és harapni készült, minden erőmet bevetve fordítottam a felálláson, és egyetlen csapással földre terítettem zsákmányom. A vére iránt érzett vágyakozásom enyhítése érdekében bele haraptam az állatba, és már a számban éreztem édes vérét. A vér egyre jobban enyhítette szomjúságom, és átjárta a melegség az egész testem. Még az állat vérét szívtam, mikor észrevettem, hogy valaki figyel. Elengedtem az állatot, mely a földre hullt. Felnéztem és Tanyát pillantottam meg. Értetlenül néztem, majd megszólaltam, talán kicsit durvábban is, mint akartam. De nem bánom.
„Te meg mit csinálsz erre?”
„Az oroszlán illatát követtem, de amint látom, feleslegesen.” Válaszolt kicsit csalódottan és durcásan. Teljesen véletlenszerűen nevettem el magam. Magam is meglepődtem. Tanya egyre idegesebb lett. Hogy a várszomj miatt-e vagy az irántam érzett gyűlölet miatt-e, nem tudom.
„Edward merre van?” Érdeklődött, nem közömbösen Tanya. Először nem foglalkoztam vele, mit kérdezett, majd mikor felfogtam, hogy mire is kíváncsi, hirtelen haragra gerjedtem. A düh, amit eddig sikerül elrejtenem és elfojtanom, most ismét felszínre tört, ahogy a féltékenységem is. Eszembe jutott fogadalmam. Hogy ha kell, megölöm, ha ez az ára a családom védelmének. Nem hagyom, hogy elvegye tőlem Edwardot.
„Tartsd távol magad tőle és a családomtól!” Fenyegettem meg Tanyát. Tanya nem hogy megijedt volna tőlem, még ki is nevetett. Nem tudtam mi volt ilyen vicces, de ettől még mérgesebb lettem. Éreztem valami különleges illatot, de a haragtól, melyet éreztem, nem tudtam rá figyelni.
„Mert ha nem?” Vette komolyra a figurát. Én pedig gondolkodás nélkül vágtam rá a választ.
„Megöllek.” Láttam, ahogy Tanya arca megmerevedett, talán a félelemtől, talán a meglepődöttségtől. Nem tudom. De most először láttam rajta, hogy fél. Az illat, amit az imént éreztem egyre erősebbé vált, de még most sem tudtam mi lehet az. Valami állat, annyi biztos, de hogy milyen számomra már nem volt lényeges.
Tanya hátat fordított nekem és ennyit mondott.
„Én még nem ettem.” Ennyire megijedt volna tőlem? Mégis csak megérte stílust váltanom. Boldog voltam, hogy végre felfogta, amit már régóta próbálok a tudtára hozni. Hogy hagyja békén Edwardot és a családomat.
Az állat vére melyet éreztem egyre csak erősödött, majd egy hatalmas morgást hallottam magam mögött, én pedig reflexszerűen ugrottam el a hatalmas ordítás hallatán. Az állat meg akart támadni, és mivel én elugrottam Tanya pedig még előttem állt, a hatalmas medve nem állt meg, egyenesen Tanya felé rohant. Ezer meg ezer kérdés zajlott le bennem. Szóljak neki? Figyelmeztessem, hogy veszélyben van? Hagyjam meghalni? Kinek hiányozna, ha a medve végezne vele? Miért mentsem meg, mikor sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem élne? Tényleg ennyire gyűlölöm? Valóban hagynám meghalni? Én mentsem meg, aki a világon a legjobban gyűlöli? Amíg ezek a kérdések gyötörtek a medve egyre közelebb került Tanyához. Ő pedig meg sem mozdult. Miért áll ott tétlenül? Vajon tényleg nem érzi, nem hallja, hogy közeledik felé a medve? Ezt direkt csinálja? Ez egy teszt lenne, hogy hagyom-e meghalni, avagy sem? Mire megy ki ez az egész játék? Az előző fenyegetésem sokkja miatt nem mozdul? Mivel nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek, csak álltam ott egy szó nélkül és néztem, ahogy a hatalmas medve közeledik Tanya felé. Már egész közel volt hozzá, mikor kiáltani akartam, hogy vigyázzon, de egy hang sem hagyta el torkomat. Talán a sors akarta így, vagy ez lett megírva a Nagy Könyvben, hogy Tanyának itt és most és így kell meghalnia. Tettem még egy gyenge próbálkozást a kiáltásra illetve a megmozdulásra, de sikertelenül. A medve számomra cseppet sem váratlanul ugrott rá Tanyára, és mivel Tanya háttal állt a medvének, az állat hasra fektette Őt. Így még védekezni sem tudott. Én pedig nem tudtam, és lehet, hogy nem is akartam megmozdulni és a segítségére sietni.
„Bella, segíts!” Kiáltott nekem Tanya, de én továbbra sem mozdultam meg.
„Bella, kérlek!” Ordított Tanya. A medve elkapta Tanya egyik kezét és elkezdte cincálni. Egy váratlan pillanatban megjelent Jacob emberi alakban és megpróbálta leszedni a medvét Tanyáról, mikor nem sikerült neki, villámgyorsan átváltozott farkassá, és úgy próbálkozott. Ráugrott a hatalmas állatra és éles fogaival harapott bele vastag bundával borított testébe. A medve felordított és leszállt Tanyáról. Jake és a medve még harcoltak, de Jacob kerekedet felül, a medve pedig elmenekült. Jacob elszaladt pár percre, majd ismét ember alakban tért vissza. Tanya szótlanul és véresen bámulta Jacobot. Jake pedig értetlenül nézett engem. Alig telt bele pár percbe, Edward Renesmee-vel már ott is termet. Őket követte Alice, Jasper és velük volt Gabriel is. Majd szinte egyszerre érkeztek meg Carlisle-ék és Emmették. Mindenki aggodalmasan nézte Tanyát, én pedig még mindig mozdulatlanul álltam a tömeg közepén egyenesen Tanyával szemben. Carlisle oda rohant Tanyához és elkezdte vizsgálni.
„Tanya. Jól vagy? Mondj valamit! Kérlek, nézz ide! Mit látsz?” De Tanya nem felelt. Edward értetlenül és szánakozóan nézett rám. Tanya pedig hirtelen megszólalt.
„Ő bőszítette fel a medvét, és Ő uszította rám. Meg akart ölni.” Magyarázta Tanya. Edward pedig értetlenül szólalt meg.
„De, ki?” Tanya Edwardra majd rám nézett és válaszolt.
„Bella.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

24 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem nagyon jól sikerült ez a rész és az eddigiek is! Mikor lesz folytatás mer már nagyon kiváncsi vagyok ,hogy mi lesz?

Judit írta...

De szuper lett, nagyon nagyon tetszett. Hát Tanyat most már végképp nem kedvelem. Szegény Bella ( :'( ). Ügyi vagy, Nikym!!! Hamar folytasd, lécci!!!!!!!!!

Niky írta...

Névtelen! Köszi szépen! Annak pedig külön örülök, hogy felkeltette érdeklődésedet + kíváncsiságodat.
Juc! Neked is köszönöm, első számú rajongóm XD!! Ahogy tudom írom!!
Puszyy

Alice írta...

Héékás! én vagyok az elsőszámú rajongó!..de megosztozhatunk az 1. helyenXD am. nagyon klassz lett!:D...de szemét Tanya:@..erre kíváncsi leszek:)..csak 1 apróság...amikor azt írtad h ki.kikkel ment vadászni...Rosalie kivel ment?...nem akarok kötekedni csak kíványcsi vok egyedül..vagy kifelejtetted?

Niky írta...

Szijja Alice!! Örülök, h első számú rajongónak érzed magad!!! Felőlem osztozhattok XD...Hát igen Tanya... Mivel az első 4 könyvben sem szerettem, nem tudtam pozitív szerepet adni neki...=) Hát megmondom őszintén Rose teljesen kiment a fejemből, már más is megkérdezte amit te, de én már ki is találtam (hibám korrigálása miatt), hogy hol van Rose és mit csinál!! Ez pedig a következő fejezetben ki is derül!! És egyáltalán nem vettem kötekedésnek, sőr örülök is neki, hogy ilyen figyelmes vagy!!!
Nah puszyy

Alice írta...

oksa:)...örülök h nem veszed rossz néven...mert sajna sok ember van aki az efféle "építő jellegű kritikáért" vagy észrevételért nagyon is haragszik:S izgatottan várom a 7. fejezetet:)..am. hogy sikerült az érettségi?

Niky írta...

Hát én nem tartozom abba a kategóriába!! =)
Hát az írásbeli nem lett olyan jó, mint amilyet szerettem volna, de a szóbeli még vissza van!! Azon múlik minden!
A 7. fejezetet pedig írom amint tudom!

juli írta...

Niky ez is fantasztikus volt:)!!
Az érettségit meg megtod csinálni szerintem képes vagy rá:)!!
Jha és várom a 7.fejezetet!!

Niky írta...

=)...Köszike Juli!!!
Ami az érettségit illeti bízom benne, hogy igazad lesz! XD
A 7. fejezet nem tudom mikor lesz kész, de mint mindig, most is ha lesz egy kis szabadidőm írom szorgalmasan!!!

Névtelen írta...

Kezdetben óckodtam attól, hogy elolvassam ezeket a részeket. Úgy véltem, hogy nem lesz olyan olvasható és élményszerű. De tévedtem...
Elképesztő, hogy mennyi tehetség szorult beléd e téren. Gratulálok és már alig várom a folytatásokat. További jó munkát és kitartást kívánok.

Niky írta...

Nagyon szépen köszönöm, mind a gratulációt, mind a jó kívánságokat... Igyekszem nem csalódást okozni!! Az pedig h a "félelmed" ellenére is neki álltál és elolvastad még nagyobb örömet jelent számomra!!
=)

Névtelen írta...

Sziasztok!

Már ne haragudjatok,de ahogy itt néztem a hozzászólásokat feltűnt valami! Vegyétek tudomásul,hogy a Niky első számú rajongojó én vagyok! :P
Büszkék vagyunk rád nagyon Niky! Folytasd csak amikor van időd...de ne hajszold túl magad! Nagy sikered lesz ezzel, én érzem.
Puszka:hát találd ki hogy ki !! :) (valaki a fórumról)
Ui.:remélem most is boldoggá tettelek

Niky írta...

Oh....ennyi első számú rajongó...szóhoz sem jutok! =)...Köszönöm szépen!! És bízom benne, hogy igazad lesz, de ha nem nekem az is elég h ti itt vagytok nekem...és ezt mindenkire értem aki olvassa az 5. részt!! Nekem ez nagyon sokat jelent, és igazán boldog vagyok, hogy ezzel örömet tudok szerezni nektek, ahogy a komikkal ti is nekem! Az pedig h kivagy? Én ne tudnám?
Csávokatina!! És igen most is boldoggá tettél!! Nah puszy

Névtelen írta...

nem is, mert ÉN vagyok az első számú rajongó!
gyorsan ide a 7. fejezetet, mert nagyon kiváncsi lettem (mintha eddig nem lettem volna az):D
na de mindeggy,majd még írok komikat, és szerzek sok-sok rajongót, találd ki, hogy ki vagyok ;)
szija&puszi (mindig így köszönök)

Niky írta...

Még egy első számú rajongóó...egyre boldogabb vok =) A 7. fejezet készül, de h mikor lesz kész? Még nem tom. És hát Réka már nagyon vártalak....opsz...ezzel már ki is találtam ki vagy XD...

juli írta...

én akarok lenni az első számú rajongó:)

Niky írta...

Juli, te is lehetsz!! Szívesen veszem.. =)

Lilla írta...

Hello!
Hát Niky, ismét csodát tettél....nagyon jó lett ez a fejezet is....akár csak az előző 5 :D
Ja és én leszek a Második ( 2. XD ) számú rajongót...az a hely még úgy sincs betöltve :D:D:D
Na csak igy tovább, hajrá :D
Pusszantás

Niky írta...

Szijja Lilla!!
Hát igyekeztem, és amint látom megérte!!
A 2. számú rajongó még nincs lestoppolva, amint látod, mindenki az első helyet akarja XD....de mától hivatalos 2. számú rajongómmá tettelek!!
Jah és köszönöm, köszönöm, köszönöm....Mindenkinek!!
Puszy

doró írta...

Hejj!!XD
Akkor ha még szabad akkor lestoppolnám a 3.számú rajongó helyét.XD jo feji..XD szemét sz*r keverő r**anc tanya..ennyi a véleményem rólaXD

Niky írta...

A 3. hely a tiéd!! =)
És hát igen, nincs mit fényezni...Tanya egy ******* *****... XD

doró írta...

eggyetértés van!!XD

Niky írta...

De az ám..=)

Névtelen írta...

Én eddig úgy tudtam, hogy a vámpíroknak hiper-szuper extra erős gyémánt bőrük van, amin nem hatol át semmi, vagy csak a vérfarkasok tudják őket megölni, erre egy pitiáner medve véresre cincálja Tanya-t????? hát milyen selejtes vámpír ez?????? XD

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster