Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. június 4., csütörtök

"Twilight 5. rész" 8. fejezet

8, Egy újabb meglepő fordulat

A csalódottságtól és a fájdalomtól, továbbra sem tudtam mozdulni. Egyre csak ezt szajkóztam.
„Edward, Ne! Szeretlek.” Ezek a szavak hagyták el ajkamat, meglátva Edwardot Tanya karjaiban. Szavaim suttogásnak számítottak. Továbbra is csak álltam és néztem, hogy veszi el tőlem Tanya Edwardot. Edward számtalanszor bizonygatta nekem, hogy szeret és, hogy soha nem hagy el, és nem csal meg. Most pedig a szemem láttára szegi meg minden egyes ígéretét. Minden szó, melyet oly szenvedéllyel, és bizalommal mondott nekem, most egy csapásra hazugságnak tűnt. Minden mondat, melyben elhangzott a szó, szeretlek, meg nem történté vált. Minden egyes ölelése, most gyilkos szorításnak tűnt. Minden csókja, melyre úgy vágytam, most égette szám. Minden érintése, melybe bele borzongtam, most hideg, álnok hazugságnak tűnt. Ezer meg ezer múlt béli emlék tört rám. Az emlékek a jelent még elviselhetetlenebbé tették. A múltba vágytam. Nem értettem miért történik mind ez velem. Mit követtem el, ami miatt most bűnhődnöm kell? Mikor lesz vége ennek a kínzó fájdalommal járó időszaknak? Vége lesz egyáltalán valaha? A legfontosabb kérdés mégis a: Miért? volt.
Megpróbáltam elhagyni a szobát, melyben Edward egy másik nő karjaiban tartózkodott. Megpróbáltam nem elhinni, hogy ez megtörtént. Ez a néhány másodperc, éveknek tűnt. Egyetlen pillanat számomra egy örökké valóságot jelentett. Mikor már oly annyira elviselhetetlenné vált az Edward okozta fájdalom, sarkon fordultam, kimentem az ajtón és az eddig résnyire nyitva levő ajtót, hatalmas erővel csaptam be magam mögött. Leszaladtam az emeletről, és eszement keresésbe kezdtem.
„Hol a lányom?” Ordítottam fel az egész házat. Üvöltésemre, mindenki megjelent a nappaliban. Végre megpillantottam Renesmee-t. Odarohantam hozzá és megöleltem.
„Kicsikém, ugye Te elhiszed, hogy a Mami ártatlan? Ugye nem haragszol rám?” Nagyon féltem a választól, de tudnom kellett az igazat. Lányom közelebb jött hozzám, átölelt és a fülembe súgta:
„Szeretlek.”
„Én is szeretlek kicsim, jobban, mint hinnéd.” A meghitt pillanatot Carlisle szakította félbe.
„Családi megbeszélés. Most.” Kicsit erőszakosan jelentette be, és vetett egy röpke pillantást az emelet irányába. Féltem, hogy erre a gyűlésre miattam kerül sor. Így félve lépkedtem a nagy asztal felé. Melyet csak ilyen családi megbeszélésekkor használtunk. Az asztalnál, már majdnem mindenki elfoglalta a helyét. Elsőként Carlisle ült le a helyére, az asztalfőhöz, mint a család feje. Őt követte Esme. Egy időben érkezett meg Alice, Jasper, Gabriel és Emmett. Alice, Jasper és Gabriel már a kezdetektől fogva nagyon jó kapcsolatot ápoltak egymással. Alice elmondott neki mindent a családunkról és segített neki a beilleszkedésben. Jasper pedig segített neki, az újszülöttségével járó vérszomj elnyomásában és számtalan hasznos tanáccsal látta el. Renesmee-nek is meg volt a saját helye a konferencia asztalnál közvetlenül mellettem. Renesmee és én így el is foglaltuk számunkra fent tartott helyünket. Már majdnem mindenki saját helyét birtokba véve, várta Carlisle szavait, kivéve Edwardot és Tanyát. Ahogy felnéztem az emeletre vezető lépcsőre megláttam Tanyát, ahogy öntelten és boldogan száguld le onnét. Kecsesen sétált oda az asztalhoz, és úgy foglalt helyet, mintha legalább olyan családtagnak számítana, mint Alice vagy Emmett, ha nem különbnek. Nem sokkal utána észrevettem Edwardot, szintén az emeletről le fele jövet. Lágyan megrázta a fejét, mintha ki akarna törölni onnét valamit vagy valakit. Arca bánatos és csalódott volt. Megpillantva engem, viszont boldogba és megkönnyebbültbe csapott át. Hosszú percekig kémlelte tekintetem és arcom minden egyes rándulását. Nem értettem miért csinálta ezt. Az imént Tanya karjaiban vigasztalódott, szinte tudomást sem véve rólam. Most pedig, úgy tesz, mintha érdekelné, mi történik velem. Mintha boldoggá tenné az a tény, hogy itt vagyok és, hogy nincs semmi bajom. Persze csak fizikai értelemben véve. Lelkileg még mindig nagyon rosszul éreztem magam és ez a családi tanácskozás cseppet sem enyhített a fájdalmamon. Tudtam nagyon jól, hogy Carlisle nem véletlenül csődítette ide az egész családot. Ahogy azt is, hogy számomra ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége. Edward szépen lassan jött le a lépcsőn, mintha csak az időt akarta volna húzni. Ezt pedig minden kétség nélkül el is tudom képzelni, hiszen Ő már tudta, mit is akar Carlisle mondani, hogy miért van szükség erre az összejövetelre. Edward tovább haladva, egyre közelebb került hozzám. Szemeit egy pillanatra sem vette le rólam. Tekintetét végül én törtem meg, mikor lesütöttem szemem. Nem értettem mit akar ezzel elérni, ahogy azt sem, hogy mi vár most rám. Immáron már mindenki elfoglalta számára fent tartott helyét. Carlisle, mint már mondtam az asztalfőnél ült. Jobb oldalán Esme, bal oldalán pedig Alice. Alice mellett, teljesen egyértelmű módon Jasper foglalt helyet. Jasper mellett pedig az újonc Gabriel várta türelemmel Carlisle szavait. A Másik oldalon Esme mellett ült Edward. Mellette ült a lányunk Renesmee. Nessie-t pedig én követtem a sorban. Mellettem a számomra oly kedves, erős és mindig vidám bátyám, Emmett ült. Rosalie helye most üresen maradt. Szerintem, Ő nem is tud erről az egész családi zűrzavarról. Tanya pedig, a betolakodó, Carlisle-vel szemben az asztal másik oldalán foglalta el koránt sem kiérdemelt helyét. Úgy gondolta, megérdemli a hellyel járó tiszteletet is. Ám rajta és Carlisle-n kívül senki más nem volt ezen a véleményen. Mielőtt Carlisle bele kezdett volna mondandójába vettem egy szúrós pillantást Tanyára, majd felkészültem a szembesítésre. Láttam Carlisle-n, hogy neki sem könnyű ez az egész helyzet mégis kénytelen volt elkezdeni mondókáját. Lassan felállt, körbe nézett a tekinteteken és elkezdte.
„Először is szeretném tudatni veletek, hogy miért is volt ilyen sürgős összehívni ezt a családi kupaktanácsot. Több dolgot is meg kell beszélnünk, úgy hogy nem is húzom tovább az időt. Az utóbbi időben nagyon sok váratlan és egyben kellemetlen dolog történt a családunkkal. Ennek a szerencsétlen időszaknak szeretnék véget venni. És ami azt illeti, ha körbe néztek sokasodtunk is az elmúlt egy év illetve pár hónap alatt. Az első dolog, amit meg kell vitatnunk, az Gabriel sorsa.” Fejezte be Carlisle a mondandóját. Nagyon meglepődtem, hogy nem az én ügyemet hozta fel elsőként. Ahogy elnéztem az arcokat nem csak engem lepett meg a dolog. Az utóbbi időben Gabriel szinte már családtaggá nőtte ki magát. Nem volt vele soha semmi gond, így nem értettem miért hozta szóba Carlisle. Mikor Carlisle úgy gondolta elegendő időt adott nekünk a tanakodásra folytatta.
„Úgy gondolom, ahhoz, hogy ismét megteremtsük a családi békét, Gabrielnek mennie kell. A vérfarkasok már úgy is zúgolódtak miatta és neki is jobb lesz, ha elmegy innen.”
„És mégis hova?” Csattant fel Jasper. Nagyon szoros barátságot kötöttek így érthető volt reakciója.
„Szerintem az lenne a legokosabb, ha beállna a Volturi közé.” Felelt teljes nyugodtsággal Carlisle.
„Hogy hova?” Értetlenkedett Alice.
„Carlisle, te is tudod, ha egyszer csatlakozik, nem engedik el onnan többé.” Magyarázta Alice, teljesen kifordulva önmagából.
„Tudom.” Válaszolt Carlisle még mindig higgadtan. Egészen eddig Gabriel egy szót sem szólt, most viszont nem tudott mit kezdeni a sok információval, így kérdezett.
„Mi az a Volturi?” Jasper szinte azonnal válaszolt a kérdésére, lehetőséget sem adva másnak.
„A Volturi egy család. A vámpírok legősibb családját képviselik. Ők tartják fent a rendet és Ők avatkoznak közbe, ha valami fenyegeti a vámpír kolóniát. Nagyon erős hadseregük van. Telis tele rendkívüli vámpírokkal, olyanokkal, mint te.” Gabriel tekintete üvegessé vált. Le sem vette szemeit Jasperről, amit meg is értek.
„A te képességeddel ott lenne a legjobb helyed.” Szólalt meg Emmett. Gabriel lesütötte tekintetét.
„Carlisle!” Emelte fel hangját Edward. Nem tudtam, mit akar ezzel, hogy mi járhat az agyába, hogy mire gondolhat. Carlisle felemelte szemöldökét, majd felelt.
„Igen?” Edward értetlenül rázta meg a fejét, majd ingerülten válaszolt.
„Nem adhatunk egy ilyen képességekkel bíró vámpírt a Volturi-nek.” Azt hiszem értettem Edward mire is gondolt valójában. Ezért szótlanul ültem tovább.
„A Volturi már tud Gabrielről. Kell nekik. Nagyon nem hiányzik nekünk, hogy ide jöjjenek érte. Ott pedig segítenének neki. Kiképeznék Őt. Mi nem vagyunk képesek ilyen erejű vámpírt dédelgetni. Vegyük alapul Bella esetét. Ami viszont nem derülhet ki. Semmi szín alatt nem tudhatják meg farkasok, hogy Bella embert ölt. Gondoljatok a szerződésre. Tehát akárhogy is vesszük, Gabrielnek a Volturinél van a helye. „ Fejtette ki Carlisle bővebben elméletét. Most már kétség nélkül igazat adtam neki. Ha azt akarjuk, hogy a családunk biztonságban legyen, és ha vissza akarjuk állítani a családi békét, meg kell tennünk ezt a lépést.
„Gabriel? Mit szólsz az ötlethez?” Kérdezte tőle Alice. Mindenki várta a választ, de Gabriel nem szólalt meg. Hirtelen eszembe jutott valami, ami talán segíthet.
„Szavazzunk!” Tanácsoltam a többieknek.
„Rendben.” Értett egyet velem Carlisle.
„Jó akkor haladjunk sorba, mindenkinek egy igent vagy egy nemet kell mondania. Igen akkor, ha egyetért azzal az ötlettel, hogy Gabriel a Volturi család tagja legyen. Nem, ha pedig ellenzi az ötletet. Akkor kezdjünk bele.” Lelkesedett Carlisle.
„Alice?”
„Nem.” Felelt keményen.
„Jasper?”
„Nem.” Tekintete szinte villámokat szórt, válasza pedig egyértelmű volt.
„Gabriel?”
„Szeretnék maradni, de ha mennem kell, nem állok ellen.” Gabriel nem adott konkrét választ, ugyanakkor fel volt készülve a szavazás végeredményére, akármi legyen is az.
„Tanya?”
„Igen.” Válaszolt, majd rá nézett Edwardra és kacsintott egyet. Edward nem állta a tekintetét, elfordította fejét, majd megrázta azt.
„Emmett?”
„Igen.” Válasza szintén egyértelmű volt.
„Bella?” Carlisle most az én nevemet mondta.
„Igen.” Válaszoltam őszintén, ugyanakkor mérhetetlen fájdalmat éreztem, hogy Gabrielnek részben miattam kell elmenni.
„Renesmee?” Ejtette ki Carlisle, lányom nevét, majd kicsit elmosolyodott. Nessie rendkívül okos volt, így fel tudta mérni a helyzet súlyosságát és fontosságát, mielőtt választ adott volna.
„Igen.” Felelt bársonyos hangján.
„Edward?”
„Igen.” Gondolkozás nélkül vágta rá a választ.
„Esme?” Esme lesütötte a szemét és úgy válaszolt.
„Igen.”
„Carlisle?” Tette fel a kérdést neki Edward.
„Igen.” Jelentette ki Carlisle határozottan.
„A szavazás végeredménye egyértelmű. Gabriel! Menned kell. Hidd el, ezzel nem akarunk neked rosszat, és azt is meglátod majd, hogy igen is jó döntést hoztunk.” Összegezte Carlisle a szavazás eredményét, és közölte Gabriellel.
„Rendben. Mikor induljak?” Kérdezte kissé csalódottan, ugyanakkor rendkívül emberségesen Gabriel.
„Majd mi elkísérünk.” Szólalt meg Alice.
„Rendben.” Értett egyet Carlisle.
„Nos, akkor mikor induljunk?” Kérdezte Jasper.
„Holnap napkeltekor.” Hangzott el a válasz Carlisle szájából.
„Jól van.” Válaszolt Jasper.
„A következő dolog, amiről beszélnünk kell, az Tanya.” Váltott témát Carlisle. Mi csoda? Hát nem én? Istenem, vajon elküldi innen? Minden olyan lesz, mint régen? Ennél jobb hírt nem is mondhatott volna Carlisle. Rendkívül boldog voltam. Szemeim csillogtak, arcomra pedig kiült a boldogság. Edward rám nézett és látva öröm velem együtt örült. Hogy miért nem tudom. Reméltem, hogy Tanya is arra a sorsa jut, mint Gabriel, hogy róla is a távozása miatt esik majd szó.
„Rólam? Miért?” Csodálkozott Tanya. Amíg az Ő arckifejezése egyre haragosabb, csalódottabb, és ingerültebb lett, addig az enyém pont az ellentétébe csapott át. Boldog voltam, kicsit izgatott is, de csak a döntés miatt. Reménykedtem benne, hogy minden olyan lesz, mint rég, hogy van rá esély, hogy minden rendbe jöjjön. Hogy Edward, Renesmee és Én újra egy boldog család legyünk.
„Igen, rólad.” Felelt Carlisle keményen. Láttam rajta, hogy nem szívesen hozta fel ezt a témát, csak azért tette meg, mert muszáj volt. Tanya nagyon sokat jelentett Carlisle-nek. Ő már évszázadok óta a Cullen család barátja. Most viszont inkább ellenségként viselkedik, nem barátként, és ezt Carlisle is nagyon jól tudta.
„De miért?” Tanya egyre zaklatottabbá vált, én pedig egyre megkönnyebbülté.
„Ahhoz, hogy rendbe tudjuk szedni a dolgainkat és újra egy család legyünk, neked is menned kell, ugyanúgy, mint Gabrielnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jöhetsz ide látogatóba, de most értsd meg, menned kell. Így lesz a legjobb, mindenkinek.” Nagyon meglepődtem Carlisle szavain. Természetesen örültem neki, de akkor is váratlanul értek. Annyira boldog voltam, hogy nem bírtam megállni szó nélkül a történéseket.
„Szerintem ehhez még szavaznunk sem kell.” Csattantam fel boldogan. Tanya vetett rám egy megvető pillantást. Alice, Emmett, Esme pedig csak nevettek. Jasper a mindig komor báty, természetesen nem minősítette hozzá szólásomat. Edward lehajtott fejjel mosolygott, ugyanakkor láttam rajta, hogy bántja a dolog. Már miért ne bántaná, mikor a szeretőjét akarják elüldözni. Nagyon fájt, hogy Edward ezt tette velem.
„Szerintem sem.” Értett egyet Carlisle.
„Hát jól van, ha mennem kell, hát megyek.” Egyezett bele Tanya már-már gyanúsan könnyen a távozásába. Majd folytatta.
„Nekem is holnap napkeltekor kell mennem?” Kérdezte gúnyosan.
„Igen.” Vágta rá a választ Edward, majd hosszasan nézete Carlisle-t.
„Értettem.”
„Hát akkor szerintem megbeszéltünk mindent, mehettek.” Fejezte be Carlisle a mondandóját, majd sarkon fordult és kiment a nappaliból. Mindent? Nem akar rólam beszélni? Miért nem hozta fel a vadászatkor történteket? Mégsem hiszi, hogy én tettem? Talán most már tényleg rendbe jönnek a dolgok. Legalább is bízom benne. Oda fordultam Renesmee-hez és megkérdeztem tőle velem tart-e.
„Haza jössz velem?”
„Igen, mehetünk.” Válaszolta Renesmee. Már épp felálltam és elindultam kifele Renesmee-vel, mikor valaki elkapta a karom.
„Bella, kérlek! Beszélni szeretnék veled.” Edward volt az. Hangjában tükröződött a fájdalom. Sóhajtottam egyet.
„Menj Nessie, mindjárt megyek én is.”
„Rendben.” És a lányom már el is tűnt mellőlem. Megfordultam és mélyen bele néztem Edward gyönyörű szemeibe. Annyira szerettem, nem veszíthetem el. De miért tette? Miért? Lesütöttem tekintetem. Edward lágyan felemelte állam, és ismét a szemembe nézett.
„Tudom, hogy tudsz a csókról.” Vallotta be Edward. Meg akartam kérdezni, hogy honnan, de Ő már válaszolt is.
„A te fejedbe nem látok bele, de Alice-ébe igen.” Alice tudta, és mégis oda küldött? Hogy tehette ezt?
„Az a csók nem jelentett semmit. Tanya azt mondta, elmegy, ha megteszem. Először ódzkodtam, de rád gondoltam és a lányunkra. Rendbe akarom hozni a dolgokat. Tudom, hogy az utóbbi időben nem voltam eleget veletek, hogy volt, hogy kételkedtem benned. De ez mától nem így lesz. Szeretlek, és mindennél fontosabbak vagytok nekem.” Nem bírtam megszólalni. Ha tudta, hogy így van, hogy nem törődött velünk, hogy nem bízott meg bennem, miért nem tett semmit ellene?
„Én is azt szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. De te nem tudod, milyen volt téged egy másik nő karjaiban látni. Nem tudhatod, mit éreztem akkor, hogy mennyire fájt. Nem tudhatod, mennyire féltem, hogy elveszítelek, hogy nem szeretsz többé, hogy nem mondod nekem többé, hogy szeretlek, hogy nem ölelsz meg, nem érsz hozzám, nem csókolsz meg többé. Hogy nem látom soha többé azt a féloldalas mosolyt, mely úgy megbabonáz. Hogy többé nem kapkodhatok levegő után, mikor a közelemben vagy. Hogy nem nézhetek többé ellenállhatatlan szemedbe, hogy nem érhetek hozzá lélegzetelállító testedhez, hogy többé nem vagy az enyém, és én sem vagyok a tiéd. Nem tudhatod milyen űrt éreztem, miközben te helyettem Tanyát csókoltad. Te nem tudod, milyen mérhetetlen fájdalom dúlt bennem. El sem tudod hinni, mennyire szeretlek.” Ebben elmondtam minden érzésemet, most már Edward is tudta, mit érzek valójában. Edward sokáig nem szólt egy szót sem, ezért úgy döntöttem nincs értelme tovább várnom. Megfordultam, és csalódottan elindultam Renesmee után. Mikor már egyáltalán nem számítottam rá, hogy Edward bármit is mond, mégis megszólal.
„Sajnálom. Bella, kérlek, ne haragudj rám. Mindennél jobban szeretlek. Nem akarlak elveszíteni.” Szavai annyira mélyen érintették szívemet, hogy bármennyire is akartam, nem tudtam haragudni rá. Szerettem, szeretem és mindig is szeretni fogom. Ezen pedig soha semmi nem fog változtatni. Vettem egy mély levegőt, és megfordultam. Mélyen Edward szemébe néztem és folytattam.
„Ígérd meg nekem, hogy soha, soha többé nem okozol nekem fájdalmat, hogy mindig itt leszel nekem, hogy soha nem hagysz el. Ígérd, meg hogy örökké együtt leszünk, és mindig szeretni fogsz.” Edward kezei közé fogta arcom, mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt.
„Ígérem.” Hittem neki, bíztam benne, és ami mindennél fontosabb teljes szívemből szerettem. Edward gyengéden végig húzta tökéletes ujjait arcomon, majd ajkaimon. Lecsúsztatta kezét az enyémen, és ujjaink egyként fonódtak össze. Közelebb húzott magához, szemembe nézett, majd megcsókolt. Közelsége, érintése és csókja megint csak teljesen elbűvölt. Nem tudtam gondolkodni, levegő után kapkodtam és boldog voltam. Csókja érzéki volt mégis tudtam, hogy többre vágyik, akárcsak én. A szenvedély egyre jobban feltört bennünk, csókunk pedig egyre hevesebb lett. Karjaim szorosan Edward nyakát ölelték, Edward pedig derekamat körbe fonva húzott egyre közelebb magához. Az Övé voltam, Ő pedig az enyém. Most éreztem igazán, hogy bármi is történjen, bárki is álljon az utunkba, minket soha senki nem választhat szét. Egymásnak lettünk teremtve, és örökké együtt leszünk. Váratlanul Edward szakította félbe szenvedélyes csókcsatánkat. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben.
„Mi a baj?” Kérdeztem tőle zaklatottan?
„Alice.” Válaszolt röviden, és már rohant is az emeletre. Természetesen én is vele tartottam. Nem tellett sok időben mire megtaláltuk Alice-t. A lépcső mellett feküdt.
„Alice, mi van veled?” Faggatta Edward. Hamar rájöttem mi történik vele.
„Hagyd! Látomása van.” Mondtam Edwardnak. Ő pedig megfogadva tanácsom, egy lépést hátrált.
„Charlie.” Mondta Alice.
„Mi van az apámmal?” Csattantam fel.
„Ide jön. Valami baj van.” Folytatta Alice. Abban a pillanatban mikor kimondta ezeket a szavakat, Alice tekintete már nem meredt a távolba tovább. Ismét az, az Alice volt, akit megszoktunk. Edward segítségével felkelt a földről.
„Charlie valami miatt nagyon zaklatott, és épp ide tart.” Ismételte Alice.
„Hallom a gondolatait. Már közel van.” Mondta Edward.
„És, mond, mit látsz?” Kíváncsian kérdeztem Edwardot.
„Semmit, annyira feszült, hogy nem látom tisztán a gondolatait. Már itt is van.” Magyarázta Edward. Lerohantam a lépcsőn és kimentem a ház elé. Charlie épp akkor parkolt le a járőr kocsival. Most már én is láttam, hogy valami miatt nagyon feldúlt.
„Apa? Mi baj?” Aggódtam.
„Ne itt. Menjünk inkább be.” Javasolta Charlie és már el is indult a bejárat felé. Szorosan mögötte mentem. Ahogy beléptünk az ajtón, ott állt Edward és Alice. Megálltunk, és kíváncsian vártam Charlie mondani valóját. Rá néztem Edwardra, hogy többet tud-e már, mint én, de Ő megrázta a fejét, így én kezdeményeztem.
„Most már mondhatod.” Charlie felemelte fejét és bele kezdett.
„A napokban találtak egy négy hónapos hullát az erdőben. A nyakán harapás nyomokkal.” Kezdett bele Charlie. Rögtön tudtam, hogy arról az ártatlan emberről van szó, akit én öltem meg. Edwardra néztem és láttam a fájdalmat a tekintetében.
„Azt az embert én öltem meg.” Jelentettem ki feldúltan.
„Tudom. Azért is jöttem ide.” Helyeselt az apám.
„Én kaptam meg a nyomozást.” Vallotta be Charlie, majd úgy hajtotta le a fejét, mintha szégyellné, mintha Ő ölte volna meg. Közelebb léptem hozzá, de megszólalni nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, mit mondhatnék erre.
„És ha ez még nem lenne elég, az is kiderült ki volt az áldozat.” Folytatta Charlie. Egyre zaklatottabb voltam. Féltem a választól. Így, hogy nem tudtam kit öltem meg, nem fájt annyira. Mi van, ha kiderül, hogy egy öt gyermekes családapát öltem meg. Egy jó embert. Nagyon féltem az igazságtól, mégis tudtam, hogy tudnom kell.
„Ki volt az.” Hangomban a kelleténél jobban tükröződött a fájdalom. Charlie bánatosan rám nézett, majd válaszolt.
„Ted Stanley.” A név először nem volt ismerős, majd hirtelen még is azzá vált.
„Stanley? Istenem, mond, hogy nem Jessica rokona volt.” Hirtelen ugrott be a név. De reméltem, hogy tévedek, és hogy a férfi, nem Jessica rokona volt. Charlie fájdalmas képet vágott, majd válaszolt.
„De igen, a nagybátya volt.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

23 megjegyzés:

doró írta...

jóóóóóóóóóóóóóóóó..nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóó.
ennyi. Fantasztikus:).. tanya végre elhúz a **csábaXD végreXD Gabrielt sajnálom kicsit..XD
nem tudni róla sokat de szimpatikus volt...
én simán tanya nyakába varrnám a gyilkosságot..XD..kiványcsian várom a folytatést..;) márt pont jessica rokona?XD
m1...Majd a köv részben lesz 1 kis Jacob is?;)
hiányolomXD
nah ennyi.
kifejtettem érzéseimetXD
puszííí

Alice írta...

Azzztaaa!!!!....ez NAGYSZERŰŰŰŰŰŰ!!!!!!!!!!!!!...azt hittem h az eddigi fejezeteket már nem lehet felülmúlni:)...tévedtem(...olyan sokszor tévedek:(....h az már kezd nevetséges lenni:(..de nem baj..így izgalmas:D)..am. már épp akartam megkérdezni h a farkasokkal nem-e lessz gond az emberölés miatt:)...de megelőztélXD..mellesleg van 1 anime a címe Vampire Knight..ami kicsit hasonlít az alkonyathoz(legalábbis a szereplők felállásában..szal akit érdekel az a www.arisa.lapunk.hu -n mindent megtalál..leírás..képek..részek:))

Niky írta...

Doró!! Azért még ne igyál előre a medve bőrére...Tanya nem fog eltűnni ilyen egyszerűen...És Jacob benne lesz a kövi fejezetben, meg majdnem az össze farkas is!! És h miért pont Jessica? Talán azért mert Őt kedveltem legkevésbé az "ember lányok" közül...
Alice! Látod tele vok meglepetésekkel!! XD
Hát igen megelőztelek....és amint már leírtam hamarosan a farkasoknak is lesz szerepük (nem is kevés)...
Nah egyenlőre ennyih!!
Örülök, h tetszett!!
Puszyy

doró írta...

jojo gondoltam de azért vég Carlisle is belátta h nincs keresni valója itt..XD

Névtelen írta...

szija!
nagyon jó lett :) végre elhúz Tanya...de tetszik az ötlet, h Jessica rokonát ölte meg Bella XD
sok sikert a kötevkező fejezethez, tudod h gyarsan kell írnod! :P kell az adag:D

szija&puszi :)

Niky írta...

=)...Köszike!!
Neked is mondom, te se nagyon éld bele magad Tanya távozásába...vannak még meglepik a tarsolyomban XD
Köszönöm és igyekszem!!
Tudom hát...=)
Szijja, Puszy

Annu. írta...

na ez felűlmúlt minden eddigi részt:)
végre egy kis vidámság...
óneee. Tanyaa...wáá. kinem állhatom, főleg az előző fejezet óta.blee. de remélem nemfog ekkora gondot okozni...olyan szép most hogy Edward és Bella végre egy egész újra..(:♥
soksikeert.;)várom nagyonnagyoon.:)
csakvidámaan;)sziaa.♥

Névtelen írta...

Hát ez a rész.=) Nagyon tetszett( L ) alig várom a folytatást..:P
Puszii.♥:)

Judit írta...

Nikym, megint nagyon ügyi voltál!!!
Nagyon tetszett, végre Tanya is kapott, hihi (tudom, gonosz vagyok). Olyan jó, hogy Bella meg Edward együtt van (juppí), Nessie is tök aranyos volt.
Mikor lesz folyti (tudod, kell az adrenalin)???

Niky írta...

Annu!! Hát igen a vidámság már hiányzott tudom...de most itt van!! De sajna fog :P..és még mekkorát...hát Edward és Bella meg össze tartoznak!! Igyekszem....köszike!!
Névtelen!! Örülök, h tetszett....írom, írom =)
Juc!! Hát köszönöm...
DE kapott ám (hehe)
Nem tom mikor lesz kész...de igyekszem....és tudom hát!!
Nah puszyyy

Lilla írta...

Na jó.....hát lesz itt megint agytorna, hogy vajon hogy lehet ezt még jobban fokozni....de azt hiszem, nálad ez lehetséges, sőt el is várható :D
Niky ismét nagyot alkottál...és már alig várom a folytatást, nem mondom inkább, hogy siess, mert tudod, az csak kapkodáshoz vezet...és az nem jó :D főleg nem ebben az esetben :D
Na pusszantás!!!
A Te 2. számú rajongód XD

Niky írta...

Szijja Lilla!!
Hát köszike... =)
ÉS hát a te szavaiddal élve: lesz itt agytorna...az biztos XD...A folytatást pedig már elkezdtem írni...=)
Még 1x köszike a 2. számú rajongómnak XD
Puszyy

juli írta...

ez is fantasztikus volt
jaj de jo Tanya lelépett:)
Várom a folytatást:)
pusz

Niky írta...

Szijja Juli!!
Köszike!!
A folytatás pedig már javában készül!! =)
Puszyy

Névtelen írta...

Nagyon jó én is várom a folytatást

Névtelen írta...

Nekem is nagyon tettszett, már nagyon várom a folytatást

Névtelen írta...

ez nagyon jó alig várom a folytatást valamit olvasnom kell mert ha nem megőrülök!!!!!!!!

Niky írta...

=)....örülök, h tetszett!!
A folytatás pedig már nagyban készül!!

Névtelen írta...

Ngyon jó volt ez a rész, mikor teszed fel a következő fejezetett?

Niky írta...

Köszi!!
Vagy ma, vagy holnap!! =)
Majd meglátjuk mikor végzem vele!!

Névtelen írta...

tök fura, a Stephenie féle regényben nekem nem tűnt fel ennyire, h tanya milyen, mármint nem foglalkoztam vele, pedig ott is van róla említés, hogy oda volt Edward-ért!! Tök jót hoztál ki belőle!! Nagyon ügyi vagy, h így megragadtad ezt a fonalat! Nekem is tetszik, h Jessica rokona volt az áldozat! Amikor megölte Bella, akartam is írni, hogy jó lenne, ha kiderülne valami arról az emberről, hogy nem csak egy szimpla áldozat volt! És most tessék, megkaptam!:) Nagyon ügyes vagy, még csak ennél a fejezetnél tartok, nekem nem kell várnom, hogy megjelenjen a következő, mert már készen van:D Grat még1x!

Niky írta...

=)..köszi szépen... örülök, h tetszik a történet, meg úgy az egész... lesznek még fordulatok... Tanya pedig... azért kapott negatív szerepet, mert már az eredeti kötetekben sem szerettem, sőt nagyon nem bírtam... és hát igyekszem...
Remélem, olvashatom a továbbiakban is majd a hozzászólásaidat, ahogy a többiekét is!! =)

Lejlucy írta...

Úristen! Ááááááááá ez tökéletes. Ha ebből filmet csinálnának annak tuti nagy sikere lenne. Ááááááááá tökéletes

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster