Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. július 25., szombat

Night Light ("Twilight 5. rész") 12. fejezet

Renesmee / Nessie/

12, A tökéletes ajándék

Az idő múlik. Én pedig, egyre bizonytalanabb vagyok. Anya és apa, mióta Tanya eltűnt, ismét olyan boldogok, mint régen voltak. Bő három hónapja a Cullen család békében éli az életét. Nagypapa, mióta Anya megvédte Őt, Tanyától, mindennapos vendég nálunk. Alice-t eddig is kedvelte, de most még inkább. Alice nagyon sokat foglalkozott vele. Bevezette a vámpír élet apró-cseprő titkaiba, amire nem mellesleg Charlie kérte meg. Szorosabb barátságot kötött Carlisle-vel illetve Esme-vel. Az én imádott nagyszüleimmel. Rosalie és Emmett bepótolták a Franciaországi kiruccanást, amit még Anya miatt halasztottak el. Jasper és Alice, hetente látogatják Gabriel-t. Megbeszélték a Volturi-vel, hogy találkozhassanak egymással. A Volturi pedig, mindenki csodálatára belement az ajánlatba. Jacob még mindig naponta látogat meg minket, engem. Van úgy, hogy haza sem megy. Aminek nagyon szoktam örülni. Már kicsi korom óta, mindig itt volt velem, és ez most sem változott. Most nagy a nyüzsgés a Cullen házban. Mindenki a holnapután tartandó bulira készül. Mivel nagyon gyorsan nőttem fel, nem igazán lehetett számon tartani a szülinapjaim időpontját, illetve az épp aktuális koromat sem. Carlisle – aki megkért, hogy ne papázzam, ahogy Esme és Charlie is, azt kérte tőlem, hogy ne öregítsem meg őket annyira, hogy nagyszüléknek nevezem őket. Próbáltam tartani magam, az ígéretemhez, de néha akaratom ellenére is kicsúszik a számon, egy papi, vagy egy mami szócska. – tehát a napokban megvizsgált, és bejelentette, hogy már nem fogok biológiai értelemben idősödni, nőni. Ami egyben azt is jelenti, hogy elértem a tizenhét éves kort. Éppen ez miatt, készülődik mindenki oly hevesen. A születésnapomat rendezik. Alice nagyon otthon érzi magát, ebben a dologban, így nyugodt szívvel bíztam rá a dolgot. Anyát rég láttam már ilyen boldognak és nyugodtnak. Charlie elrendezte Jessica rokonának halálát illetően a dolgokat. Az ügy lezártnak volt tekintve, állattámadás címszó alatt. Tanya távozása után, rendbe jöttek a dolgok. Apa rendszerint minden hónapban elviszi Anyát valahová. Addig pedig vagy Alice-ékkel vagyok a Cullen házban, vagy Jake vigyáz rám otthon. Nem szerettem, hogy a Cullen-ok, Alice és Emmett kivételével, annyira vigyázni akartak rám, és elmondhatatlanul féltettek. Szinte sehová nem mehettem kíséret nélkül. Nekem pedig sokszor magányra, és szabadságra van szükségem. Ezért is örülök annyira, mikor Jake „vigyáz rám”, mert Ő nem úgy tekint rám, mint egy kislányra, ahogy a többiek. Sokkal szabadabban enged, mint Emse-ék. Ami pedig különösen jó volt, hogy Anyáék szívesen bíztak Jacobra. Biztonságban tudtak, ha vele voltam. Ami még nagyon frusztrált, hogy egyidős voltam Apával, Alice-el, és fél Cullen családdal. Ők ezt még sem akarták belátni. Nem tudtam szabadulni a kalitkából. Néha túl sok volt a törődés és a szeretet, amit kaptam. Sokszor úgy érzem, ha ez így megy tovább meg fogok fulladni. Olyan akartam lenni, mint Alice. Szabad, gyönyörű, önálló, különleges. Azt akartam, hogy engem is úgy kezeljenek, mint Őt. Mint a Cullen család egyenrangú tagját. Nem pedig, mint egy gyereket. Mindennél jobban vágytam erre, még ha úgy is éreztem, hogy soha nem fogom ezt megkapni.
„Nessie!” Kiáltott nekem Alice. Biztos voltam benne, hogy megint a bulival kapcsolatban akar kérdezni tőlem valamit. Odafutottam hozzá, majd kedvesen rá néztem.
„Igen?” Alice nem is habozott tovább. A semmiből előkapott négy különböző fajta és színű asztalterítőt, és azokat, mint valami kereskedő, vagy árus, mutogatta nekem.
„Hmm.” Tanakodtam. Tudtam melyiket fogom választani, de szerettem Alice idegeivel játszadozni. Ő ezt annyira lelki ismertesen és komolyan csinálja, hogy az néha már kissé nevetséges. Bele kezdtem a játékba.
„Ez a rózsaszín rózsás, nagyon tetszik.” Alice szeme felcsillant.
„Akkor ez legyen?” A játék még koránt sem ért véget.
„Az a kék, oldalt apró csipkés, még jobban tetszik.” Próbáltam nem elnevetni magam.
„Jól van, az is szép.” És Alice már fordult is el, hogy tovább álljon. De én nem hagytam.
„Viszont az a sárga selyemterítő még annál is szebb.” Alice dühösen fordult vissza. Én pedig már alig bírtam türtőztetni magam. Viszont, most jön a ráadás. Egyszerre gondoltam az összes választható terítőre, és még megerőltettem a fantáziám, így további öt, hat darab, terítő járt az agyamban. Megkerültem lassan Alice-t, és megérintettem a karját, minek következtében látta gondolataimat, melyeket a plusz terítőkkel megspékeltem. Alice arckifejezése mindent megért. Elnevettem magam.
„Oh, Szóval játszadozunk? Na, várj csak. Renesmee Cullen, ezt még megkeserülöd.” Alice is játékosan fogta fel a dolgot. Megpróbáltam elillanni előle, de mikor Alice látta mire készülök, már utánam is eredt. Elindultam az emeletre vezető lépcső irányába, belekapaszkodtam a lépcső mellett lévő korlátba, átdobtam magam rajta, majd egy ugrással az emeleten is találtam magam. Alice-t ezekkel a mozdulat sorokkal mindig sikerül lehagynom. Berohantam Apa szobájába, onnan pedig egy jól irányított ugrással, a legközelebbi fán landoltam. Rendkívüli sebességgel másztam meg a majdnem harminc méter magas fát. Mikor már úgy gondoltam elég magasan vagyok, megálltam és visszanéztem. Alice ott állt Apám ablakszerű, kiugró erkélyén, és engem nézett. Rá mosolyogtam, Ő pedig oda szólt nekem.
„Néha egyszerűen hihetetlen vagy. Mint egy igazi amazon.” Alice szavai zavarba ejtőek voltak. De örültem nekik. Mert ez részben azt is jelentette, hogy különleges vagyok. És ki nem szeretne különleges lenni, vagy csak egyszerűen nem átlagos.
„Hát, te sem vagy semmi.” Kiáltottam vissza neki, majd elindultam tovább felfelé a fán. Alice épp hátat fordított nekem, és indult volna vissza, mikor eszembe jutott a terítő.
„Alice!” Kiáltottam utána. Ő megfordult, majd kíváncsian nézett rám.
„Igen?”
„Ami a terítőket illeti, a pezsgőszínű tetszik a legjobban.” Alice elmosolyodott.
„Rendben.” Majd megfordult és a következő pillanatban már a nyomát sem láttam. Tovább másztam a fán. Átugrottam az eddig birtokolt fáról, egy másikra. Szabadon ugráltam a magasban, mikor megpillantottam Jacobot, épp a Cullen ház felé tartva. Szívem hirtelen eszeveszetten kezdett kalimpálni. Mindig ezt éreztem, mikor Jake-el voltam, vagy csak megpillantottam. Amilyen gyorsan csak tudtam, lemásztam illetve leugrottam a fáról. Átfutottam a tisztáson, majd felpattantam egy másik fára. Jacob nem vett észre, így onnan figyeltem Őt. Mikor már elég közel volt hozzám, elé ugrottam, és egy széles mosollyal köszöntöttem.
„Szia, Jake.” Boldog voltam, mikor a közelében lehettem. Ahogy elnéztem, Ő is szeretett velem lenni.
„Szia, Nessie. Megint meglógtál otthonról?” Ez így nem volt igaz. Bár, néha szívem szerint ezt tenném. Szeretem a családom, de kell egy kis szabadság.
„Úgy néz ki.” Válaszoltam neki, még mindig vidáman.
„Nincs kedved versenyezni egyet? Majd én vigyázok rád.” Kacsintott rám Jacob. Egy versenyben mindig benne voltam, főleg, ha Jacob az, akit le kell győznöm.
„De van. Viszont először beszéljük meg a játékszabályokat.” Kacérkodtam Jacobbal. Szinte minden héten versenyzem vele, és Ő mindig csal. Ezért van szükség szabályokra. Jake felnevetett, majd megszólalt.
„Nem kellenek szabályok. Nem csalok. Ígérem.” Hittem neki.
„Rendben. Akkor innen az egykori vámpír-farkas határvonalig.”
„Oké. Háromra indulunk.” Jelentette be Jake. Majd szinte azonnal rávágta.
„Három.” Jake már futásnak is eredt. Én közvetlenül a nyomában voltam. Felugrottam a legközelebb eső fára, majd így tovább. Pár perc múlva, ismét földet értem, most már Jacob előtt. Én vezettem, és már nem volt messze a határvonal. Hátra néztem, de Jake nem volt sehol. Tudtam, hogy baja nem lehet, ezért nem is aggódtam. Vagyis, de aggódtam. Az miatt, hogy megint csalni fog. Úgy, ahogy eddig mindig. Rohantam, ahogy csak bírtam, majd körül néztem és Jake már mellettem volt. Szoros volt a küzdelem, de én begyorsítottam így nem tudott lehagyni. Már majdnem beértem a célba. Már csak bő húsz méter volt vissza, mikor meghallottam egy üvöltést. Majd feltűnt mellettem egy hatalmas, ugyanakkor lélegzetelállítóan gyönyörű farkas. Ő volt Jacob. Aki, ígéretét megszegve, ismét csalt. Megelőzött, én pedig jócskán lemaradtam utána. Láttam, ahogy Jacob átszakítja a képzeletbeli célszalagot. Megint legyőzött. Csalódottan értem be másodikként, vagyis legyőzöttként, vesztesként a célba. Jacob ott állt, én pedig közelebb mentem hozzá.
„Azt ígérted nem fogsz csalni.” Vontam kérdőre. Lágyan rám morgott, majd elfeküdt a fűben. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni selymes és puha bundáját. Szerettem ilyenkor vele lenni. Mikor farkasként volt mellettem. Ember alakjában is szívesen voltam vele, de ilyenkor minden teljesen más. Olyan Ő ilyenkor nekem, mint egy hatalmas kis kedvenc, aki csak az enyém. Akin nem kell, osztozzak. Kezembe tette hatalmas mancsait, és gyönyörű óriásira nyitott szemeivel mélyen az enyémekbe nézett. Boldog voltam. Mellette biztonságban éreztem magam. Ilyenkor úgy éreztem, nincs más a világon rajtunk kívül. Hogy jöhet bármi, akkor sem leszek boldogtalanabb, ha Jake mellettem van. Egyetlen egy dolog volt, amit nem szerettem, mikor Jacobbal voltam. Nem tudtam irányítani a képességem. Így gyakorlatilag bármit megmutathattam neki, akaratom ellenére, még azt is, amit nem feltétlenül kellene tudnia, látnia. Pontosan így volt ez most is. Az érzelmeim irányítottak, nem pedig az ösztöneim. Hirtelen az összes Jakkel töltött pillanat egyszerre tört elő bennem. Jacob hatalmas mancsa a kezemben volt, így Ő minden emlékemet tisztán látta, esetenként át is élte. Szégyelltem magam a történtek miatt. Nem tudom mi ütött belém. Jacob viszont, ahogy elnéztem élvezte a dolgot, és egy cseppet sem volt zavarban tőle. Lágyan rám morgott. Majd közelebb kúszott hozzám, hatalmas testével. Mancsai szorosan ölelték át derekam. Hatalmas szemei pedig a tekintetem keresték. Most szerettem volna, ha emberként ül mellettem, tudni akartam mire gondol. Beszélni akartam vele. Így is jó volt vele lenni. Biztonságban éreztem magam, és még mindig hihetetlen érzés volt, egy hatalmas és gyönyörű farkas társaságát élvezni. Átölelni, simogatni, dédelgetni. Ilyenkor egy kicsit mindig különlegesebbnek és szerencsésebbnek éreztem magam, mindenki másnál. Azoknál, akik soha nem fogják megtapasztalni milyen érzés Jakkel lenni. Hogy milyen mikor semmivel nem törődve száguldasz az erdőn, és meg sem kottyan megmásznod egy akár harminc méteres fát. Szerettem az lenni, aki vagyok. Azzal lenni, akivel vagyok. Sokszor gondolkodtam milyen lenne átlag halandóként élni. Úgy, ahogy én soha nem fogok. Amit én soha nem fogok megtudni. Viszont annál sokkal jobb dolgokat igen. Ezért nem vágyom az emberi életre.
Rá néztem Jake-re. Megérintettem, és megmutattam neki, mit szeretnék. Az általam közvetített képekben Jacob ember volt. Tudta mit akarok. Felpattant, és elrohant. Tisztában voltam vele, hogy nem ment messzire. Én is felálltam, és Jacob jellegzetes illatát követve elindultam utána. Meg találtam. Egy bokor mögött rejtőzködött.
„Jake? Mi baj?” Kérdezgettem Őt, válaszok után kutatva. Jacob láthatóan zavarban volt. Rám nézett, majd kínosan megszólalt.
„A ruháim. Elfeledkeztem róluk, mikor átalakultam.” Nevetni támadt kedvem, de láttam mennyire kínos neki a helyzet, így visszatartottam. Keresnem kellett valami megoldást. Körbe néztem, de nem találtam semmit, ami most segíthetne. Magamra néztem. Egy térdig érő, halványkék szoknya volt rajtam. Jobb kezemmel megfogtam az alját, és letéptem annak felét. A szoknyám nagyon rövid lett, de ez most nem foglalkoztatott. A kezemben pedig ott volt, egy viszonylag nagy ruhadarab. Odanyújtottam Jake-nek.
„Tessék. Talán ez segít.” Jacob elfogadta, majd rám mosolygott.
„Köszönöm.” Magára tekerte, majd kiugrott a bokorból. Amint megláttam a szoknyám darabjaiban, nem bírtam tovább nevetés nélkül. Hangosan felkacagtam. Jake felhúzta egyik szemöldökét, majd tett egy lépést felém. Alaposan szemügyre vett.
„Szóval kinevetsz? Talán nem áll jól? „ Tovább nevetettem Jake kajla kérdésin. De Ő nem hagyta abba. Még egy lépéssel közelebb jött hozzám.
„Huh, hát neked viszont nagyon is jól áll a szoknyád…” Várt egy kicsit majd folytatta.
„… maradéka.” Jake tekintete az enyémet kereste. Magamra néztem, majd ismét rá.
„Köszönöm.” Kacérkodtam én is. Nem bírtam levenni a tekintetem Jake-ről. Lélegzetelállítóan tökéletes volt. Közelebb mentem hozzá. Ő pedig hozzám. Megérintettem kőkemény hasizmait, majd megláttam rajta a szoknyám egy darabját, és ismét előtört belőlem a nevetés. Most már Jacob is velem együtt nevetett. Jake zavarba ejtően nézett engem. De tudtam, hogy én legalább ennyire bámulom Őt. Így egyikünk számára sem volt kínos a dolog. A nevetésünk halkan elcsendesedett. Még közelebb mentünk egymáshoz. A szívem eszeveszett tempóban kalimpált, lélegzetem lelassult, és boldog voltam. Kezeim még mindig Jake mellkasát támasztották. Jacob kezei elindultak az arcom felé. Gyengéden végig simította arcom, majd megfogta kezeimet, melyek még mindig izmait érintették. Egy pillanatra sem vettem le a szemem Jacobról. Elfelejtettem levegőt venni, és ez Jake-nek is feltűnt.
„Nessie?” Szólított meg lágyan. Nehéz volt megszólalnom a közelében, de ennyi azért kijött belőlem:
„Igen?”
„Azt hiszem. Én…” Kezdett bele Jake, majd mégis félbe szakította mondandóját.
„Igen?” Jelen esetben nem tudtam mást mondani. Úgy láttam Jake erősen gondolkozik valamin. Vett egy mély levegőt, megrázta fejét, mintha ki akart volna űzni onnan valamit. Majd megszólalt.
„Néha azért levegőt is kellene venned.” Kínosan rám mosolygott, végig húzta bársonyos tenyerét arcomon, amitől teljesen megborzongtam. Nem azért mert féltem tőle, hanem mert érintése, ilyen hatással volt rám. Ebben teljesen anyámra hasonlítok. Alice sokat mesélt nekem anya és apa kapcsolatáról. Hogy mi volt, akkor mikor én még nem voltam. Hogy mennyit harcoltak a szerelmükért. Mindent tudtam a kettejük kapcsolatáról, és nagyon nagyra tartottam és irigyeltem Őket, emiatt.
„Nessie!” Szakította félbe Jake merengésemet. Rá néztem majd folytatta.
„Mennünk kéne. Holnap után lesz a bulid, és még ajándékot sem vettem.” Lesütötte a szemét, és folytatta.
„És nem ártana át öltöznöm sem.” Jacobbal ismét nevetésben törtünk ki, mikor a maradék szoknyámra néztünk, mely Jake köré volt tekerve.
„Rendben.” Értettem egyet Jake felvetésével. Még egyszer utoljára rá néztem, majd elkezdtem rohanni. Vissza a családomhoz. Vissza a kalitkába. Jacob közvetlenül mellettem futott. A hatalmas gyorsaság miatt, meglibbent Jake szoknyája, és úgy elvitte a szél, mintha nem is lett volna. Zavarban voltam, ugyanakkor ismét rám tört a nevetés.
„Jake.” Ő kacéran nézett rám. Biztos voltam benne, hogy észre sem vette, hogy meztelenül fut mellettem.
„Talán versenyezni akarsz?” Vetette fel Jacob.
„Nem.” Feleltem neki röviden.
„Hát persze. Félsz, hogy megint én nyerek.” Nevetett fel a mellettem futó, pucér farkasember.
„Jake. A szoknyám.” Értetlenül nézett rám.
„Nagyon jól áll ez a – felhúzta egyik szemöldökét, majd kihívóan vett szemügyre – rövid fazon.” Örültem, hogy ezt mondta. Viszont, most nem ez volt a fontos.
„Nem Jacob. A szoknyád.” Próbáltam futás közben elmagyarázni neki a helyzetet.
„Hmm?” De hiába. Még mindig nem értette.
„Az istenit. Jacob. Pucér vagy.” Ijedten nézett magára, majd elvörösödve nézett rám.
„Upsz.” Ennyit mondott, majd egy pillanat alatt átalakult. Most már nem zavartatta magát, ahogy én sem. Farkasként szelte át mellettem az erdőt. Jake begyorsított. Azt hittem megint versenyezni akar, legyőzni engem. De nem. Most nem így volt. Előre szaladt, majd egy szál gyönyörű virággal a szájában tért vissza hozzám. Megálltunk. Át vettem tőle a virágot, és teljesen meghatódtam. Borzasztóan örültem neki.
„Köszönöm.” Jake válaszként gyengéden morgott egyet. Négykézláb ereszkedett, majd a hátát kínálgatta. Először nem értettem, mit akar. De végül rájöttem.
„Azt akarod, hogy üljek rá a hátadra?” Kérdeztem szelíden. Jacob bólintott egyet hatalmas fejével. Egy darabig még tétováztam, majd felpattantam a hátára. Előre dőltem, átöleltem a nyakát, és a fülébe súgtam.
„Azt hiszem… Én… „Nem folytattam. Jake még várt egy picit, majd mikor rá jött, hogy nincs mire, morgott egy hatalmasat és futásnak eredt. Jake hátán ülve ismét át futott rajtam az a biztonságot adó érzés. Ahogy a gondolat is, mely megerősítette bennem, hogy nincs nálam szerencsésebb lány illetve lény a világon. Mivel nagyon gyors tempóban szeltük át az erdőt, már közel voltunk az otthonomhoz, a családomhoz. Alice már messziről kiszúrt minket, és boldogan integetett nekünk a távolból. Pillanatokon belül, már az apámat is látni véltem, közvetlenül Alice mellett. A tekintetét elnézve, valamiért dühös volt. És volt egy olyan érzésem, hogy miattam. Szóltam Jake-nek, és lemásztam a hátáról. Odarohantam Alice-ékhez, és kedvesen üdvözöltem őket.
„Hol voltál?” Faggatott az apám. Értetlenül néztem rá, majd válaszoltam.
„Az erdőben, Jacobbal.” Az apám vetett egy kissé haragos pillantást Jake-re, majd bement a házba. Alice-re néztem.
„Van számodra egy meglepetésem.” Nem tudtam mi lehet az, így Alice-re bíztam magam. Alice befogta a szemem, majd bevezetett a házba.
„Várj! Hol van Jake?” Alice elmosolyodott.
„Ő is, mindjárt jön” Oké, mondtam magamba. Majd ismét Alice irányított. Be értünk a házba. Túl csendes volt minden. Alice elengedte a szemem. Kinyitottam, majd mindenki egyszerre:
„Boldog Születésnapot!”
„Mi? Miért? Úgy volt, hogy csak pénteken tartsuk a bulit.” Nem értettem, miért most ünneplünk.
„Alice végzett mindennel, és úgy gondoltuk, minek várjunk vele.” Magyarázta nekem Rose.
„Értem. Elmehetnék gyorsan átöltözni?” Tettem fel a kérdést rettentő zavarban. Emmett felnevetett, majd apámmal egyszerre helyeseltek. El is indultam fel az emeletre. Alice utánam kiáltott.
„Az ágyamon van a meglepetésem, azt vedd fel.” Nem is Alice lett volna, ha nem kapok tőle valami ruhát a szülinapomra. Egy ugrással az emeleten termettem. Besétáltam Alice szobájába, és félve néztem meg a nekem szánt ruhadarabot. Pont kibontottam volna, az átlátszó csomagolásból, mikor valami kopogást hallottam az ablak irányából. Kinéztem. Jake volt az. Kinyitottam az ablakot, Ő pedig egy hatalmas ugrással, mert mellettem is termett.
„Hát te?”
„Azért jöttem, hogy átadjam az ajándékomat.” Jake egy apró dobozt szorongatott hatalmas tenyerében. Felém nyújtotta, én pedig félve elvettem.
„Remélem tetszeni fog.” Bizakodott Jacob.
„Biztosan.” Nyugtattam meg. Óvatosan levettem a doboz bársonyos, vörös fedelét és bele néztem. Nagyon meglepődtem.
„Jake. Én. Ezt nem fogadhatom el.” Kivette a dobozkából, a benne lévő gyönyörű gyűrűt. Ez a felirat volt bele vésve: Nessie & Jake
Jacob megfogta a kezem, majd óvatosan felhúzta az ujjamra. Felnéztem rá, és elmerültem fekete szemeiben.
„Köszönöm. Ez gyönyörű.” Nem bírtam vissza fogni az érzelmeimet, érzelmeimet. Szemeim elhalványultak, a benne felgyülemlő könnycseppektől, majd egy pislantás után, hatalmas kőként gördült le egyetlen csepp az arcomon. Jacob, gyengéden törölte le onnan.
„Mondanom kell még valamit.” Szólalt meg Jake.
„Mond csak.” Jacob közelebb jött hozzám. Kezeimet a kezébe vette, és mélyen a szemembe nézett. Majd elkezdte.
„Nessie! Már pici korod óta, fontos vagy nekem. Most pedig, úgy érzem még jobban. Még többet jelentesz nekem. Én. Azt hiszem…” Lesütötte a szemét, majd erőt vett magán és folytatta.
„Szeretlek.” Nem hittem a fülemnek. Talán még soha nem voltam ennyire boldog, mint most. Szemembe ismét könnyek szöktek. Megint csak a boldogságtól. Mondanom kellett valamit.
„El sem hiszed, mennyire örülök, hogy ezt mondod.” Jacob arcán láttam egy apró mosolyt.
„Jake. Azt hiszem…” Nem bírtam folytatni, de meg kellett tennem, és meg akartam tenni.
„Én is szeretlek.” Jake mosolya most már egyértelmű volt. Boldogok voltunk. Közelebb léptem hozzá. Jacob óvatosan bele túrt a hajamba, megemelte állam, majd gyengéden megcsókolt. Úgy éreztem, mintha életre keltem volna. Most voltam, igazán az, aki lenni akartam. Jake mellett, végre meg találtam a boldogságot. Szerettem. Olyan volt Ő nekem, mint a kihalt sivatagban, egy apró virág, mely épp nyílni készül. Mint a leghidegebb tengerben, egy leheletnyi forróság. Mint a kalitkám zárjának kulcsa. Rá néztem, és ennyit mondtam.
„Ennél tökéletesebb ajándékot el sem tudnák képzelni.” Majd Jacob ajkai ismét az enyémeket nedvesítették.


Írta: Veréb Nikolett /Niky/

18 megjegyzés:

Rosalie14 írta...

Szia!
nagyon jó lett ez a fejezet is:)nagyon tetszik:)
mikor jön a következő rész??:)remélem hogy hamarossan:)
pusziiii

Doró írta...

Wáóóóó:P:P
Nagyon jóóóó:D:D
Végre nem csak Bella és Edward hanem Jake és Nessie:D:D
Nagyon jóóó lett:D:D
(mint mindig..:D:D )
Pusszíí:D:D

Névtelen írta...

Szia, itt az "új névtelen olvasó"! :)

Hát ez a fejezet csodás! És most már tudom, mi a titok. ;) Először azt hittem, hogy feleségül akarja venni Jake Nessie-t. :D Gyönyörű volt. Alice ismét Alice. (De nem úgy volt, hogy 19 éves? Mert én így emlékszem rá, és te azt írtad, hogy Renesmee egyidős vele... Bár nem tudom pontosan.) Várom a folytatást! :)

U.i.: Hány részesre tervezed a Night Light-ot? Remélem, nem lesz soha vége! :D

Niky írta...

Rosalie14!!
Köszönöm szépen!!
Nem tudom még, mikor várhatóó, de igyekszem..

Doró!!
Örülök írtál... hát igen..kell a változatosság. kösziike
Puszii

"Új névtelen olvasó"
Jóó, h itt vagy... köszii szépen... Az egy időset, azt nem napra, évre pontosan gondoltam, hanem csak úgy naggyából..=)
Hát olyan 25-30 fejezet van betervezve...=)

Még 1x köszii mindenkinek... reméltem, h tetszeni fog ez a kis váltás..és h nem okozom csalódás!!
Puszii

Névtelen írta...

uhh,ez is fantasztikusz lett :D grt,csak annyi h...a félvámpiroknak kell levegő? és tudnak sirni? ez kicsit fura volt..bár a b.d.ben majdnem megfulladt nessie mikor született..de sirni tud? menniy emberi érzelme van eg yfélvámpirnak itt?

Névtelen írta...

szija Niky ez fantaztikus lett ismét.. wáááóóóó ... nagyon tetszik.. csak a következményektől már előre félek hogy Edward mit fog ezehez szólni -.- mondjuk a bevésődés már kicsi kora óta meg volt..szóval.:P jó meglepetés lettz.. megérte várni :)xD
csak így tovább...
Puszii Henii (:

Névtelen írta...

Ez nagyon jó lett és lécci írj sokat Jake és Nessie kapcsolatáról mert ők a kedvenceim

juli írta...

szia nikym!
hát ez is fantasztikus volt:)
folytasd!puszi

Alice írta...

ez aztán a meglepetés!!:Dnagyon klassz lett:D és hadd csatlakozzam az előttem szólókhoz h alig várom a folytatást!:D..komolyan lassan kezdek kifogyni a dícsérő szavakból(pedig elég bő a szókincsem) de az meg már uncsi lenne ha mindenhova azt írnám h "klassz lett"..."klassz lett"..."klassz lett" de remélem elnézed nekem:P

Annu(: írta...

Sziaaa:)
Ismét nagyonnagyot alkottál.:)
Azért az elején meglepődtem egy picit, de aztán nagyonjó lett:)
Jó volt ez a kis váltáás;)
pusziim. ( L )

Niky írta...

Mindenkinek köszönöm szépen..reméltem h tetszeni fog.. hát igen, az én történeteben, a félvámpíroknak elég sok érzelme van, és még sírni is tudnak..xD
A folytatás nem tudom mikor lesz fent, mert még nem álltam neki, és jelenleg nem is vagyok otthon... hát addig is jóó olvasást..stb...
Még 1x mindenkinek köszönöm..=)

Puszii

Doró írta...

Halihóó:D
Azthiszem megint elkell kezdenem elolvasni a fejezeteket amíg nem jön új fejezet..De nem baaaj:D:D
Régi szép emlékek is felidéződnek..:D:D:D
Hm.. már csak 5 naaapp:D:Dés áá de jó megyek nyaralni:D ugyhogy kikell nyomtatni az fejiket:D:D de nem baj erre nem sajnáljuk a lapokat:D:D:D lesz mit olvasnom:D
Niky...Nem tudom kellőképp hangoztatni (háh figyelitek h milyen választékosan fogalmazok?!) Tehát nem tudom kellőképp hangoztatni h fantasztikus amit művelsz a szavakkal:D és a mondatokkal és a szereplőkkel stb..:D:D Már nagyon várom a köv. fejit is:D remélem az is Jake és Nessie fejezet lesz:D:D(nyilvánvaló rajongás)
Imádom a könyvedet imádom az oldalt:D

Jéé megint kisregény.. pedig milyen rég nem írtam ilyeneket..:D:D:D
Doró a menthetetlen szófosó:D:D
Tényleg megkell írni azt a könyvet..:D:D


Nah tényleg ennyi.:D:D:D
Szija(sztok):D
PuszíÍí

krisztina írta...

Szióka Niky.
Szeretném kérni a könyvek elejéről az idézeteket és a könyvbórítón szereplő képek szímbólikus jelntését ha lehetséges.
Hálás köszönettel.
köszönöm
Kriszta

igy tovább nagyon ügyes vagy:)

Névtelen írta...

mikor lesz fent új rész már rég tetteél fel de amúgy ez a rész fantasztikus

Eszter írta...

Szia!!!
Nagyon jó a Night Light!!!!! Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Már várom a folytatást...

Eszter

Névtelen írta...

Wáóó:):)=) egyszerűen nem tudok betelni:)=)=) csodás =)=) és áhh:D jól értettem?:D összesen 25-30 fejezet???:)imádlakk=)<333 nagyon szuper avgy:D én már az összes könyvet kiolvastam 2x legalább:D és még mindig nem elég:D:D remélem gyorsan sikerül megírdon a következő fejezetet:É:É és fantázia dús írást neked:) az olvasóknak pedig kellemes olvasást:D és sok-sok puszi az össze Twilight Fun-nak:):)=) szercsoo<333

by: sacc°o=)

Niky írta...

Szijjasztok!!
Ami a 12. fejezetet illeti...még 1x köszönöm mindenkinek...
A Folytatás készülget...de nagyon kevés időm van mostanság... még a blogra is...azért nincs most annyi friss, mint eddig.. a fejezet nem tudom mikor lesz, kész, de ígérem szólok...és próbálok kicsit "sietni" vele... köszönöm a türelmet...
Puszii mindenkinek!!

Lucii(Twilight fan) írta...

Sziasztok!
Mindenkinek nagyon ajánlom az összes kötetet!
Az alkonyaton sokat mosolyogsz.
A new moonon már kicsit elszomorodsz.
Az eclipsen már valósággal sirsz.
A breaking dawnban pedig minden megoldódik és csak mosolyogsz az egésen!
Kötelező olvasmány!

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster