Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. június 26., péntek

Night Light ("Twilight 5. rész") 10. fejezet

10, Vissza a kegyetlen valóságba

Edward és Én elindultunk haza. Fájó szívvel búcsúztunk a számunkra oly sokat jelentő helytől. Ahogy egyre távolodtunk a Paradicsomunktól, egyre világosabbá vált, hogy az álomnak vége. Irány vissza a valóságba. Ma végre megszabadulok Tanyától. Carlisle elzavarta a háztól, és ma napkeltekor megy el. Ahogy Gabriel is. Őt pedig Alice és Jasper kíséri. Ezért is kell visszatérnünk. Feltétlen el akarok búcsúzni Alice-től. Ki tudja, mikor látom legközelebb. Edwarddal kéz a kézben rohantunk az erdő mélyén. Sietnünk kellett, mert a nap fénye egyre erősödött és attól féltünk lekéssük a búcsúzkodást.
Ez az éjjel feledhetetlen volt számomra. Még most is a hely az élmények és Edward hatása alatt voltam. Hihetetlen, hogy Edward megosztotta velem ezt a csodát. Minden olyannyira tökéletes volt, hogy rettegtem attól, hogy csak álmodtam. Rohanásomból futás lett. Azt is tovább lassítva pedig már csak séta. Hátra néztem, hogy meg van-e még a hely, ahol életem egyik legszebb éjszakáját töltöttem. Az erősödő napsütéstől, mely pont mögülem indult útnak, már csak halovány sugarát láttam a varázslatos helynek. Olyan volt, mint a boldogságunk. Addig volt teljes és igazi, amíg a Hold uralkodott a tisztáson. Abban a pillanatban, mikor a Nap előjött rejtekéből és galádul nyert utat magának az égen, a boldogság ugyan még tartott, ám egyre halványabban tündökölt. Most, hogy már a Hold fénye nem világítja be a tisztást, már nem is látni igazán. A hely úgy tűnt el hátunk mögött, mint a Hold az égen, a Nap megjelentével. Tudtam, ha már nem is látom, ha már nem vagyok ott, és nem is tűnik valóságnak, én akkor is hiszem, hogy az volt és, hogy nem ez volt az utolsó éjjel, hogy ott jártam, hogy ilyen boldog voltam. Ránéztem Edwardra és tovább futottam, mit sem törődve a hely kámforrá válásával. Tudtam, hogy létezik, és azt is, hogy ahhoz, hogy valóban egy igazi paradicsomi hely legyen, el kell tűnnie, hogy utána újra megtalálhassam. Nem bánkódtam, hogy vége. Hiszen, hogy tudnánk mérni boldogságunk mértéket, ha mindig tökélyben, pompában, álomvilágban, szeretetben, boldogságban, szerelemben, gondtalanságban élnénk. Ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, és értékelni tudjuk a boldogságot először meg kell tapasztalnunk a fájdalmat. Ha nem mentem volna keresztül az utóbbi hónapokban ennyi rossz és fájdalmas dolgon, talán nem lett volna ennyire édes a boldogság íze. Talán nem találtam volna oly tökéletesnek a tegnap éjjelt, ha az előtte eltöltött napok és éjjelek is ugyanolyan boldogok és tökéletesek lettek volna.
Már majdnem a Cullen villa előtt voltunk, mikor már láttuk, hogy mindenki ott gyülekezik. Edwarddal gyorsítottunk a tempón, és pillanatok alatt oda értünk a többiekhez. Már Renesmee és Jacob is ott voltak. Az arcokon úgy láttam, mindenki be volt avatva Edward meglepetésébe, melyet nekem szánt. Mivel tudtam, hogy a nyakék, mely a Cullen család címérével volt díszítve az egész család ajándéka volt, habozás nélkül megköszöntem.
„Köszönöm az ajándékot. Bár nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon tetszik. Köszönöm.” Ahogy végig néztem a tekinteteken, mindenki boldog volt, örömömet látva, kivéve Tanyát, de ez most nem érdekelt. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk egy jó darabig. Bár jobb szeretném, ha soha többé nem látnám. De egyelőre ennyi is elég lesz. Csak szegény Gabrielt sajnálom. Tanya miatt neki is menni kell. Mert persze, Ő sem maradhatott volna nálunk tovább, de eddig senkinek nem fordult meg a fejében elküldeni innen Gabrielt. Tudtam, ahogy mindenki más is, hogy erre azért volt szükség, mert Carlisle rájött, hogy ha vissza akarjuk állítani a családi békét, Tanyának mennie kell. Viszont, ha Carlisle csak Őt küldi el, belepiszkít az évszázadok óta tartó családi barátságba. Carlisle-nek pedig Tanya sokkal fontosabb annál, hogy barátságuknak így vessen véget.
„Nos? Készen álltok?” Kérdezte Carlisle a távozókat és Alice-éket. Tanya rendkívül dühös volt, bár próbálta titkolni. Én mégis láttam rajta, és mérhetetlen örömmel öntött el a tudtat, hogy elmegy. Hogy már csak percek kérdése és kitörlődik az életünkből. Következőnek Gabrielt vettem szemügyre. Ő is csalódott és szomorú volt, de tudta, hogy ezt kell tennie. Hogy ez a helyes út, és hogy így mindenkinek jobb lesz. Alice és Jasper is szomorúak voltak Gabriel távozása miatt, de Ők is megértették, hogy ez a helyes és ezt kell tennünk. A szomorkodók listáját Carlisle zárta. Mindannyian tudtuk, hogy fájó szívvel küldi el innen Tanyát, de egyikünk sem engedett a felvetésből. Mi szerint Tanyának mennie kell. Családunk még mindig hiányos volt. Rosalie még mindig Franciaországban tartózkodott. Érkezését azonban ma estére vártuk. Esme és Emmett is legalább olyan boldogak voltak Tanya távozása miatt, mint én. Edward eleinte nem mutatta ki érzelmeit a dologgal kapcsolatban. De azért mostanra már látszott rajta is, hogy örül Tanya távozásának. Jacob nem volt érintett a dologban. Őt mostanában annyira leköti Renesmee, hogy gyakorlatilag tudomást sem vesz másról. Renesmee az utóbbi két, három hónapban rohamos változáson ment keresztül. Két héttel ez előtt még egy tíz éves kislánynak tituláltam. Azonban az óta kikértem Carlisle véleményét, és Renesmee immáron már elérte a tizenhárom éves kort. Carlisle azt mondta, nem telik már bele fél évbe sem és fejlődése a tetőfokára fog hágni. Tizenhat vagy tizenhét éves koráig növekedik, és ez az időszak már nincs messze.
Felnéztem az égre, és örömmel vettem észre, hogy elérkezett a napkelte. Az a napkelte, mely közel egy órája, még a boldogságomnak vetett véget és most ismét visszahozta azt. Az a napkeltem mely gyógyír lehet, minden problémámra. Az a napkelte, mely Tanya távozásának kezdetét jelentette. Carlisle is az eget bámulta, bár Ő inkább szomorú volt, mintsem vidám.
„Itt az idő.” Vetett véget Carlisle a számára fájdalmas csendnek. Alice, Jasper és Gabriel távozásra készen várták Carlisle szavait. Még mielőtt elbocsájtotta volna Őket, odarohantam Alice-hez és megöleltem.
„Vigyáz magadra és siess haza! Nagyon fogsz hiányozni.” Búcsúztam el tőle. Alice is átölelt és éreztem, hogy ez neki sem könnyű.
„Te is Bells. Jövök, ahogy tudok. Mire visszaérek nekem boldog légy.” Suttogta halkan fülembe halk szavait. Mintha bármit is használt volna suttogása, egy kifinomult hallású vámpír kolónia jelenlétében. Edward lágyan elmosolyodott és csak ennyit mondott.
„Majd én teszek róla, hogy az legyen.” Majd kacsintott rám, és kacéran mosolygott.
„El is várom.” Játszadozott Alice.
„Elvisszük Gabrielt a Volturi-hez, megbeszéljük vele Gab sorsát, és sietünk haza.” Foglalta össze Jasper útitervüket. Carlisle bólintott. Gabriel körbe nézett rajtunk kicsit előrébb lépett, és megszólalt.
„Köszönöm, hogy itt lehettem, hogy befogadtatok, hogy szeretettek. Tudom, hogy ez a helyes út, és hogy nem ide tartozom és mennem kell, de nagyon fogtok hiányozni.” Elhallgatott, úgy vettem észre elérzékenyült. Szavai nagyon meghatottak, és tudtam, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem így is gondolja, ezt érzi. Egy váratlan pillanatban folytatta.
„Meg szeretném köszönni Carlisle-nek, hogy befogadott és hogy megpróbálta a legnehezebb időszakban is az én érdekeimet is figyelembe venni.” Carlisle e kijelentéstől még szomorúbb lett. De láttam rajta, ahogy a többiek is, hogy nagyon jól estek neki Gabriel szavai. Gab tett egy lépést Esme felé, megfogta kezét és tőle is elköszönt, neki is megköszönte a szeretetet.
„Esme. Köszönöm, hogy fiadként szerettél. Mindig emlékezni fogok rád.” Esme nagyon meg volt illetődve. A sok rossz után, mindenkinek jól estek e kedves szavak, még ha nem is nekik szánták őket.
„Emmett, Edward. Ti pedig. Tudom, nem sokat voltunk együtt, de büszke vagyok rá, hogy ilyen családba keveredtem. Hogy ha nem is hosszú ideig én is ehhez a családhoz tartoztam és, hogy a bátyáim voltatok. „ Edward elmosolyodott.
„Én is örülök.” Válaszolt Edward. Emmett a család vicces mackója, nem szólt semmit, csak odament Gabrielhez és megölelte. Emmett képes volt elfeledkezni hatalmas erejéről. Ez történt most is. Gabrielt olyan erővel szorította, hogy szegény megszólalni sem bírt. Esme figyelmeztette Emmettet, hogy ha továbbra is ilyen erővel szorítja Gabrielt, nem kell elmennie, mert nem fog tudni. Erre mindenki nevetésbe kezdett, a meghitt, és kicsit hangulat ellenére. Emmett jót nevetve Esme-n és ez által kicsit magán is, elengedte Gabrielt. Megveregette a hátát, és visszaállt Esme mellé. Miután már jól kikacagtuk magunkat Gabriel közelebb lépett hozzám, majd így szólt.
„Bella. Remélem már nem haragszol rám az apád miatt. Hidd el nem akartam…” Nem akartam, hogy magyarázkodjon nekem, így a szavaiba vágtam.
„Nem haragszom rád. E miatt ne aggódj. Boldog vagyok, hogy megismertelek.” Gabriel kínosan és boldogan mosolyodott el.
„Szintén.” Zárta le Gabriel a beszélgetésünket. Azt hittem, itt végzett a búcsúzkodással, de tévedtem. Renesmee előtt állt meg. Végig simított az arcán, majd tőle is elköszönt.
„A Cullen-ok mondták, hogy különleges vagy, de eleinte nem hittem nekik. Mikor idejöttem még kislány voltál. Mos, hogy elmegyek, már majdnem kész bő lett belőled. Nagyon vigyázz magadra. Remélem, egyszer még látlak az életben. Te voltál az én kishúgom. Köszönöm.” Gabriel még közelebb lépett hozzá és megölelte. Nagy meglepetés volt ez számomra. Hiszen nem tudtam, hogy a lányom közelebbi kapcsolatba került Gabriellel. Ahogy azt sem, hogy ilyen jó barátságot kötöttek e csekély, alig fél év alatt. Nagyon sajnáltam, hogy Gabrielnek távoznia kell, ahogy mindenki más is. Gab ránézett Jacobra, kezet fogott vele, és tőle is elköszönt.
„Bízom benne, hogy a vámpírok és a vérfarkasok közti barátság általad most már örökké fent marad. Vigyázz magadra és a Cullen-okra. Legfőképpen Renesmee-re.” Jake bólintott.
„Megteszek minden tőlem telhetőt. Ígérem.” Felelt Jake.
„Rendben.” Gabriel visszament Alice és Jasper közé. Átölelte őket, és nekik már nem mondott semmit. Nem is volt szükség itt szavakra. Mindegyikünk tudta nagyon jól, hogy Gab itt tartózkodása alatt velük került a legközelebbi barátságba.
„Napkelte.” Jelentette ki Carlisle. Gabriel, Alice és Jasper nem is húzták tovább az időt. Carlisle szavait követően eszement futásba kezdtek, és vissza sem néztek. Mindannyiunk bánatosan nézte távozásukat. Mikor már mind hárman eltűntek a fák és a nap árnyékában, Carlisle megismételte előző kijelentését.
„Napkelte.” Majd Tanyára nézett. Tanya nagyon meglepődött. Bizonyára abban reménykedett, hogy Ő majd mégis maradhat. Az, az arckifejezés mindent megért. Nem bírtam vissza fojtani a nevetésem. Először mindenki értetlenül meredt rám, majd Edward elkapta a kezem és velem együtt nevetett. Carlisle és Tanya volt az egyedüli, aki komor képpel dermedt ránk. Edward az óta, mióta Tanya kicsalt tőle egy csókot, és a kapcsolatunk megromlott, ahogy csak bírta kerülte Tanyát, és ami azt illeti nem szívesen találkozott vele. Neki is megvolt róla a véleménye, ahogy nekem is és Carlisle-n kívül mindenki másnak. Carlisle közelebb lépett Tanyához, és elbúcsúzott tőle.
„Bármikor jöhetsz, ha kedved támad, de meg kell értened, most menned kell.” Tanya ugyanúgy érzett Carlisle iránt, ahogy Ő iránta. Mindketten kölcsönös, évszázadok óta tartó barátságot ápolnak egymással. Carlisle ezt nagyon jól tudta, ahogy azt is, hogy ha valaki szavára Tanya adni fog, az Ő maga lesz. Tanya megölelte Carlisle-t, melyet Esme nem vett jó szívvel. Edward elmesélte neki a Tanyával történteket és Esme attól félt, hogy Tanya Carlisle-t is az ujja köré csavarja majd. Először Tanya is megpróbálkozott a búcsú szöveggel, mint korábban Gabriel, de mikor látta, hogy Carlisle-n kívül senkit nem érdekel mondandója abbahagyta. Vetett rám egy haragos pillantást, majd Edwardra nézett. Tanya hamar észrevette, hogy mára már nem szívesen látott vendég, köreinkben.
„Nos, akkor látom jobb lesz, ha most megyek.” Tanya szavai még most is tele voltak reménykedéssel. Még mindig bízott abban, hogy Carlisle vagy valamelyikünk az utolsó pillanatban elkapja a kezét, utána kiállt és azt mondja: „Tanya, ne menj. Maradj még!”
„Napkelte.” Carlisle szavai fájdalmasan zengtek. Tanya nem húzta tovább az időt, aminek személy szerint nagyon örültem. Még egyszer utoljára körbenézett, majd egyetlen szó nélkül leírhatatlan gyorsasággal szelte át az erdőt. Abban a pillanatban, mikor már a fáktól nem láttam Tanyát, megkönnyebbültem. Nem is álltam kint tovább. Rá néztem Renesmee-re és Jake-re és hívogatóan intetem nekik ujjammal. Rögtön követtek engem, így mi indítottuk el a sort. Bementünk a házba. Annyira üresnek éreztem a hatalmas házat Gabriel, Alice és Jasper nélkül. Legfőképpen Alice hiánya fájt a legjobban. Tudtam, hogy vissza fog jönni és, hogy okkal ment el. Az életem kezdett a helyére állni, és ennek most mindennél jobban örültem. Edwardal minden olyan, mint rég volt. Szerelmünk ismét kiteljesedett és csúcspontját éli. Renesmee gyors növekedése a család minden tagját váratlanul érte, de mind tudtuk, hogy egyszer eljön ez az idő. Csak arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar. Jake még most is ugyanúgy szereti Nessie-t, mint kiskorában. Boldog voltam, hogy Jake vigyáz rá, és igazi barátként mellette áll. Tanya is elment végre. Az életem szinte tényleg tökéletes. Legalább is eddig a pillanatig azt hittem.
„Charlie!” Apám neve, hangosan hagyta el számat. Teljesen elfeledkeztem róla, és Jessica-ról. Megöltem az egykori barátnőm rokonát. Ez még önmagában nem is elég. Saját apámnak kellene végére járnia az ügynek. A munkáját a titkunkat kockáztatva küzd az igazságszolgáltatás ellen. Miattam. Egyre inkább úgy érzem, hogy mind emberi, mind vámpír életem során, csak fájdalmat, csalódást és bonyodalmat okozok az apámnak. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, hogy nem tudtam olyan lánya lenni, amilyennek szeretett volna. Nem bánok semmit, amit tettem, ami velem történt. Két dolgot kivéve. Az első, hogy egy gyilkos lettem. Hogy megöltem egy embert, pedig tehettem volna ellene, hogy ne így legyen. Hogy az embert, akit megöltem, az egyik barátnőm nagybátya volt. A második, hogy eddigi életem során, csak fájdalmat és csalódást okoztam Charlie-nak. Hogy Ő befogadott, óvni próbált, és én mégis megbántottam. Ha Ő nem is így vélekedik erről, én akkor is tudom, érzem, hogy így van. Most itt az idő, hogy mellette legyek, hogy jóvátegyem. Csak azt nem tudom, hogyan. El kell, menjek hozzá. Most kell vele beszélnem. Oda léptem Renesmee-hez.
„Kicsim, el kell, menjek Charlie bácsihoz. Kérlek, maradj itt Jake-el.” Abban a pillanatban, mikor megkértem lányom, hogy maradjon Jacobbal, Jake szája a füléig ért. Boldog voltam, Jake és Nessie örömét látva. Nem is haboztam tovább.
„Jake, ha Edward keresne, Forksban vagyok.”
„Rendben. Menj csak. Elleszünk, mi Nessie-vel.” Egyezett bele könnyedén Jacob ötletembe.
„Meghiszem azt.” Mosolyogtam a lányomra és Jacobra. Majd el is indultam a kijárat felé. Boldog voltam ugyanakkor csalódott is. Nem tudtam elhinni, hogy amikor megoldódni látszódnak a dolgok, mindig jön valami, ami elrontja a boldogságom. Ami miatt megint aggódhatok. Olyan gyorsan rohantam Charlie-hoz amilyen gyorsan csak tudtam. Meg is lett az eredménye. Pár percen belül, már Forksban voltam, és már láttam, apám járőr kocsiját a ház előtt. Így tudtam, hogy nem hiába jöttem. Otthon van. Az árnyék –ahol most álltam- és a ház között egy napsütéses terület feküdt. Ösztönösen és óvatosan körbe néztem, majd eszeveszett gyorsasággal szeltem át az akadályt, bízva abban, hogy érzékeim nem csaltak, és tényleg nem volt senki, aki megláthatott volna a szikrázó napsütésben. Nem akartam megijeszteni Charlie-t, így lassan, normál emberi tempóban léptem be a házba és közelítettem felé. Apám a nappaliban a kanapén ült a tévét bámulva. Vannak dolgok, amik nem változnak.
„Charlie?” Szóltam apámnak, mikor már elég várakozás után, nem vett észre.
„Áh, Bella. Szia.” Úgy láttam örült nekem.
„Gyere beljebb. Egyedül vagy?” Fogadott szívélyesen Charlie.
„Igen.” Válaszoltam neki röviden. Tudtam a célom, hogy miért jöttem, de mégis oly nehéz volt belevágnom. Charlie látta gyötrődésem, és mivel tudta, hogy miért jöttem, gond nélkül kezdett bele.
„Bella, tudom, hogy miért vagy itt. Nyugodj meg nem foglak elárulni.” Apám hangja sugározta, hogy meg akar védeni, ugyan akkor mégis nehezére esik. Ez gyakorlatilag az a helyzet, ahol választania kell az élete, a munkája és közöttem. Nem akartam ezt, ugyanakkor tudtam, hogy nincs más választása, ahogy nekem sem volt.
„Köszönöm.” Nem tudtam mi mást mondhatnék. Nem akartam, hogy így alakuljon, de tenni sem tudtam ellene.
„És, most mi lesz?” Emberi mi voltom óta talán csak akkor féltem ennyire, mikor Tanya lépett be az életünkbe. Akkor attól tartottam, hogy elveszítem Edwardot. Most rettegtem. Hogy miért? Nem azért, mert a lebukástól féltem, mert tudtam, hogy arra semmi esély. Tudtam, hogy soha nem jönnének rá, a titkunkra, hogy vámpírok élnek köztük és, hogy az embert egy magam fajta ölte meg, nem pedig egy állat. Azt is tudtam, hogy ha esetleg mégis kiszivárogna a titkunk, a Cullen család szokásaihoz híven, abban a pillanatban tovább állnánk. Nem is a bezártságtól féltem, hogy ha esetleg mégis kiderülne a dolog. Attól féltem, hogy Charlie-nak túl sok lesz a teher, amit miattam kell, cipeljen. Nem akartam fájdalmat okozni neki.
„Majd azt mondom, hogy átvizsgáltam a tetemet és minden jel állat támadásra utal.” Egyrészt boldog voltam. Talán ez erős túlzás. Másrészről viszont mérhetetlenül szomorú. Boldog azért, mert láttam, hogy az apám mindennél jobban meg akar védeni. Boldogtalan pedig pontosan ez miatt. Nem akartam, hogy a saját boldogsága árán védjen meg. Charlie is látta rajtam, ezt a boldogtalanságot, szomorúságot.
„Bells. Nem a te hibád. Kérlek, ne légy ilyen szomorú. Tudom, hisz ismerlek, hogy nem akarod, hogy ezt tegyem érted. Hidd, el sokkal jobban bántasz azzal, hogy szomorú vagy, mint azzal, ami miatt az vagy. „ Apám szavai hihetetlenül jól estek. Fájó sebeimre, a kellő gyógyírt nyújtották. Éppen azt kaptam, amire vágytam. Törődést, szeretet, megbocsájtást.
„Köszönöm.” Oda léptem Charlie-hoz, és erősen megöleltem. Nagyon kellett vigyáznom ezzel a cselekedetemmel. Mind a vére iránti eszement vágyakozás miatt. Mind a hatalmas erőmből következő gyilkos szorításom miatt. Nagyon óvatos voltam, és minden mozdulatomra, lélegzetvételemre hihetetlen kifinomultsággal figyeltem oda.
„Beszélnem kell Jessicával.”
„Hogy, mi?” Csattant fel Charlie. Majd eltolt magától. és mélyen a szemembe nézett. Nem érettem mitől borult ki hirtelen ennyire.
„Mi, mi?” Értetlenkedtem. Tényleg nem tudtam mi az oka, idegességének.
„Azt mondtad, beszélni akarsz Jessicával.” Magyarázta Charlie. Beugrott, és elfogadhatóvá vált rémülete. Ezekre a szavakra csak gondoltam, nem hittem volna, hogy ki is mondtam őket. Pedig az apám reakciója egyértelműen azt bizonyítja, hogy a szavak kétségkívül elhagyták ajkaimat.
„Hát, azt nem gondoltam komolyan. Nem is értem miért mondtam.” Próbáltam kimagyarázni magam, de ha megérzéseim nem csalnak, nem sikerült.
„Bella. Jessica egyébként is szomorú a családi tragédia miatt. Mégis mit gondolsz, hogy fogadná, ha egy év után, csak úgy beállítanál, hófehéren, karikás szemekkel, és nem mondom gyönyörű, ugyanakkor mégis rémisztő külsővel? Te sem bírnád ki, a vére iránti vágyakozás miatt. Elég volt, hogy abból a családból egy ember már halott. Nem hiányzik neked, nekem, nekik, és a városnak sem egy újabb gyilkosság, egy újabb Stanley halála.” Charlie szavai tőrként szúrták át halott szívemet. Rettenetesen fájt, amit mondott. Igaz burkoltan, de kimondta, amitől mindennél jobban tartottam. Hogy, ha már egy embert megöltem, többet is meg fogok. Hogy nincs elég akaraterőm, hogy ellenálljak a kísértésnek. Tudtam, hogy Charlie nem akart bántani, csak azt akarta elérni kemény szavaival, hogy mélyen az eszembe véssen, hogy semmiképp sem szabad az emberek, és legfőképp Jessica rokonai közelébe mennem.
„Ígérem, nem megyek a közelükbe.” Mondtam csalódottan, gúnyosan és szomorúan.
„Helyes.” Értett egyet az apám. Tudom, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne menjek a közelébe, de ezt az apámnak nem kell tudnia.
„Ideje lennem menni. Renesmee már vár.”
„Jól van. Menj csak és ne aggódj. Minden rendben lesz.” Mosolygott rám az apám. Visszamosolyogtam rá, és elindultam a kijárat felé.
„Szia” Köszöntem el végül tőle, majd rohanni kezdtem. Ahogy az erdő sűrűjében megbújva rohantam, azt éreztem, hogy valaki figyel. Nem foglalkoztam vele tovább, hiszen ha ember lenne, megéreztem volna. Ha farkas, úgy sem számít, mivel velük béke állapotot tartunk. Ha pedig vámpír, szintén nem jelent veszélyt. Jó érzés volt, semmitől sem tartva végig száguldani az erdőn. Félelem nélkül. Mikor már kezdett frusztrálni a gondolat, hogy valaki figyel, megálltam és körbe néztem. Alaposan néztem meg minden egyes fát, bokrot, fűcsomót, de semmit sem láttam. Megpróbáltam érzékeimre figyelni, és így már éreztem, hogy keleti irányból figyelnek. Elnéztem nyugatra, feltűnést nem keltve, majd minden erőmet a lábamba irányítva eszméletlen gyorsasággal rohantam a keleti irányban lévő fához. Tudtam, hogy van ott valaki, így ahogy bevágtam az illető elé, kezemet a nyakához szorítva löktem a fának. Mikor feleszméltem, hogy ki Ő, mérhetetlen haragra gerjedtem. El nem tudtam képzelni, mit keres Ő itt. Miért keseríti meg ennyire az életem.
„Mit keresel te itt? Mit akarsz tőlem?”
„Oh, el sem tudod képzelni mennyi mindent.”
„Menj el, kérlek.” Kérleltem szépen.
„Miért mennék?”
„Mert mindenkinek úgy lenne a legjobb.”
„Nem hiszem. Lenne egy ajánlatom.”
„Hallgatom.” Egyre idegesebb lettem, de próbáltam nem elveszíteni az önuralmam.
„Beszélsz a Cullen-okkal, hogy egy darabig had lakjam náluk.” Fejezte be hirtelen mondandóját.
„Mi ebben a jó? Nekem?” Értetlenkedtem.
„Az egyik, ha beszélsz Carlisle-vel az érdekemben, nem ölöm meg az apádat.” Ördögien kacagott.
„Tessék.” Most már teljesen kibuktam. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ismét tévedtem.
„Még nem fejeztem be.” Szakított félbe.
„Jó, akkor folytasd.”
„Ha nem maradhatok itt, nem csak az apádnak esik baja, hanem beszélek a farkasokkal a külön akciódról, mi szerint megszegted a szövetséget. Embert öltél. És, hogy érezd a tét súlyát, felkeresem Jessicát is, és részletes beszámolót kap a nagybátya haláláról.” Nem hittem a fülemnek. Hogy képzeli Ő ezt. Charlie-t nem bánthatja, ha kell, most rögtön megölöm, de a családomat nem engedem. Jessicával, nem beszélhet. Úgy sem hinne neki Jess. Az egyetlen félni valóm, amitől már régóta tartottam, hogy a farkasok megtudják, hogy embert öltem, hogy megszegtem a szövetséget. Carlisle nem hinne nekem, ha elmondanám az igazat, így bele kellett egyeznek a játékszabályokba.
„Ahogy akarod, de aztán békén hagysz?”
„Természetesen.”
„Gyűlöllek Tanya.”
„Tudom.” Jelentette ki, egy ördögi kacaj közepette, melytől visszhangzott az erdő.

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

28 megjegyzés:

Judit írta...

Jaj, Nikym, nagyon nagyon tetszett, érdemes volt várni ennyit.
Húú, Tanya... már valaki igazán felpofozhatná (hihi, nem vagyok gonosz). Szegény Gab, szegény Alice, szegény Jasper, őket sajnáltam. :(
Ha hazajöttél, akkor ugye, egyből felteszed? Ugye? Ugye?
Már nagyon várom :) *.*

Névtelen írta...

úúh,nagyon jó lett,kiváncsi vagyok mi lesz ebből,de nagyon jó, :)

Névtelen írta...

Hu ez fantasztikus lett, várom a folytatást.

Niky írta...

Köszi Juc...
Nem tudom, h egyből-e, de nem akarom most ennyi ideig húzni...
Névtelenek (XD)... nektek is köszönöm
Örülök, h tetszett... és Bocsánat mindenkitől, amiért ilyen sokáig tartott... =(

juli írta...

Niky ez fantasztikus vol ismét!!

Névtelen írta...

úristen állati jó lett:D hülye ri***c Tanya :@ remélem Bella elmondja majd otthon h összefutottak:D Niky iszonyat jó lett , jól nyomod:)

Timmy írta...

Szijja nagyon jó ez a fejezet de persze a többi is nagyon jó :D
Csak egy valakit utálok benne. Na vajon kit?XD Tanyát.....XD
Mikor lesz friss? Már nagyon várom

Alice írta...

MEGJÖTT ALICE!!!..mindenkinek aki hiányolnaXD
szal amint hazaértem leültem a gép elé és rögtön ide jöttem..."húúú fent van a 10. fejezet"-gondoltam, és már olvastam is: és a véleményem?....FANTASZTIKUS!!!!! NÍUGODT SZÍVVEL ÁLLÍTOM HOGY FANTASZTIKUS ÍRÓ VAGY NIKY!..lassan fel kell h vegyelek a kedvenc íróim listájára Stephenie Meyer, J.K. Rowling és J.R.R. Tolkein mellé:D

Névtelen írta...

szijja Niky :)
rég írtam, de remélem azért tudod ki vagyok :D
nagyon jó volt ez a feji is, érdemes volt várnom rá több mint 10 napot :)
várom a kövi fejiket!
puszi&szija, Réka

Doró írta...

Nikíííííííííííííí..... Ez egyszerűen fantasztikus.. ennyi.. fújj hülye Tanya..-.-"
Várom a folytatást...:D:D:D:D:D:D:D:D
Pusszancs:):D:D:D:D

Névtelen írta...

Szia Niky!
Újabb rajongó a táborodban! Fantasztikus amit csinálsz! Teljesen lebilincselő, amit írsz...:D
Tanyaról csak olyan véleményem van, hogy teljesen HÜLYE, sőt ELMEBETEG! Várom akövi részeket... a fantáziám már szárnyal.XD
Pux: Eszty

Alice írta...

Ja és Niky, GRATULÁLOK AZ ÉRETTSÉGIHEZ!:D:D ÉS SOK SIKERT A TOVÁBBIAKBAN!!:D

Névtelen írta...

Sziasztok.Nekem nagyon tetszett :)
Azt szeretném kérni hogy valaki segítsen!!!Mert szeretném elolvasni az összeset ami a midnight sun folytatása de sajna nem találom öket.
Ami fent van az oldalon a linkeket valaki fel tudná nekem rakni ide???Vagy e-mailben elküldi nekem valaki???
Előre is köszi :)
Egy rajongó

Névtelen írta...

Am az e-mail cím: dienescsilla@citromail.hu

Még egyszer köszi :)

Niky írta...

Szijjasztok!!
Haza értem és az volt az első, (ahogy azt ígértem), hogy elolvastam a hozzászólásokat, kommenteket, melyek nagyon boldoggá tettek. Nagyon örülök, hogy ennyi embernek, lelkes rajongónak tetszik amit csinálok, amit írok.
Azt hiszem, ezt nem tudom elégszer megköszönni, de azért majd megpróbálom viszonozni a Night Light-al. Egyébként míg távol voltam, addig is írtam...=)... tehát hamarosan érkezik a következőő fejezet.. pontos időpontot még nem tudok!!
Köszönöm minden hozzászólást, tetszés nyilvánítást!!

Névtelen írta...

Ez állati lett!!! Hány fejezet lesz még?

Niky írta...

Köszii =)
Kb 25-30 fejezet lesz összesen. szal még lesz bőven!! XD

Névtelen írta...

huha..akk teli vagy ötletekkel.. nagyon jó lett.. tetszik:) csak így tovább.. :DD

Niky írta...

Az biztos, ötleteim vannak, nem is kevés...
Örülök neki!! =)
Köszönöm!!

Vikii írta...

Szija!!
Ez eszméletlen jó lett ahogy az összes többi is:)olyan nagyonól irsz hogy csak na:)Remélem hamarosan jönnek akövetkező részek mert nem tudok elük betelni annyia jók:)és Tanya-t meg egyszerüen meg tudná folytani(nem vagyok én gonosz egy cseppet sem:)xD)Remélem Bella elmondja a tbbienek hogy találkozott vele és hogymi a terve:)de ha nem az se bajj:)
GRATOLÁLOK MÉGEGYSZER EHHEZ A FEJEZEHEZ IS:)

puszi:Vikii

Niky írta...

Szijja Vikii!!
Nagyon szépen köszönöm!!
Ígérem lesznek következő fejezetek..és igyekszem nem csalódást okozni...=)
Puszii
Niky

Vikii írta...

Szija!!
nagyon szivessen!!és bocsi azért mert az elöző véleményembe kicsit nem irtam egypár szót értelmessen az azért volt mert még a rész hatása alatt voltam:)

Niky írta...

Semmi baj, megértettem úgy is... de ez most nagyon jól esett!!
Köszii =)

Detty írta...

szia Niky!!
nagyon jok lettek a fejezetek és remélem hamar lesz folytatás...
kb mikor lesz???
NAGYON JOH IRÓ VAGY GRATULÁLOK A FEJEZETEKHEZ ÉS AZ OLDAL IS NAGYON TETSZIK MÉG1X GRATULA
Puszi Szia :B.Detty

Niky írta...

Szijja Detti!!
Feltehetően jövő héten érkezik a következő fejezet!!
Köszönöm szépen...örülök, h tetszik!!
Puszii

Rosalie14 írta...

Szia!
mikor lesz a következő rész??:D:Dremélem hamer lesz az:):)
pusziiiii

Alice írta...

hih:) és én már az(egyik:P) 1. számú rajongója vagyok!!!!:D:D..lassan sorba kell állnom az autogrammodért, Niky:D(ugye adsz??^˛^)

Niky írta...

Szijja Rosalie14... örülök neked!!
A folytatás pedig már nagyban készül!!
Oh.. Alice... autogramm...:O
Hát, ha ez minden kívánságot...majd kapsz egyet...XD
Puszii

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster