Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. június 11., csütörtök

"Twilight 5. rész" 9. fejezet

9, Egy cseppnyi boldogság

Beesteledett. Már Charlie is rég haza ment. Edward, Renesmee és én is már az Esme-től kapott saját házunkban voltunk. Renesmee-t lefektettem, és mint minden este, most is egy darabig ültem mellette és néztem, ahogy alszik. A lányom ilyenkor mindig eszembe jutatta, azt az időszakot, mikor még én is ember voltam. Éjjelente, mindig feltörnek bennem a régi, boldog emlékek. Az Edwardal való találkozásom, a számtalan helyzet melyből Edward húzott ki, mikor megmentett. Hogy mindig annyira védelmezett, hogy annyira szeretett és, hogy tudtam, mindig itt lesz nekem. Azóta ezer meg ezer dolgon mentünk keresztül, és mégis a sok rossz dolog ellenére, még mindig együtt vagyunk. Még mindig szeret, ahogy én is Őt, és most már itt van nekünk a lányunk, Renesmee, akiért bármit megtennénk, és akit mindennél jobban szeretünk. Vetettem lányomra még egy utolsó pillantást, majd ott hagytam Őt egyedül, had aludjon. Csendesen osontam ki szobájából, és hangtalanul csuktam be az ajtót. A már zárt ajtónak dőltem arccal a szoba felé. Hirtelen az összes fájdalmas emlék egyetlen pillanatban jelent meg szemem előtt. A legutolsó kép lebegett legtovább szemem előtt. Tanya és Edward ölelkezve. Ez volt jelenleg a legfrissebb és legfájdalmasabb emlékem. Tudtam, hogy ezt már tisztáztam Edwardal, de akkor is fájt. Ökölbe szorítottam a kezem, és Tanyára gondoltam, majd mikor megnyugodtam, hogy már nem sokáig lesz itt, hogy holnap elmegy, kezemet végig csúsztatva az ajtón leengedtem. Megfordultam és ott ált közvetlenül előttem Edward. Egy kicsit meglepett, hiszen nem számítottam rá, viszont örültem neki, hogy itt találtam. Egy darabig csak álltam és szótlanul kerestem tekintetét. Edward gyengéden megfogta kezem és lágyan el kezdett húzni valamerre. Tekintete annyira lekötött, hogy azt sem tudtam, hol vagyok éppen. Egy váratlan pillanatban megálltunk. Edward magához húzott és ajka egyre közelebb került az enyémhez. Mikor ajakink végre egybefonódhattak volna, Edward kicsit hátrébb húzta fejét, majd mellém hajolt és a fülembe suttogott.
„Ma éjjelre legyél ismét ember. Kérlek.” Nem értettem Edward szavait. Hogy lehetnék ismét ember? El sem tudtam képzelni, ezt hogy értette. Érzékien megcsókolta nyakam, majd úgy parancsolt nemet magának, mint mikor még ember voltam. Nem értettem minek ez a szerepjáték, de nagyon úgy tűnt, hogy belementem. Edward lágyan felhúzta egyik szemöldökét, majd ismét megszólalt.
„Na, készen állsz?” Mosolygott ellenállhatatlanul. Kedvem lett volna azonnal megcsókolni, de furdalt a kíváncsiság.
„Mégis mire?” Kérdeztem kíváncsian, akaratosan, ugyanakkor szerényen és odaadóan. Pontosan úgy, mint ahogy még ember létemre tettem volna. Edward rettentő gyorsasággal lépett közelebb hozzám, majd felkapott a hátára és eszement rohanásba kezdett az erdő sötétjében. Ismertem az erdő minden szegletét, minden egyes fát, bokrot, virágot. Tudtam, melyik állat hol telepedett meg, mégis most nem tudtam merre tartunk. Talán a zavartságom tette, hogy nem tudtam Edward mit akar ezzel az egésszel. Talán a sok fájdalom, melyet az elmúlt hónapokban éreztem. Talán csak a sötétség, vagy maga a tény, hogy Edward irányít. Nem tudom, de úgy éreztem jelen pillanatban nem is kell tudnom. Egy kicsit aggódtam Renesmee miatt, hogy egyedül van, és nem tudom, mikor van rám szüksége. Nem akartam elrontani Edward örömét, de anyai ösztöneimen nem tudtam felülkerekedni.
„Vissza kell mennünk, nem hagyhatjuk egyedül Renesmee-t.” Szóltam Edwardnak, de Őt mintha nem aggasztaná annyira a dolog, mint engem.
„Renesmee nincs egyedül.” Válaszolt végül röviden. Mielőtt még rákérdezhettem volna hiányos válaszára, Ő már felelt is rá.
„Jacob vele van. Minden elintéztem.” Most már tényleg nem értettem, miért csinálja ezt az egészet, hogy mire megy ki a játék. Egyre kíváncsibb lettem.
„Hova megyünk?” Próbáltam kihúzni Edwardból a választ, de Ő mintha meg sem hallotta volna kérdésem. Bíztam benne, így nem faggatóztam többet. Csak száguldottunk, és a környék egye ismeretlenebbé vált, legalább is számomra. Egy időre becsuktam a szemem és kihasználtam a pillanatot, Edward közelségét, a lágy szellő érintését, az erdő kellemes illatát. Nem tudtam teljesen kikapcsolni vámpír érzékeimet az ösztöneimről nem is beszélve. Hirtelen meghallottam valamit. Olyan volt, mintha a folyó zúgását hallottam volna, ám ez mégis más volt. Mivel nem tudtam hol vagyok, és csalni sem akartam Edward játékában, annyiban hagytam a dolgot és próbáltam megérteni Edwardot. Egy váratlan pillanatban megállt. A zaj mit az imént hallottam egyre erősebben volt kivehető.
„Megjöttünk.” Jelentette ki Edward. Szemei csillogtak, úgy láttam, boldog. Körbe néztem. A hang, amit hallottam, nem egy folyóé volt, hanem egy vízesésé. Gyönyörű volt. A víz felszíne ragyogott, mint Edward bőre a napsütésben. A tavacska közepén volt egy termetes szikladarab, telis tele szebbnél szebb virágokkal. Egyszerűen meseszép volt. Azt hiszem ilyen feltételek mellett bele tudtam egyezni Edward játékszabályaiba.
„Ez álomszép.” Még mindig a hely hatása alatt voltam. Azt hittem ezt már nem lehet felülmúlni. Tévedtem. Edward közelebb lépett hozzám, és előhúzott a zsebéből egy ajándék dobozt. Arany és kék színű csomagolópapírba volt kötve egy apró piros masnival.
„Ajándék?” Értetlenkedtem. Nem tudtam mire vélni, hiszen se szülinapom nem volt, még csak névnapom sem, melyért meglepetés járna.
„Igen. Ez a mi ajándékunk számodra.” A mi ajándékunk? Még egy dolog melyet nem értettem.
„A Mi ajándékunk?” Zavartan ráztam meg a fejem. Kezdtem elveszteni a fonalat.
„A Cullen család ajándéka neked.” Oké. Ez most már világos, de mivel érdemeltem ki az ajándékot? Nem értettem ezt az egész helyzetet. Edward közelebb lépett és oda nyújtotta nekem a kis dobozt. Először hitetlenkedtem, majd mégis átvettem tőle az ajándékomat. Óvatosan nyitottam ki. Féltem, hogy az álom melyben most éreztem magam, a doboz kinyitásával szertefoszlik. Mikor már teljesen leszedtem a csomagolást a dobozkáról, felnéztem Edwardra. Látta félelmem, így kezét az enyémre tette, majd mélyen szemembe nézett, ám egy szót sem szólt. Most megint úgy éreztem nem kell, félnem, hogy véget ér ez a tündérmese, mert ez nem egy álom. Ez a valóság. Leemeltem a doboz fedelét, és megláttam a benne rejlő ajándékot. A dobozban egy medál volt. Óvatosan emeltem ki a dobozból a nyakéket és vettem alaposabban szemügyre. A medálon a Cullen család címere volt és alatta egy kis szöveg. Melyen ez állt: Most már te is hozzánk tartozol. A medál ezüst és arany színekben pompázott. A címer ezüst illetve fekete színekkel volt kirakva, a felírat pedig gyönyörű arany betűkkel volt rányomatva a csillogó szürke felületre. Először el sem akartam hinni, hogy ez az enyém és, hogy egyáltalán ezt kaptam.
„Edward. Ez gyönyörű. Köszönöm.” Nem igazán jutottam szóhoz a látványtól, így ezek szavak kimondása is időbe teltek. Még egy darabig nézegettem és roppant boldog voltam. Viszont azt még mindig nem tudtam, miért kaptam.
„Nagyon szívesen. Várj, segítek.” Edward gyengéden kivette a kezemből a nyakláncot és egy pillanat alatt már a nyakamban is volt. Edward miután felrakta a nyakláncot, csak azután kotorta arrébb hajam, és finoman csókolta meg nyakam. Nem voltam benne biztos, hogy ezek után emberien tudok viselkedni. Bár mikor ember voltam, sem tudtam ellenállni érintésének, csókjának. Szóval, ha úgy vesszük, nem szegek meg semmi féle játékszabályt. Még mielőtt hátrálhatott volna, elkaptam magam mellett a kezeit, és el nem engedtem azt. Megfordultam és hosszan a szemébe néztem. Arra vártam, hogy majd megcsókol, de nem tette meg, így én kezdeményeztem. Nem támadtam le rögtön, azért próbáltam betartani a ma estére tett fogadalmam, miszerint megpróbálok emberi mivoltomhoz igazodni. Lassan közeledtem Edwardhoz. Már éreztem tökéletes mellkasát testemhez simulni. Ajkaink már csak centikre voltak egymástól. A vágy egyre jobban tört fel bennem, és éreztem, hogy Edward sem tudja már sokáig türtőztetni magát. Forró lehelete simogatta bőröm. Egyre jobban vágytam a csókjára és az érintésére, mely már csak pillanatokon múlt, hogy végre enyém legyen. A kettőnk között lévő feszültség és szenvedély olyan volt, mint egy időzített bomba. Minden egyes lélegzetvétel, minden egyes másodperc, minden milliméter, mely a kettőnk közti távolságot szélesítette, egyre csak elősegítette a bomba robbanását. Ajkaink az évezredeknek tűnő várakozás után, összetalálkoztak és forrón forrtak egymásba. Edward csókja égette a szám, de nem értem be ennyivel, vágytam még rá. Elengedtem Edward kezét, és szorosan átöleltem nyakát. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Egyre többre vágytam. Tele voltam szenvedéllyel. Akartam Őt. Edward elkapta derekam és olyan közel húzott magához, amennyire csak tudott. Hosszú fájdalmakkal teli hónapok után, most megint boldog voltam. Úgy éreztem, nincs nálam szerencsésebb ember a világon. Ember? Vámpír? Teljesen mindegy volt. Boldog voltam és biztos voltam benne, hogy ez már nem is fog változni. Egy váratlan pillanatban Edward engedett szorításából, nem csókolt tovább. Gyengéden végig simította arcom, majd egy lépést hátrált. Rám kacsintott, és elővette az általam úgy imádott féloldalas mosolyát.
„Akkor? Úszunk egyet?” Edward még mindig ellenállhatatlanul mosolygott. Nem tudtam neki nemet mondani, és ami azt illeti nem is akartam.
„Még szép.” Válaszoltam, hihetetlenül boldogan. Edward levette ingjét, és bele vette magát a habok közé. Gyönyörű volt. Edward tökéletes testén, megcsillantak a víz apró szemcséi, és Ő úgy ragyogott, mint mikor a nap süt rá, mint egy csodaszép gyémánt. Ha nem saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy ilyen létezik. Hogy a világegyetemben él egy ilyen csodálatos teremtmény, mint Edward. És ráadásul, még szeret is. Ő az enyém. Nem bírtam levenni róla szemem. Ismét megbabonázott a puszta jelenlétével. Csak álltam ott és néztem, ahogy a víz megtörik tökéletes testén. Ahogy a hold fénye kéken világítja be a tisztást, és a tavat. Arra gondoltam, hogy megérte kibírnom az elmúlt hónapokban érzett hatalmas űrt és fájdalmat, ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok. Hogy most, itt legyek ahol vagyok. Hogy most azzal legyek, akivel most vagyok, és hogy azzá legyek, akivé lennem kell.
Edward hívogatóan nézett rám, és én nem merengtem tovább. Először úgy száguldottam Edward felé, mint ha egy hurrikán közeledett volna, majd mikor már csak egy lépésnyire voltam a víztől és tőle, elgondolkoztam azon, hogy ez tényleg a valóság-e, és hogy ha utána megyek, nem ébredek-e majd fel. Nem zuhanok-e vissza abba a sötétségbe, melyben eddig éltem. Nem válik-e kámforrá a szemem előtt. NEM. Ki kell vernem ezeket a kételyeket a fejemből. Szeretem Őt és Ő is engem. Összetartozunk. Levetettem ruháimat, és elindultam Edward után a vízbe. A víz lágyan érintette lábam, majd ahogy egyre beljebb lépkedtem a tóban, már egész testemet, a kellemesen meleg víz simogatta. Oda értem Edwardhoz. Most már közelről csodálhattam ellenállhatatlan testét, miközben a hold kéken világítja azt, és a víz apró hullámai, melyeket mi kelltettünk, törnek meg azon. Hihetetlen gyönyörű volt. Edward lassan, de biztosan közeledett felém. Kezei a víz alatt, gyengéden érintették derekamat. Megpróbáltam emberi módra viselkedni, és nyugton maradni, de a jelenlétében egyetlen képességem, ösztönöm, és testrészem sem működött rendesen. Edward teljesen elvarázsolt. Régen, mikor még ember voltam, Edward mindig azt mondta, ez természetes. A vámpírok minden porcikájukkal csalják magukhoz áldozatukat. Én pedig, szinte törvényszerűen vonzottam a bajt, így nem volt nehéz rábukkanom. Azt mondta, ez miatt vert mindig hevesen a szívem, ez miatt kapkodtam állandóan levegő után, mikor a közelemben volt, de idővel Ő maga is rájött, hogy ez nem igaz. Mind ez azért történt, mert teljes odaadással szerettem, ahogy most is. Bármit megtennék érte. Ezért is fájt annyira, mikor Tanya karjaiban találtam rá. De mindez már a múlté, most megint úgy éreztem, boldog vagyok. Edward még közelebb jött hozzám, majd megszólalt.
„Én vagyok a világ legszerencsésebb, legboldogabb férje. Nem tudod elképzelni, mennyit jelentesz nekem. Mindennél jobban szeretlek.” Egy pillanatig magamhoz sem tértem. Annyira jól estek Edward szavai, teljesen a szívemig hatoltak.
„Én pedig a világ legszerencsésebb, legboldogabb, legszerelmesebb felesége. A világon bármit megtennék érted, és nem akarlak elveszíteni. Most már az örökké valóságig hozzád tartozom, tiéd a szívem, a lelkem, a testem, a csókom, az érintésem. Tiéd vagyok.” Edward gyengéden rám mosolygott és még közelebb húzott magához.
„Ne mozdulj!” Nem értettem, miért mondta ezt.
„Mért ne?” Értetlenkedtem, majd kacéran felhúztam egyik szemöldököm. Edward vett egy mély lélegzetet, majd így szólt.
„Csak ne mozdulj! Próbálj meg egy kicsit emberként viselkedni!” Kért újra Edward, majd rám kacsintott.
„Majd igyekszem.” Edward elmosolyodott kijelentésemen, majd harmadszorra megismételte, előző kijelentését.
„Ne mozdulj!” Gondoltam, ha már ennyiszer megismételte kérését, komolyan is gondolja. Így megpróbáltam engedelmeskedni. Nem mozdultam. Edward lassan, de biztosan közeledett felém, és azt hiszem rájöttem miért is kell emberként viselkednem. Edward ma éjjel megpróbálja felidézni a régmúlt gyönyörű emlékeit, és azt szeretné, hogy ezt a sok rossz után együtt újra átéljük. Emlékszem az első csókunkra. Edward akkor is épp ugyanezeket a szavakat mondta nekem. Ne mozdulj! Akkor is legalább ilyen boldog voltam, ha nem boldogabb. Azóta számtalan olyan dolog történt, melyet nem tudok elfelejteni. Szerelmünk, úgy tűnik az akadályok ellenére is elpusztíthatatlan. Hálás voltam Edwardnak, hogy összehozta ezt az éjjelt kettőnknek és ezt a szerepjátékot sem bánom. Edward ajkai már majdnem találkoztak az enyémekkel. Hallottam halk zihálását, éreztem forró leheletét. Egyre nehezebb volt türtőztetnem magam, emberként viselkednem, de nem akartam elrontani ezt a csodálatos éjszakát, így nagyon próbálkoztam. Edward akaratereje jóval erősebb volt az enyémnél, bárki bármit is mond. Ajkai végre elérték enyémeket. Csókja gyengéd és édes volt. Úgy éreztem megérte nyugton maradnom. Most azért kellett nagyon küzdenem, hogy nehogy elkapjon a hév, és túlzott szenvedélyemmel meg ne szegjem az Edwardnak tett, ma éjjeli fogadalmam. Annyira nehéz volt ellenállnom neki, de minden erőmet bevetve azon voltam, hogy életemben először még is sikerüljön. Legalább annyira, hogy a közelében gondolkodni tudjak. Erős próbálkozásomnak végül megért a gyümölcse. Gyomromban úgy éreztem verni a már nem dobogó szívemet, mint mikor ember voltam. Mióta ismerem Edwardot, most először éreztem azt, hogy a csókjánál nem kell több. Viszont erre a csókra olyannyira szükségem volt, mint egy heroin függőnek a napi drog adagjára, mint egy alkoholistának egy üveg skót whisky-re, egy sebésznek a szívműtétre, a vaknak a vakvezető kutyára, az embernek a levegőre, vagy mint egy nomád vámpírnak az emberi vérre. Mikor már éreztem, hogy nem bírom tovább türtőztetni magam, megfosztottam magam Edward édes csókjától. Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy drogos vagy egy alkoholista, akit elküldtek elvonóra, mint egy orvos, akinek a számára oly sokat jelentő szívműtét helyett, egy végbélműtétet kapott az napra. Pontosan azt éreztem, mint akkor mikor a sziklaugrást próbáltam ki és az áramlat erőssége, majdnem megölt. Akkor a víz a levegőt vette el tőlem, mely akkor még szükséges elem volt, életben maradásomhoz. Most Edward csókjának elvesztésével, pontosan ugyanezt éreztem. Ez az érzés felért számomra a vérszomj erősségével. Tudtam, hogy ez a helyes. Nem ronthatom el Edward örömét, boldogságát, és a világon semmiért nem is tenném meg.
Edward értetlenül nézett rám, de láttam a tekintetén, hogy nem haragszik rám.
„Próbáltam ember maradni, ahogy kérted.” Magyaráztam Edwardnak. Szemei felcsillantak, és elővette azt a féloldalas mosolyát, melynek nem tudtam ellenállni.
„Ne! Ezt ne csináld!” Mondtam szerelmemnek, kicsit elviccelve a dolgokat. Bár kérésemet attól még halálosan komolyan gondoltam. Edward sunyin vigyorgott, majd közelebb jött hozzám. Én játékosan hátrább úsztam. Ő viszont nem állt meg. A mosoly az arcán egyre nagyobb lett, és a kis játékunk, kezdett egy macska-egér játékká válni.
„Hmm… és miért ne?” Továbbra is kirívóan mosolygott.
„Mert, ha továbbra is ilyen ellenállhatatlanul mosolyogsz rám, nem tudok emberként viselkedni.” Vettem én is kicsit játékosra a figurát és kacsintottam rá.
„Oh, értem.” Edward mosolya átcsapott nevetésbe. Hátat fordított nekem, odaúszott a tó közepén lévő sziklatörmelékhez. Felállt rá, majd rám nézett. Leguggolt a kövön, izmai pedig megfeszültek. Elrugaszkodott és egy hatalmasat ugrott. Legalább másfél méterre a föld fölött volt, majd belevetette magát a vízbe. Óriási ugrása hatására a kicsapódó víz, mind rám hullott. Biztos voltam benne, hogy ezt direkt csinálta. Tudta nagyon jól, hogy látványa el fog bűvölni, és sunyin kihasználta gyengeségem.
„Huh, Edward Cullen. Ezért még megfizetsz!” Lebuktam a víz alá és csak úsztam. Arra gondoltam, most ki kell, próbáljak valamit. Vámpírként még soha nem úsztam, ez volt az első alkalom. Egy kis időre feljöttem a felszínre és kiengedtem minden maradék levegőt, mely még a tüdőmben volt. Ismét lemerültem, ezúttal levegő nélkül. Az érzés kicsit kellemetlen volt, de kibírtam. Még most sem bírtam felfogni igazán, majdnem egy év vámpír lét után, hogy gyakorlatilag nincs szükségem levegőre az életben maradáshoz. Számoltam a perceket, mennyi időbe telik, míg megszokom a kellemetlen érzést. Már eddig is tudtam, hogy a szokásosnál jóval magasabb a fájdalomküszöböm. Így biztos voltam benne, hogy nem telhet bele pár percnél tovább, míg teljesen átállok a vízi életmódra. Ez így is lett. Alig két perc elteltével, már nem éreztem semmit. Csak én voltam és a végtelennek tűnő gyönyörű kék víz. Önfeledten úszkáltam a tavacskában, míg Edward el nem kapott a víz alatt. Ismét feljöttem a felszínre és Edward boldog arcát pillantottam meg először. Annyira boldogok voltunk, hogy komolyan megkérdőjeleztem, hogy ez tényleg a valóság-e, nem csak egy meseszép álom. De nem, ez tényleg a valóság.
„Áhá, szóval itt vagy.” Akaszkodtam Edward nyakába és egy váratlan pillanatban lehúztam magammal a mélybe. A víz alatt is láttam Edward meglepett tekintetét, lélegzetelállító mosolyát, és tökéletes testét. Hirtelen eszembe jutott egy kicsit sem emberi cselekedet, de nem érdekelt. Ezt nem hagyhatom ki. Most, hogy tisztában vagyok képességeimmel, és tudom, hogy nincs szükségem levegőre a víz alatt tartózkodáshoz, közelebb úsztam Edwardhoz, elkaptam kezét, magamhoz húztam, és a víz alatt szenvedélyesen megcsókoltam. Edward nem ellenkezett. Ugyanolyan szenvedéllyel csókolt engem, mint én Őt. Edward átkarolt, és felhúzott a felszínre, de ajkai még most sem hagyták el enyémet. Edward megszegve minden általa szabott játékszabályt, oly közel húzott magához, hogy a víz sem tudott átfolyni a kettőnk közti résen. Oly szenvedéllyel csókolt, mintha már évszázadok óta, erre várt volna. Még szerencse, hogy levettem minden ruhám, mielőtt a vízbe léptem volna, mert azokat most biztos letépte volna rólam. Úgy éreztem szívem egyre hevesebben vert gyomromban, annak ellenére, hogy szívem már oly régóta egyetlen egyet sem dobban. Testem égett Edward közelségétől. Edward jéghideg bőre, most úgy izzott, mintha parázzsal lenne kirakva. Mikor boldogságunk tetőfokára hágott Edward felkapott az ölébe és elindult velem a vízesés felé. Kíváncsian néztem rá, de Ő nem szólt semmit, csak vitt tovább. Mikor már csak egy méterre voltunk attól a ponttól, ahol a lezuhanó víztömeg eléri a kéken csillogó tavacskát, Edward megállt és gyengéden letett. Így talpam ismét érintette a tó homokos fenekét, és apró köveit. Rám nézett, majd a vízesésre, és továbbra is szótlanul állt mellettem. Arra jutottam, ha Ő nem indul el, akkor megteszem én. Lassan elindultam a vízesés felé. Már nagyon közel voltam a két víztömeg találkozáshoz. Arcomon éreztem a kicsapódó víz fröcskölését, hűvös harmatját. Ahogy egyre közeledtem, a víz egyre fényesebben ragyogott a hold fényétől átitatva. Megfordultam, vetettem Edwardra egy pillantást, és léptem egyet hátra. Pontosan a vízesés alatt álltam. Mivel erős voltam nem jelentett nagy gondod, elbírnom az óriási víztömeg rám zúdulását. A víztől és a holdfénytől bőröm úgy szikrázott, mint ahogy Edwardé szokott. Ezzel az akciómmal véglegesen megszegtem az Edwardnak tett, ma estére vonatkozó fogadalmam. Mi szerint, megpróbálok emberi módon viselkedni. Nehezebb volt ezt megtennem, mint gondoltam volna. Boldogan Edwardra néztem, aki elalélva bámult rám.
„Hihetetlenül gyönyörű vagy.” Nem tudtam Edward a szavakat ki is akarta-e mondani, vagy csak gondolta, hiszen szavai rendkívül halkan csengtek az éj tisztaságában. Én viszont hála vámpír képességeimnek meghallottam és nem érdekelt, hogy a szavak kimondásra teremtettek-e avagy sem. Nagyon jól estek.
„Csatlakozol?” Kérdeztem Edwardot, és ujjaimmal hívogattam magamhoz. Edward nem szólt, csak közeledett felém. Mikor már elég közel volt hozzám, elkaptam kezét és behúztam magam mellé, egyenesen a vízesés alá. Edward bőre ugyanúgy szikrázott, mint az enyém, ha nem szebben. Most már nem voltak kétségeim, mint emberi létem során, hogy elég jó, szép vagyok-e Edwardnak. A Holdfénye ugyanúgy sütött mindkettőnkre, és bőrünk ugyanúgy ragyogott. Úgy néztünk ki, mintha csak festve lettünk volna. Két teljesen egyforma nő és férfi, akiket a végzet rendelt egymásnak. Edward ugyanúgy élvezte a dolgot, mint én.
„Mutatnom kell még valamit.” Jelentette ki Edward és már el is kapta kezem, ölébe vett. Tett egy lépést a vízesés árnyékából és egy hatalmasat ugrott velem. Egy szempillantás alatt a vízesés feletti tisztáson találtam magam. A hely szintén gyönyörű volt. Velem szembe a rét peremén elképesztő méretű sziklák, hegyek sorakoztak. A rét zölden világított, és a tisztás közepén egy óriási fa ágaskodott. Úgy éreztem magam, mint Éva az Édenkertben. Anyaszült meztelenül életem szerelmével kéz a kézben a természet lágy ölén. Odasétáltam Edwardal a hatalmas fához és csodálkozva néztem méreteit. Soha életemben nem láttam még ilyen elképesztően szép fát. Törzséből ítélve nagyon öreg lehet már.
„Hogy találtál rá erre a helyre?” Faggattam őszinte kíváncsisággal Edwardot.
„Mikor először jöttünk ide Forksba, az erdőn keresztül mértük fel a terepet. Én elcsatangoltam kicsit körül nézni és meg találtam ezt a helyet. Senki nem tud erről az álombeli területről. Megfogadtam, ha valaha megtalálom életem szerelemét, ide mindenképp elhozom. És megtaláltam. Megtaláltalak, amiért örökké hálás leszek mindennek, ami él, hogy elvezetett hozzád.” Szóhoz sem jutottam. Ez Edward helye volt, és elhozott egem, megosztotta velem, ezt a kis csodát.
„Köszönöm.” Fejeztem ki érzéseim egyetlen szóban. Hirtelen eszembe jutott valami.
„Legyen mától ez a mi fánk.” Meggyőzően mosolyogtam Edwardra.
„Rendben. De mostantól ezt az egész helyet megosztom veled. Ez lesz a mi Paradicsomunk.” Értett egyet Edward. Úgy látom Ő is épp úgy vélekedett erről a helyről akárcsak én. Felnéztem az égre és szomorúan láttam, hogy a hold egyre jobban veszt vakító fényéből, és hogy a nap sugarai taszítják le trónjáról a boldogságot hozó égitestet. Rá néztem Edwardra és kissé szomorúan csak ennyit mondtam.
„Az a fránya napkelte.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

40 megjegyzés:

Dóri írta...

ÓÓÓÓ ez nagyon varázsosra sikerült:) akarom mondani fenomenálisan jóóóó(L)
azon gondolkoztam h ez még csak a 9. fejezet de máris annyiminden történt..azta..De ez természetesen jóóó csak így tovább Niky!!
Ja am. köszi a visszaszámlálót:) rájöttem h h lehet zenét berakni meg a látogató számolót is :) Megg találtam azt a számot amit kerestünk vmelyik nap de az a baj h nem tudom h lelehet e tölteni onnan?! nem tudod véletlenül?XD nah azt hiszem ennyi..
Ja és még 1x FANTASZTIKUS.ENNYI.nincs hozzá fűzni valóm.
Pusszancs:)

Névtelen írta...

Aztaa.:O nagyon jól sikerült..csak így tovább(Y):)

Névtelen írta...

Ngyon jó lett ügyi vagy!Várom a folytatást.

Névtelen írta...

Szia niky!
Szerintem naon jó lett jó volt ,hogy végre egy kicsit romantikáztak kettesbe de valami hármas családi programot is kitalálhatsz .
Ügyes vagy csak így tovább!
Remélem hamar kész lesz a10 fejezet:D
Üdv :Mészáros Zsófia
Puszi szia

Névtelen írta...

Imádom!!! :) Csak így tovább.
Még-még-még, ennyi nem elég!! :)

Alivce írta...

wow..te mindig meglepsz Niky!:D...fantasztikus csodálatos nagyszerű mesés stb..XD..kezdek kifogyni a dícsérő szavakbólXD
jaaajjj nee.... T_T hnap ballagás...nem akarom..T_T...hiányozni fognak az osztálytársaiiiiiimmm!!!T_T..bocsi h ezzel traktállak titeket...de T_T..végig fogom bőgni az egészet..T_T

Niky írta...

Köszi mindenkinek!!
Bíztam benne, h tetszeni fog....ennyi fájdalom és szomorúság után végre egy kis vidámság,boldogság, szerelem, ....
Nah még 1x köszönöm!!!
Puszii
Niky

Niky írta...

Hát Alice kitartás...nyugii...és nagyon köszii!!

Alice írta...

ja az előbb elírtam a nevemXD...de azért tudjátok ki vok ugye?:D

Niky írta...

Én ne tudnám?? XD

Névtelen írta...

Nagyon jó lett!!!!!!!
Izgatottan várom a folytatást!!!!

Dóri írta...

wow.. alice.. most ballagsz??? 8.os vagy vagy 12?
Nikíí merre leszel??szabadérdeklődnöm?:P
őő utólagos engedélyeddel reklámoztam a blogodat:P majd rakok fel anitablake-t is:P
Ha valakit érdekel meglesheti az én blogomat is:P
de persze nem akarok senkit se elcsábítani erről a fantasztikus oldalról ugye mivel ennek köszönhetően már 3. számú rajongó is vagyok és persze 1-2 fantasztikus emberrel is megismerhettem:P ja.. Nikíí csak így tovább:P
na és őő azt hiszem ennyi...
ja még valami..MÁR CSAK 160 naaaaap:P
uhh szófosás megint...:P fúú jó kedvem vaaan:P
megyek koncertre meg ballagásra is meg mindenféle. dejó kedvem van azta...:P uhh azthiszem lekell nyugtatnom vmivel magamat..
najó télleg ennyi.
pusszantááás:P

Alice írta...

8.-os vagyok Dóri köszönöm kérdésed:D..épp most indulok...:(

juli írta...

Nahát!Ez fantasztikus lett!!

Alice,én is most ballagok vagyis hát délelött ballagtam végig röhögtük!
Puszi mindenkinek

Alice írta...

juli ti délelőtt ballagtatok?..hova jársz?

Annu írta...

háhááá.
na akkor csatlakozook.:D énis pénteken ballagtam és én meg annyit bőgtemm...:( (8.b.♥)Niky háát ez fantasztikusan, hihetetlenül, brutálisan, fenomenálisan gyönyörű.:)
imáádoom ahogy írsz.:)
puszii.♥

Dóri írta...

Hát én tavaly ballagtam...valahogy nem izgatott.. végülis sokan ugyanoda mentünk tovább...:P ugyhogy csak pár ember miatt bánkódtam..de majd lesz oszt.találkozó..:P valamikor..:P
:D
Puszíííí :D

Niky írta...

Nah látom azért nélkülem sem unatkoztatok...
DE most már itt vok...XP
Jah és köszike a "dícséreteket"!!
Puszii

Judit írta...

Jaj, Nikym, nagyon ügyi vagy. Olyan édes, romantikus és csodálatos lett ez a fejezet. Már megint kukkoltál, előre tudtad, hogy ez lesz a kedvencem. Gratu hozzá!!! És várom a kövit....

Niky írta...

Hát látod Juc...én megmondtam XD...
Azért nagyon köszi a dicsérő szavakat...
Egyébként csak halkan megsúgom (a 9. fejezet közül nekem is ez a kedvencem XD)
Puszii

Névtelen írta...

Hello nem rég találtam rá az oldaladra, és elovastam minden fejezetedet amit irtál. Nagyon jol csinálod és jok az események is a részekben, jol kigondolod őket. Engem csak az bánt hogy lehet hogy Edward így viselkedet Bellával, hogy tudta mi Bella baja és hogy fél hogy elveszti öt, ö meg hagyta hogy igy depresszioba esen emiat és + még kételkedet is benne.Edig min a 4 részben azt olvastunk hogy mijen szilárd a kapcsolatuk és nem sok minden állhat közéjük érzelmileg,most pedig megcsalja Bellát. Kiváncsi vagyok mire ment ki itt a játék?Miért csinálta ezt Edward?

Niky írta...

Szijja!!
Örülök, h rá találtál az 5. részre, és hogy tetszik...Tisztában vagyok vele, h Edward és Bella szerelme az eredeti kötetekben milyen szilárd stb... DE hidd el nem véletlen ez sem...ha belegondolsz minden kapcsoltaban , akár tökéletes aakár ne,, vannak mély pontok...és ezáltal még szilárdabb lesz,,,
Egyébként majd meglátod mire is ment ki...ha olvasol még =)
Puszii

Névtelen írta...

Persze hogy minden kapcsolatban megeshet az ilyen, csak talán váratlanu ért ahogy leirtad Edward nemtörödését Bellával. De ami pedig a többit illeti,nagyon tetszik ahogy össze szerkezted az történetet. Mikor lesz a jövetkezö rész? (szani)

Niky írta...

=)...akkor jóó
még nem álltam neki a 10. fejezetnek, tegnap értem haza, jah de a címe már meg van!! XD

Névtelen írta...

nagyon jó amit írsz, de ha nem baj egy kis kritikát, vagy inkább más irányú véleményt is írnék. az előző fejezetben annyira arra számítottam, h Tanya valamit csinált amitől Bella mindig rosszul van, Edward elcsábul... ebből szerintem kihozhattál volna valamit. mindenki túl egyszerűen bocsájtott meg, és hirtelen befejezted azt a vonalat. ne haragudj ezért. kíváncsi vagyok a folytatásra. nagyon jól írsz. csak így tovább. kíváncsi vagyok, h mi következhet még.

Niky írta...

Szijja!!
Köszi szépen, mind a dícsérő szavakat, mind a kritikát, egyébként ha elolvasod a 8. fejezet után írt komentemet ami Tanyára és a távozására utal...akk látni fogod, h nem zártam le ennyivel a szálat...Tanya vissza fog térni, nem is akárhogy...
Nah, hát eseményekben nem lesz hiány, annyit megígérhetek!!

juli írta...

Alice!
Vasszécsenybe járok még 1 napig suliba:)
És a horváth boldizsárban fogom folytatni:)
te hova jársz /jártál?

Annu írta...

bocsi, hogy ilyen 'akaratos' vagyis inkább kíváni vagyok, de unatkozoom és azt szeretnéém kérdezni,hogy mikoor lesz fenn a következő fejezeet?:D

Niky írta...

Semmi baj....de sajnos azt még nem tudom...már neki álltam, de hogy mikor lesz kész??
Igyekszem ahogy tudok...

Alice írta...

Juli
am. bajai vok és a Központi-Alsóvárosi ÁMKba jártam(állandóan változik a neveXD)
és a Bányai Júliában folytatom:)..te hol laksz?

juli írta...

Vasszécsenyben ugy hogy a sulim közel volt
most meg majd buszozhatombe szombathelyre
és ott minek tanulsz?

Alice írta...

marketing szakra de internetes üzletépítő leszek^^ te?

Névtelen írta...

könyörgök egy picikét csak egy kicsit csináld gyorsabban annyira unatkozom :( amúgy fantasztikus imádom:D

Niky írta...

=) jóóó, majd megpróbálom XP...a "rajongókért" bármit!!

Alice írta...

most egy hátig nem leszek...táborozok:D szal jövő hétfőn jövök...annak aki keresneXP

Névtelen írta...

Mikor lesz fent a 10.fejezet?Már nagyon unatkozom.Lécci siess egy kicsit....

Niky írta...

Szombaton

Névtelen írta...

Jesszusom.Ez álomszép.:) Végigsírtam az egész fejezetet:)És nem csak ez, hanem az eddigi egész sztori iszonyatosan jó!Niky nagyon ügyes vagy! folytasd!:)Le kéne szerződnöd Stephanie-val...:D

Niky írta...

Köszii.. nagyon arii vagy... bár nem az a célom, h meg sírasalak benneteket..
Oh...hát jóó lenne... de azért hozzá képest és senki nem vagyok...

lilla írta...

ez naonnaon johó lettt !!!!!

ez a szenvedélyes,tüzes rész elragadja az ember fantázaját ;)
mindíg olvasom és szentem naon joh vagy! és teccik, hogy nem úgy mint mások, értékeled a kritikákat!!!!!
pussz <3

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster