Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. augusztus 30., vasárnap

Night Light ("Twilight 5. rész") 13. fejezet

Renesmee / Nessie/

13, Teljes lebukás


A pillanat tökéletes volt. Viszont tudtam, ha sokáig, húzom az időt, és nem megyek le a születésnapi bulimra ünnepelni, az Alice által nekem szánt ruhában, már kevésbé lesz az. Sőt... Tudatosan ugyanakkor nagyon nem akarva, engedtem el Jake kezét, és bomlottam le nyakáról, akár egy gyöngysor. Félve sétáltam oda az ágyhoz, a ruha után érdeklődve. Kezembe vettem azt az átlátszó csomagolásával együtt. Vettem egy mély levegőt, és nagyon bíztam benne, hogy a ruha, amit Alice ajándékozott nekem, leginkább az én, és nem Alice ízlését, stílusát tükrözi majd. Hangosan fújtam ki a tüdőmben feleslegesen tárolt levegőt, majd behunytam a szemem. Megfogtam a csomagolást, és egyetlen mozdulattal letéptem a számomra még titkokat rejtő ruháról. Hallottam, hogy Jacob mögöttem felsóhajt. Nem voltam biztos benne, hogy a csodálat miatt vagy a csalódottság miatt hökkent meg ennyire.

"Ennyire szörnyű?" Kérdeztem félve. Szemem pedig, egy pillanatra sem nyitottam ki. Jake közelebb lépett, végig simított a derekamon, amitől teljesen megborzongtam. Persze, jó értelemben véve.

"Nézd meg magad!" Szólított cselekvésre Jake. Hangja nyugodt volt, így még inkább bíztam benne, hogy ez jót jelent. Ez csak azért volt olyan fontos, mert Alice külön megkért rá, hogy ezt a darabot vegyem fel. Én pedig, nem szeretném megbántani azzal, hogy nem teszem meg. Rászántam magam, és kinyitottam a szemem. A reakcióm egy az egyben megegyezett Jacob-éval.

"Hűh! Ez gyönyörű." Hosszasan vizsgáltam meg a szinte már estélyinek tűnő pikáns ruhadarabot. Szabása lágy és gyengéd. Színe a királykék és a halványkék között mozgott. Nem bírtam tovább várni azonnal fel akartam próbálni. Első látásra beleszerettem.

"Őőő. Jake..." Csak ennyit mondtam, és Ő megértette mit szeretnék.

"Oh, persze, megyek."

"Ne! Kíváncsi vagyok a véleményedre. Inkább a fürdőbe menj! Kérlek."

"Rendben." Mosolygott rám szelíden. Nem tudtam mi ütött belém. Hiszen szerettem és Ő is engem, és ami azt illeti, a délutáni rövid szoknyámban, ami még most is rajtam volt, úgy sem sok minden volt takarásban. Mégis úgy éreztem, még vannak olyan dolgok, amikre nem vagyok kész. Amiket nem tudok megosztani vele. Ilyen volt ez is. Jake, egy szó nélkül besétált a szobából nyíló fürdőszobába. Mikor hallottam becsukódni az ajtót, azonnal, levetettem a rendkívül rövid, szakadt szoknya darabomból, és óvatosan bújtam bele, a majdnem bokáig érő, selyemruhába. Ahogy a szoknya alját igazgattam, megpillantottam a földön, egy dobozt. Felemeltem, majd bele lestem. Egy az estélyinek mondható ruhámmal azonos színű tűsarkú szandált pillantottam meg. Csodálatos volt. Ezzel sem vártam tovább. Szó nélkül felpróbáltam. A méret pont jó volt, ahogy a ruháé is.

"Alice." Suttogtam magamban. A szandált három csodaszép lánc övezte. Kettő a bokám körül tekeredett 'X' alakban. A harmadik pedig a lábfejemet ívelte át, egyetlen vízszintes láncként. Miután már rajtam voltak az Alice által ajándékba adott holmik, beálltam a tükör elé, hogy megnézzem, hogy is nézek ki a csodaszép ajándékokkal övezve. Amit láttam egyszerűen hihetetlen volt. A tükörben a lány. Mintha nem is én lettem volna. Csodaszép volt. Az egyedi selyem tökéletesen passzolt a tükörben lévő alakra. Dekoltázsa kissé mély volt, de nem kihívó. Épp csak egy kicsit mutatott. Így volt tökéletes. A melleim alatt két vékony szál futott, bal oldalt apró masniba futva össze. A ruha, csípő tájt kissé szorosabb volt, mint lejjebb.

Ami meglepett, hogy azon kívül, hogy eszméletlenül gyönyörű darab volt, még jól is éreztem magam benne. Kényelmes volt. Egy jó darabig csak álltam a tükör előtt magamat bámulva. Percekkel később arra eszméltem fel, hogy Jake mögöttem áll. Engem nézett a tükrön keresztül. Megfordultam és rá néztem.

"Gyönyörű vagy." Elmosolyodtam.

"Mintha nem is én lennék."

"Ne mondj ilyet. Számomra mindig ilyen csodás vagy." Bókolt nekem Jake.
Most minden olyan más volt. Úgy éreztem magam mintha egy tündérmesébe cseppentem volna, ahol minden tökéletes. Csak attól féltem, hogy a mese éjfél után véget ér majd. Ezért minden percét próbáltam a lehető legteljesebben kiélvezni.
Megfésülködtem, és kiengedtem majdnem derékig érő vöröses barna hajam és feltettem egy nagyon kevés, a ruhához illő szájfényt. Kész voltam. Már épp indulni akartam le a többiekhez, mikor Jake gyengéden elkapta a kezem, és visszahúzott.

"Még egyszer boldog születésnapot!"

"Köszönöm." Majd rá néztem a Jacobtól kapott ajándékomra, mely szorosan fonta körül ujjamat.

"Menjünk!" Szóltam neki. Hirtelen eszembe jutott valami teljesen abszurd dolog. Aminek hangot is adtam.

"Jake! Kérlek, vigyázz mire gondolsz, apám előtt." Elmosolyodott, majd bele egyezően helyeselt.

"Majd igyekszem." Mielőtt elindultunk volna, az ünneplő tömeg közé, Jake tett egy lépést felém, erőteljesen, ugyanakkor teljes gyengédséggel magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen beleremegtem édes csókjába. Így akartam maradni a végtelenségig. Ajkaink tüzesen forrtak össze, karjai keményen tartottak, izmos teste pedig már-már hozzám tartozott. Semmi okom nem volt rá, hogy elengedjem Őt. Illetve mégis. Egy azért volt. A családom. Vannak olyan Cullen családtagok, akik nem szólnának a Jakkel való viszonyom miatt, sőt esetenként még támogatnának is. Ilyen például: Alice. Vele mindig megtalálom a közös hangot, olyan Ő nekem, mint egy legjobb barátnő, mint egy óvni akaró nagy testvér, és mint egy igazi példakép. Tudtam, hogy bármit is teszek, Ő ott lesz velem, és támogatni fog. Emmett is ebbe a kategóriába tartozik. Ő tényleg olyan, mint egy védelmező báty. Ha kell játékos, céltudatos, komoly. Ami pedig a legfontosabb, hogy szeret engem, és Ő is bármit meg tenne értem. Ahogy én is értük. Akiben biztos voltam, hogy mellém áll még, és segít majd a Jacobbal való szerelmem megóvásában, én mégis tőle tartottam a legjobban, az, az anyám volt. Fura, hiszen akárhogy is nézem Ő az anyám. Tudtam, hogy szeret engem annyira, hogy nem tilt majd el az egyetlen embertől, aki mellett igazán önmagam lehetek, akit a világon mindennél jobban szeretek, és akiért bármit megtennék. Tudtam, hiszen, anyám is bármit megtett volna a szerelméért, és ami azt illeti még annál többet is. Ha pedig jobban belegondolok meg is tette. Ha valaki, hisz a szerelemben, és hogy küzdeni kell érte, az életünk árán is, akkor az, az anyám volt. Akitől viszont a legjobban tartottam, az nem más, mint az apám. Tudtam, hogy létezésem előtt, sem volt fényes a viszonya Jakkel, hát még miután már megszülettem. Nem fogja elviselni, hogy az egyetlen lánya, azzal az emberrel, illetve farkassal van együtt, aki először élete szerelmére pályázott. Számomra is rendkívül szokatlan volt a helyzet, és bevallom féltem. Féltem, hogy elveszíthetek valakit, aki oly sokat jelent nekem. Legyen az a szerelmem, vagy az apám. Tudtam, hogy kockázat nélkül nincs győzelem, és ha nem próbálom, meg soha nem fogom megtudni, mi történt volna, ha…

Mindez egyetlen csók alatt játszódott le a fejemben. Elég erős érveknek véltem, így elszakadtam Jake-től, még ha annyira, nehezemre is esett, és elindultam az ajtó felé. Jake közvetlenül mögöttem jött. A lépcsőn lefele menet találkoztam Rosalie-val.

„Épp érted indultam.” Rose kissé morcos volt. Bocsánat kérően rá mosolyogtam.

„Már itt vagyok.” Rose alaposan szemügyre vett.
„Azt látom. Gyönyörű vagy.”
„Köszönöm.” Majd lesütöttem a szemem. Rosalie megköszörülte a torkát, majd megint megszólalt.
„Már itt vagyok.” Szavaimat ismételte.
„És nem egyedül.” Merengett tovább. Tudtam, hogy Jacobra utal, de próbáltam nem törődni vele. Tovább mentem. Lent úgy néztem, mindenki rám várt. Mikor leértem a lépcsőn, Alice szaladt oda hozzám. Párszor megkerült, majd megállt előttem.
„Na? Tetszik a ruha? Pont eltaláltam a méreted.” Láthatóan nagyon büszke volt magára, és most az egyszer én is az voltam rá. Persze, csak a ruha választási szokásait nézve.
„Igen. Csodaszép. Köszönöm.”
„Ugyan. Nagyon szívesen.” Mielőtt Alice elkezdte volna szervezni a mai bulimat, volt egy kikötésem. Szóltam neki, hogy kérjen meg szépen mindenkit, hogy ne rajongjanak körül, mert én vagyok az ünnepelt. Nem akarok még ennél is nagyobb felhajtást. Ez volt a feltétele a bulimnak. Úgy látom Alice pedig komolyan vette a kikötésem. Úgy tűnt sikerült elrendeznie, mert a szokásosnál, most sem voltam jobban –hála istennek- a középpontban. Így is túl soknak éreztem a bulit, utána pedig a ruhát. Most jobb szerettem volna, az erdő fáit birtokolni, vagy egyszerűen csak Jakkel lenni. Alice-t cukkolni, vagy Emmett-el versenyezni. Rose tanácsait, emlékeit hallgatni. Carlisle és Esme örök szerelmének harmóniájában gyönyörködni, vagy éppen a szüleim boldogságát figyelemmel kísérni. Jasper, vagy a nagyapám társaságát élvezni. Egy szóval bármi mást. Csak nem ezt. Próbáltam ezt az érzést magamba fojtani, mert nem szívesen bántanám meg ezzel Alice-t, hiszen annyit bajlódott vele, hogy megszervezze a tökéletes születésnapi bulit. Nekem. Ezért próbáltam élvezni, még ha a gondolataim, és az érzésim nem is engedelmeskedtek. Kezdetnek körbe néztem. A dekoráció alapja, az én ízlésemet tükrözte. Minden a részletekig ki volt dolgozva. Szinte már túlont túl tökéletes volt minden. Ami először szemet szúrt, az a rengetek étel, és sütemény volt, melyek úgy tornyosodtak az asztalon, mintha valami versenyen küzdöttek volna, az első helyért. Nem értettem Alice, minek gondoskodott ennyi ételről, egy vámpírok által lakott házban. Talán csak a buli valódisága miatt, nem tudom. Nem foglalkoztam vele tovább. Egyelőre. Tovább mentem. A díszlet nagyon szép volt. Távolról látszott, hogy Alice műve volt. Ami az illeti, ez az egész házról, és buliról elmondható. Mintha csak azt kiáltanák a tárgyak, a díszek, a fények, az életek. „Igen. Ezt Alice csinálta. Ez vagyok én.”
Ahogy már sokadszorra körbe néztem a házban, megláttam valamit, illetve valakit, valakiket. Jake a lépcsőnél állt. Apám pedig elég sebes tempóban közeledett felé. Csak egyetlen magyarázatot találtam rá. Pedig direkt szóltam Jake-nek, hogy fogja vissza a gondolatait. Muszáj volt tennem valamit. Oda rohantam apámhoz, mielőtt még odaért volna Jacob- hoz.
„Szia, Apa.” Álszent és elöltetett vigyorral az arcomon köszöntem neki, alig pár méterre Jake-től. Apu még egyszer átnézett a fejem felett, majd rám figyelt.
„Szia, Nessie. Nagyon csinos vagy. Sőt, gyönyörű.” Úgy láttam sikerrel jártam.
„Köszönöm.” Ismét elpirultam. Nem vártam tovább. Bele karoltam és elindultam apámmal az oldalamon a kijárat felé. Hogy miért pont arra? A válasz egyszerű. Az volt az a pont, ahol a lehető legtávolabb lehettünk Jake-től. El akarom mondani az apámnak, a családomnak, hogy szeretem Jacobot. Hogy mi a helyzet velünk, de nem tartottam a legmegfelelőbb alkalomnak, a mai napot. Elvégre is, minek sietni, ha örökké élünk?
„Na és, hogy tetszik a buli?” Kezdeményezett beszélgetés, a nagy csend után, az apám.
„Hát, Alice megint ki tett magáért.” Nem akartam hazudni. Minden szép volt, de feleslegesnek éreztem, és ezt az apám nagyon jól tudta. Hiszen ismer.
„Az biztos.” Mosolyodott el az apám. Hirtelen történt valami. Apám nem mozdult, csak bámult a távolba. Nem tudtam mi lehetett ennek az oka. Egészen a következő másodpercig. Kezeink még mindig egymásét támasztották. Ez volt a baj. Csupasz csuklom hozzáért a kézfejéhez, gondolataim pedig, visszafoghatatlanul mutatkoztak meg. Az elmúlt pár nap eseményei, az érzéseim. Pontosan az, amit most a lehető legnagyobb titokban akartam tartani. Annyira figyeltem Jake-re, hogy magamról el is feledkeztem. Gyorsan elengedtem a kezét, ezzel megszakítva a további gondolataim feltárását. Apám üveg tekintete egy pillanat alatt megváltozott. Dühösen meredt rám.
„Ezt mégis mikor akartad közölni velem?” Szinte már ordított. Hirtelen a házban lévő összes szempár ránk meredt. Láttam Jake kétségbe esett tekintetét. Az anyám értetlen reakcióját. Alice gyanakvó szemeit. És a sok érdeklődő arckifejezést. Nem akartam a középpontban lenni, a születésnapom miatt. Erre, mégis megkaptam, és még csak nem is a buli következményeképpen. Dühös voltam. Nem a helyzet vagy az apám végett. Leginkább magamra haragudtam. A dühömet pedig, akármennyire is próbáltam, nem tudtam vissza fojtani.
„Nem most.” Vágtam oda durván. Hátat fordítottam, és egyetlen szökkenéssel kiugrottam a legközelebbi ablakon. Nem tudtam merre tartok, de nem is érdekelt. A cél, a lehető legtávolabb kerülni a Cullen háztól. Csak rohantam, és próbáltam kizárni mindent. A családomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Mikor nyugalomra van szükségem, mindig a természetben keresem azt, és ez eddig mindig segített. Egyszer mikor összekaptam Alice-el, szintén eltűntem, és menedéket keresve csatangoltam az erdő rejtett zugaiban. Akkor találtam egy helyet. Nem volt kimondottan szép, de engem megnyugtatott. Azóta is azt a helyet keresem. Mert valami véletlen folytán, vagy puszta, szerencsétlenségem miatt a placc eltűnt, és akárhogy is kerestem a megnyugvást jelentő helyet, többé nem találtam. A terület a farkas- vámpír képzeletbeli választó vonal tartományába esett. Valahol a kettő közt terült el. Elindultam arra, bízva abban, hogy talán most megtalálom. Gondolataimat sikeresen eltereltem. Már most kezdtem megnyugodni, viszont a legkevésbé sem akartam vissza menni. És ami azt illeti, most már hajtott a kíváncsiság, a remény, hogy most vissza találok, a régóta keresett területre. Mikor elértem a választó vonalat, felugrottam egy hatalmas fára. Pár pillanat alatt, a tetején voltam. A szél kellemesen borzolta hosszú hajamat. A ruha és a cipő miatt nem tudtam rendesen, szabadon mozogni, így a cipőtől megszabadultam. Mivel nagyon tetszett, és Alice-től kaptam, nem akartam elhajítani, de magamon sem hagyhattam. Óvatosan kibújtam belőle, majd a kezembe fogtam és körül néztem. A fán, amin épp tartózkodtam, megpillantottam, egy apró fészket. Lassan közelebb mentem, és meglepetten láttam, hogy a fészek üres. Már épp leugrani készültem, mikor eszembe jutott valami. Az üres fészekről eszembe jutottak a farkasok. A barátaim. Soha nem értettem, hogy mi értelme a két faj közti ellenségeskedésnek. Jake-et, már elfogadták a vámpírok, a családom. Viszont a többi farkas továbbra is tabu volt számomra. Jacobon kívül senki nem tudta, hogy akármennyire is tiltottak tőlük, én mégis szinte nap, mint nap meglátogattam Őket. Szoros barátságot kötöttem Embry-vel. Ő volt Jacob legjobb barátja, és ami azt illeti még most is az. Ő az első pillanattól fogva kedvelt engem. Ez az érzés pedig kölcsönös volt. Így szoros barátságot kötöttem vele. Sokszor megvigasztalt, mikor szomorú voltam, vagy egyedül érzetem magam. Arra gondoltam, felkeresem Őt, most is. A bulim előkészületei miatt, úgy sem találkoztunk egy ideje már. El is indultam, hogy megkeressem. A ruha miatt, még mindig nem tudtam, úgy mozogni, ahogy szerettem volna, és ahogy megszoktam, de nem csináltam belőle nagy ügyet. Biztos voltam benne, hogy kapok majd valami kényelmesebb ruhát, ha oda érek a barátaimhoz. Valami olyat, amiben végre kellőképpen, tudok majd mozogni. Már közel voltam. Éreztem a farkasok jellegzetes illatát. Bár ezt már Jake mellett egészen megszoktam. Így néha bajban is voltam, például, vadászat közben. Illata teljesen elbűvölt, és nem tudom miért, de úgy éreztem, mintha lebénította volna az érzékeimet.
Ahogy egyre közelebb kerültem a rezervátumhoz, megpillantottam Jared-et és Paul-t. A La Push-ban található egyik legnagyobb szikla tetején üldögéltek, és mint mindig a baráti beszélgetésükből, vicces csipkelődés lett. Hangosan oda köszöntem nekik. Ők pedig egymásra néztek, majd viccesen visszaszóltak.
„Hát, a farkasod hol hagytad?” Tudták, hogy Jake és Én, már jóval többek vagyunk, mint barátok. Ezt pedig minden egyes leendő alkalommal, emlékeztetik is velem. Mivel ismerem Őket, ez nem jelentett problémát. Viszont, hogy Jake miért nincs velem, nem volt kedvem ecsetelni.
„Azt inkább hagyjuk.” Kiáltottam vissza. Jared és Paul összenéztek, majd Paul rám nézett és megint oda kiáltott nekem.
„Héj, Nessie! Csini a rucid.” Hát igen, nem is Ő lett volna, ha nem tesz valami megjegyzést.
„Fogd be!” Válaszoltam kicsit jobb kedvűen, mint az imént. Tovább mentem. Körbe néztem, Embry után kutatva, de nem láttam sehol. Így tovább mentem. Annyira kerestem Őt, hogy észre sem vettem, hogy közvetlenül mellettem áll.
„Csak nem engem keresel?” Mosolygott barátságosan. Megijesztett. Elnevettem magam, majd válaszoltam.
„De. Pont hozzád jöttem.”
„Na és mit tehetek érted Renesmee Cullen?” Mosolygott rám Embry.
„Ne…”
„Mit ne?” Láttam rajta, hogy nem érti, mire gondolok, és nem is csodálkoztam rajta.
„Ne, hívj így!”
„Rendben, nem mondom többé, hogy Renesmee.” Még mindig nem értettet.
„A Cullen-t ne mond többé. Soha többé.” Ismét dühös lettem. Eszembe jutott az apám, a buli, és a kínos helyzet, melybe hozott.
„Mesélj!” Embry a világ legjobb emberismerője volt, akit csak ismertem. És a lehető legjobb barát. Fél szavakból is megértett. Mindig mellettem állt, és nyíltan elmondta a véleményét, a tanácsait, melyért feléztem rá.
„Nem sétálunk?” Ajánlottam fel.
„De, igen.” Értett egyet.
„Szóval, mi történt.” Elmeséltem neki mindent, ami az elmúlt pár hétben történt. A kialakuló kapcsolatomat Jakkel, az Alice által szervezett bulit, a ruhát, mely még most is rajtam volt, az apám kiborulását. Az érzéseimet. Repült az idő. Annyira belefeledkeztem az elmúlt pár nap történéseinek mesélésébe, hogy észre sem vettem, h besötétedett. Embry megint jobbnál, jobb tanácsokkal látott el. De a helyzetemet kilátástalannak éreztem, így minden szó felesleges volt. Nem tudtam, mit kéne tennem. Hogy szerethetnék úgy, hogy pont ez miatt veszítek el másokat. Fontos volt számomra Jacob, de nem vagyok olyan erős, mint anyám volt. Nem tudok szembe szállni mindenkivel. Talán jobb lenne, ha elengedném, mielőtt még az enyém lehetne.
Mivel már nagyon sötét volt, későre járhatott. Embry nem szólt, hogy menne, de tudtam, hogy itt sem maradhatok. Viszont haza menni sem akartam.
„Ha szeretnéd, itt töltheted az éjszakát.” Ajánlotta fel nekem kedvesen, a legjobb barátom. Nagyon örültem, hogy ezt mondta, de nem akartam a terhére lenni, így visszautasítottam megnyerő ajánlatát.
„Köszönöm. De jobb lesz, ha most haza megyek.” Mosolyogtam kínosan.
„Rendben. De ha kellek, én itt vagyok.”
„Tudom.” Elbúcsúztam tőle, majd elindultam a már rendkívül kényelmetlenné váló ruhámban, haza. Először csak sétáltam, majd mikor túl lassúnak találtam a tempót, futottam, majd rohantam. Úgy félúton tarthattam, mikor megláttam két csillogó szempárt az egyik bokorban. Az pedig pont rám meredt. Azonnal támadó állást vettem fel, és lélegzet visszafojtva figyeltem a hatalmas szemeket. Ahogy csak azokat bámultam, ismerőssé váltak, de mivel nem voltam biztos magamban, nem mentem közelebb, csak távolról figyeltem. A szempár egyre kedvesebbé, és hívogatóbbá vált számomra, így tettem egy lépést felé. Halk morgás hallatszott a közeli bokorból. Egyre erősebb volt a gyanúm, hogy a szemek tulajdonosa egy farkas. Ezért még közelebb léptem. Mikor már annyira közel voltam, hogy lélegzetvétele, pár centiről hallatszott, kinyújtottam a kezem. Az állat előrébb lépett, így a hold éppen rá világított. Egy farkas volt, ahogy gondoltam. Viszont, hogy ki, azt még mindig nem tudtam. Egyébként is vannak olyan farkasok kiket nehezen különböztetek meg, és most pont úgy állt, hogy abszolút nem tudtam ki venni, ki is lehet Ő.
„Ki vagy?” Ismét halk morgás hallatszott fel. Közelebb léptünk egymáshoz, és így már láttam, hogy az előttem lévő hatalmas farkas, nem más, mint Jared.
„Mit keresel te itt?” Tettem fel a kérdést, melyre szerettem volna tudni a választ, ám tudtam, hogy úgy sem kapom meg. Majd megint morgást hallottam. De ez a hang, nem az előttem álló farkas torkából tört fel. Lassan megfordultam, és három hatalmas farkast láttam magam mögött. Mivel Jared, éppen a másik oldalamon állt, és Jake-et ezer közül is megismertem volna, tudtam, hogy a három farkas egyike a falkavezér: Sam. Ebből már tudtam, hogy valami baj van. Sam csak vészhelyzet esetén, tartózkodik, a falkával, főleg ilyen késői időpontban. Nem tudtam elképzelni mi történhetett. A farkasok, egyszerre üvöltöttek fel, és indultak el, egyenesen a Cullen- ház felé. Nem értettem mi történik. Egy farkas visszafordult. Embry volt az. Arra kért üljek fel a hátára, és mivel tényleg nem tudtam mi ez a felhajtás, nem vonakodtam. Felpattantam a hatalmas farkasra, majd száguldottunk az erdő sötétjében. Hirtelen megálltunk. Körbe néztem, majd megláttam Jacobot, emberi alakban egy közeli fa mögül előbújni. Azonnal leugrottam Embry hátáról, és oda rohantam Jake-hez. Megöleltem, majd a fülébe suttogtam.
„Ne haragudj rám.”
„Nem haragszom.” Bíztam benne, hogy komolyan gondolja, mert hangja elég komor volt.
„Mi történt? Mit akar itt a falka?” Jake, rám nézett, majd lehajtotta a fejét. Ismét rám nézett, és válaszolt.
„Miután elrohantál, összetűzésbe keveredtem apáddal. Már majdnem összeverekedtünk, mikor Bella közénk állt. Próbálta megnyugtatni Edwardot, majd félre hívta, hogy beszélhessenek. Én pedig akaratlanul is, de elcsíptem pár szót abból a beszélgetésből.”
„Még mindig nem értem. Mi köze ehhez a farkasoknak?”
„Az, hogy a beszélgetésből, kiderül, hogy Bella…”
„Mi van az anyámmal?” Egyre zaklatottabbá váltam. Jake-ből pedig szinte minden szót úgy kellett kihúzni.
„Az anyád, megölt egy embert.” Mondta ki nyíltan. Tudtam, hogy igazat mond. Még kicsi voltam, mikor ez történt. Gabriel itt tartózkodása alatt történt meg. Anyám sokáig maga alatt volt. Hiszen nem az Ő hibája volt. Nem válaszoltam. Jake-nek pedig ez feltűnt.
„Mond, hogy nem tudtad!” Jake megemelte az állam majd a szemembe nézett, és megismételte előző mondatát.
„Nessie! Mond, hogy nem tudtál róla.” Fájdalmasan, de válaszoltam neki.
„Nem tehetem.” Még egyszer rá néztem, majd az engem körül vevő farkasokra, és rohanni kezdtem. Egyenesen haza, a családomhoz. Már nem voltam messze, viszont tudtam, hogy a farkasok sem. Az apám kint állt a ház előtt. Mikor meglátott, megörült, de dühös is volt. Már épp szidásra nyílt a szája, de én csak ennyit mondtam.
„Ne most! Baj van.” Apám értetlenül nézett, de nem állt le vitatkozni. Berontottunk a házba.
„Hol van az anyám?” Ordítottam.
„Itt vagyok. Mi a baj?” Ugrott le a lépcsőről.
„A farkasok. Tudják, hogy embert öltél. Az egész falka jön. Pillanatokon belül ideérnek. El kell tűnnöd. Nem veszíthetlek el.” Mire végeztem monológommal, már mindenki körülöttem volt, és csak rám figyelt. Ahogy elnéztem az arcokat, mindenki ugyanolyan zaklatott volt, mint én. Nem volt mit tenni. Most megint választanom kell a családom és a barátaim közt. Azt hiszem, kezdtem megérteni miért tiltottak tőlük annyira.
„A szövetség!” Nyögött fel Carlisle.
„Igen. A szövetség.” Helyeselt keserűen Alice. Mindannyian csak álltunk, mert a hír, annyira lesokkolt, mindannyinkat, hogy szinte mozdulni sem bírtunk.
„Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat.” Állapította meg az anyám. De még mielőtt folytathatta volna, az apám mellette termett, és dühösen ennyit mondott.
„Nem engedem, hogy bántsanak.” Szerelmük, még mindig olyan volt, mint rég.
„Vidd el innen Bellát, és Renesmee-t. Mi feltartóztatjuk őket.” Szinte parancsolta meg az apámnak, Emmett.
„Nem. Jake, nem bánthatod. A barátaim.” Nem akartam választani, de nem hagyhattam, hogy bárkinek, bármi baja essék.
„Már késő…” Halálos csend lett, mindenki Jasper-re figyelt.
„Itt vannak.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

19 megjegyzés:

Rosalie14 írta...

szia!
jó lett ez a rész is:)
már nagyon várom a folytatást:)
puszi,Rosalie

Névtelen írta...

Aztaaa... Niky tudod h én ezért mennyie imádlak most?:P ez a fejezet egyszerűen fantasztikus lett.. még jobb lett a napom.. :P mikor lesz a következőő ?? már most várom.. huuuh..így tovább.. szupi lett. ;) x'D
pusz: Henii .<3

Judit írta...

Jujj, Nikym megint rettentő ügyi voltál. Megérte ennyit várni rá. Nagyon nagyon tetszik. Tudom, hogy ez már kezd unalmas lenni, de ez is a kedvenc részem. :)
Lécci, hamar folytasd!!! (Nagyon kivi vagyok, hogy mi lesz Nessie-ékkel.)

Névtelen írta...

nagyon jóó lett ez a feji is!!!már várom a következőt.remélem hamarosan kész lesz..

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon jó lett ez a rész is. Jól tetted, hogy folytattad:-) Remélem a kövi rész jön nemsokára.
puszi
Évi

Lilla írta...

Hmmm....azt hiszem megérte várni, nagyon jó lett ez a fejezet is :D
Hát most már tényleg nem tudok dönteni h melyik a kedvenc fejezetem ...hmmmm :D
Megvan tudom melyik a kedvenc....az ÖSZZES!!! :D
Na, csak igy tovább, Hajrá!!!
Pusszantás
A második számú rajongó :P

Névtelen írta...

húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú,nagyon jó lett ez is :D grt :) fantasztikus ,remélem hamar jön a következő :)




Beki

anibella. írta...

Kedves cserém!
Biztosan emlékszel, hogy nagyjából egy hete megkerestelek, hogy írd át ha lehet a linkemet a cserében a dream-of-a-girl.gportal.hu-ról a twilightworld.tk-ra. Sajnos felmerült egy-két probléma (pl. a hírdetőbanner, ami sokmindenkit zavar /köztük engem is/; a favicon és honlap "szolgen", amit nem lehet megváltoztatni; és a dot.tk kimaradása.), ezért kérném először is a bocsánatot, másodszor pedig, hogy visszaírd a régi linket /dream-of-a-girl.gp/. Terveim szerint már nem lesz megváltoztatva többször, és remélem nem lesz több gond velem.
Ha megteszed, kérlek szólj, és cserében hírdetlek a fejlécen a csíkon. Előre is köszönöm!
És mégegyszer bocsánat a felesleges munkáért!

anibella.
dream-of-a-girl.gp

Alice írta...

szia!!

Niky....nem is tudom már hogy dícsérjem..egyszerűen fantasztikus amit írsz! Ezennel kitüntetlek a
"MEYER"-díjjal:P...nyugodtan írd ki a blogra..""Meyer" díjas író"
:D mert megérdemled:D

pussz Alice..az első számű rajongód!

Niky írta...

Huh... hát komolyan mondom, nem számítottam rá, h /ennyire/ tetszeni fog, de rendkívül örülök neki... köszönöm, a véleménynyilvánítást, és a dícséreteket!! =)
Anibella!!
A linket átírtam ahogy kérted, és nem okozz problémát...
"MEYER-DÍJ" hát szóhoz sem jutok... jól esik h ezt olvashatom... igyekszem a következő fejezettel, hogy ne kelljen annyit várnotok, mint erre!!
Még 1x köszönöm!!
Puszii

Névtelen írta...

nagyon jó lett ez a fejezet is:) és szerintem én megtaláltam mit hibáztál először:) azt írtad először h Paul nem szokott a falkával lenni:D közben meg a Sam nem szokott:) de kijavítottad:É ügyi vaaagy:É várom a következő fejezetet:É<33

Sacc°o=)

Névtelen írta...

Szia!
Meg van a bakid: a 13. részben azt írod, hogy Jake nem tudott róla, hogy Bella megölt egy embert, pedig ő is ott volt, amikor bevallotta bűnét.
Ezen ne bánkódj! Nagyon jól írsz, várom a folytatást. És a honlapod FANTASZTIKUS. Imádom!!!
Így tovább!
Üdv: Mikeymaci

Eszter írta...

Szia.
A bakid nem az, hogy eredetileg a falkavezérnek Jared-et írtad, és most kijavítottad Sam-re???

Nagyon jól írsz, szuper a történet, várom a folytatását. Csak így tovább.

Niky írta...

De igen...=).. a hiba az volt, h Paul-t írtam falkavezérnek, nem pedig Sam-et!!
Köszönöm, h megítátok, és a sok dícsérő szót is... nagyon jól esik...

juli írta...

hát sziasztok!!
Nikim ismét remekeltél!!:D
grat és sok sikert!!:D
pusza

Evcsyke írta...

Szia! Nagyon nagyon jól írsz, már nyár előtt elolvastam addig, hogy Bella mesél...Most szólt a legjobb barátnőm, hogy vannak új fejezetek, és tök jóóóóó
Tetszik Nessie megközelítésee a dolgokhoz.
pusszancs, xoxo
így tovább! várom a kövit!!!

Niky írta...

Köszii Juli!!
Bíztam benned!! =)

Evcsyke!!
Örülük, h egy új olvasót tisztelhetek benned, és h elnyerte tetszésedet a Night Light!!
Köszönöm!!
=)
Puszii

Evcsyke írta...

ÓÓÓ, én köszönöm drága! Sőt a barátnőm személyében is beszélhetek, hogy köszönjük, hogy megajándékoztál minket és az összes többi olvasót!
egy szó mint száz=várjuk a kövit!!!
na nem sürgetlek...
ölel és puszil,boldog olvasód
xoxo

Eszter írta...

Szia.
Remélem hamarosan lesz új rész, mert már a kíváncsiság fúrja az oldalam, hogy mi fog történni. Nagyon jó az egész történet.
♥♥♥(L)
Eszter

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster