Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

Betöltés...
A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Twilight kocka

2009. április 18., szombat

"Twilight 5. rész" 2. fejezet

Találkozások
Másnap reggel, hármasban elindultunk a Cullen házba, Renesmee, Edward és Én. A mai nap két szempontból is fontos volt. Az első, mára beszéltem meg a találkozót Charlie-val. A második feltehetően ma érkeznek meg Carlisle-ék. Már közeledtünk a ház felé, mikor Edward arcán egy mosoly kelt életre. Meg sem kellett kérdeznem „mi ilyen vicces” Ő már válaszolt is a fel nem tett kérdésemre.
„Jacob már itt van és épp Rosalie-vel marják egymást.” mondta, és torkából egy erőteljesebb nevetés tört elő.
Ekkor már én is vele nevettem. Emberi tempóval besétáltunk a házba és hallottuk illetve már láttuk is, hogy Jake és Rose épp a TV előtt ülve veszekedtek azon, hogy mit nézzenek. Olyanok voltak, mint ha már legalább 20 éve házasok lennének. Pedig ez a lehető legrosszabb feltételezés volt, ami csak létezett.
Jacob kikapta Rose kezéből a távirányítót és gyorsan felemelte a hatalmas kezeit, mely szinte már mancsoknak néztek ki, még így is, hogy Jake épp emberi alakban volt jelen. Úgy tűnt mintha csak a megfelelő alkalomra várt volna, hogy Rosalie fejéhez vágja azt. Mikor észrevettem mire készül, hihetetlen gyorsan oda szaladtam és elrángattam onnan Jacobot mielőtt még Rose a torkának nem ugrik. Láttam rajtuk, hogy nem tetszett nekik, hogy közbe léptem, de egyikük sem tudott volna ellenkezni. Jacob megpróbálta, de nem járt nagy sikerrel, hiszen legalább tízszer olyan erős voltam, mint Ő. Jake még egy kicsit ellenkezett, majd feladta és egy szó nélkül követett engem, mikor oda léptem Edwardhoz és Renesmee-hez.
„Na és mikor indulunk?” Kérdezte Jacob türelmetlenül.
Renesmee-re majd Edwardra néztem.
„Edward? Te is jössz velünk Charlie-hoz?” Közelebb léptem hozzá, megfogtam a kezét és hívogatóan rákacsintottam.
Edward csábosan rám mosolygott, majd közelebb húzott magához.
„Azt hiszem, jobb lenne, ha ma itthon maradnék.” felelt meggyőzően.
„Oh, Esme és Carlisle! Mond, hogy ne ma érkeznek és nem felejtettem el?!” Hirtelen eszembe jutott, hogy miért nem tart velem Edward.
„De igen Drágám, ha nem jön, közbe semmi ma már itthon lesznek és megint teljes lesz a családunk.” Emlékeztetett Edward.
Jacob a szemeit forgatta és láthatóan már nagyon türelmetlen volt, ahogy Renesmee is. Gyorsan eldöntöttem, hogy kiválasztom a Cullen család leggyorsabb sportkocsiját és avval indulok majd el Charlie-hoz, így csak pár pillanat lesz, míg haza érek.
„Ha hallod Esme vagy Carlisle gondolatait azonnal hívj fel és már jövök is, így haza érek, mielőtt még Ők érnének ide.” Mondtam szinte már parancsolva Edwardnak.
„ Drágám, egyáltalán nem fontos haza jönnöd, meg fogják érteni, ha nem vagy itt.”
„Nem” vágtam rá.
„Azt akarom, hogy tudják, hogy fontosak nekem annyira, hogy itt legyek mikor haza érnek.”
Edward látta, hogy ebből nem engedek, így bólintott egyet, egy puszit nyomott Renesmee arcára, majd oda fordult hozzám kezét a derekamra tette magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor éreztem Jacob szúrós tekintetét a hátamon, megfordultam intettem Jake-nek, hogy indulhatunk, Renesmee-t átvettem Edwadtól, majd kirohantam a ház mellett álló garázshoz. Jacob szorosan követett. Beültem Alice rikító sárga Porshéjába, Jake beszállt mellém az anyósülésre én pedig beültettem az ölébe Renesmee-t. Beindítottam a kocsit és már száguldottunk is a Forks felé vezető úton. Renesmee nagyon élvezte a gyorsaságot, ha tudott volna már vezetni szerintem gyorsabban száguldott volna, mint ahogy Edward szokott.
Jacob és én már elég régóta nem voltuk egyedül, így nem igazán tudtunk egymásról semmi személyeset, legalább is semmi olyat, melyet más ne tudott volna. Mióta én is vámpír lettem, Jake igaz elfogadott és megbeszéltük, hogy továbbra is „legjobb barátok” leszünk, még sem volt egyetlen ahhoz fogható beszélgetésünk sem, mint mikor napjaimat, La Pushban töltöttem. Mikor Edward nem volt velem. Mikor Jake volt az egyetlen, aki megértett és elfogadott olyannak, amilyen vagyok illetve voltam. Igaz mostanáig nem is hiányoztak ezek a beszélgetések, mégis úgy éreztem kötelességem beszélni vele, meghallgatni Őt. Renesmee és magam miatt is. Tudnom kell, mit érez, mi játszódik le benne minden egyes nap, mikor egy vámpírokkal teli házban van, és mi az, ami miatt még a falkával, a saját falkájával is szembeszállt. Úgy gondoltam kezdetnek megteszi, ha megköszönöm neki, hogy itt volt mikor szükség volt rá és, hogy még most is itt van, pedig elmehetne.
„Jake… Köszönöm, hogy itt vagy nekem” Renesmee-re néztem és helyesbítettem „nekünk”
„Ne viccelj Bella, semmiség. Szívesen vagyok veletek.” őszintének tűnt.
„Még így is, hogy tudod, hogy mi lettem?” Féltem kimondani a vámpír szót, nem akartam, hogy a kettőnk közti ellentétek még jobban kiéleződjenek.
„Igen, még így is, sőt mi több már egész jól érzem magam a vérszo… vámpírok közt.”
Elmosolyodtam a kijelentésén, mikor a reggeli kis incidensére gondoltam Rose-al. De nagyon örültem, hogy már nem úgy tekint ránk, vámpírokra, mint a világ legrosszabb és legveszélyesebb szörnyetegeire, akiktől mindenáron meg kell védeni az emberi fajt, hanem mint szövetségesekre, barátokra, sőt talán még ennél is többre, mint egy családra, melyet szinte már a magáénak érzett.
Miközben gondolkodtam egyre közelebb értünk Forkshoz és Charlie házához, a volt otthonomhoz. Rendszerint mindig mikor eljövök meglátogatni az apámat, eszembe jut életem azon része, mikor még ember voltam. Mikor Edward éjnek évadján, az ablakomon bemászva figyelte, hogy alszom, majd később, mikor már vele virrasztottam Charlie tudta nélkül és beszélgettem vele végig sokszor az egész éjszakát. Mikor Charlie ’örök’ szobafogságra ítélt és alig fél órát adott arra, hogy azzal lehessek, akit a világon mindennél jobban szeretek, aki még a levegőnél is jobban kell nekem, és aki inkább meghalt volna, csak hogy ne bántson engem. De tudtam, hogy Charlie nem akart rosszat nekem csak meg akart védeni, elvégre is az apám.
Ahogy ezeken a dolgokon járt az agyam, hirtelen megláttam valamit suhanni a fák között. Nem tudtam megmondani pontosan mi volt az, talán csak egy vérfarkas futkosott a környéken vagy épp csak egy őz rohant keresztül a távoli messziségen. Úgy gondoltam nem lehet fontosabb a Charlie-val való találkozásnál így nem foglalkoztam vele. Már majdnem ott voltunk a régi otthonomnál, mikor a fák rejtekéből alig egy pillanatra egy vörös szempár meredt rám. Védelmezően kislányom elé tettem kezem majd visszanéztem a fák közé, de addigra már nem volt ott a rejtélyes idegen. Jacob értetlenül nézett rám.
„Láttam az előbb valamit az erdőben.” válaszoltam kíváncsi ugyanakkor értetlen arckifejezésére röviden.
„És mi volt az Bells?” Kérdezte kicsit megrémülve. Majd ugyanazt a mozdulat sort ismételte meg, amit én az előbb Renesmee védelme miatt tettem. Hatalmas karjait Nessie teste köré fonta, szinte saját tudta nélkül és aggódó szemeit egy pillanatra sem vette le róla.
„Nem tudom. Talán csak Sam, Sue vagy Seth futottak át az erdőn és őket láthattam.” magyaráztam neki, és próbáltam magamat is meggyőzni erről.
Láttam Jacobon, hogy nem tudtam teljesen meggyőzni róla, hogy csak a farkasok voltak a közelben, ahogy magamat sem. Egyre közelebb kerültünk Forkshoz és a távolban már láttam is apám házát, mely előtt ott állt Charlie szolgálati kocsija. Pár pillanat múlva, már le is parkoltam a rendőrautó mellé és egy gyors mozdulattal ki ugrottam Alice villámgyors sportkocsijából. Átrohantam a Jacob felöli oldalra, mert láttam, hogy bajlódik a kocsiajtóval. Kinyitottam neki és kivettem a kezéből Renesmee-t. Mire odaértünk a bejárati ajtóhoz Charlie már ki is nyitotta azt és szélesen vigyorgott ránk. Jól szemügyre vett minket. Jacobon gyorsan végig nézett, majd először tekintete hosszasan engem fürkészett, azután pedig Renesmee-t csodálta. Ismerve az apámat, most két alternatív lehetőség futott végig az agyán. Első, azt hiszi magáról, hogy megbolondult és azért látja ilyen nagynak Renesmee-t korához képest. Második, kezdi végre belátni, hogy többet kellene tudnia az új életemről, és arról a misztikus világról melynek általam már Ő is részesévé vált. Hogy megkíméljem a felesleges gondolatoktól hangosan köszöntem neki majd röviden és gyorsan megöleltem. Tudtam, hogy meg bírom majd állni a vékony bőre alatt pulzáló vére illatát és, hogy nem fogom megtámadni, de valljuk be akkor is egy újszülött voltam, akármilyen nagy akaraterőm és ellenálló képességem is volt az emberi vér iránt, nem akartam kockáztatni Charlie életét.
Kedvesen átnyújtottam neki Renesmee-t, majd követtem őt a konyha irányába.
„Örülök, hogy eljöttetek és neked is Jacob, hogy elkísérted őket.” Hálálkodott, amiért meglátogattuk őt. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy sűrűbben kellene jönnöm, mert nem érzem úgy, hogy külön köszönetet érdemelnék azért, hogy meglátogatom saját apámat, aki még így is elfogad, hogy tudja, hogy valami nagy és sötét titkot kell elrejtenem a világ elől és segít nekem ebben.
„Ugyan már, szívesen jöttünk és ígérem ezen túl többször fogunk meglátogatni téged.” Biztosítottam Őt erről a jövőre nézve. Kijelentésem hallatán elmosolyodott és egy puszit nyomott unokája homlokára.
„Annak nagyon örülnék. Apropó, hol van a vejem, Edward?” A kérdést kis gúnnyal a hangjában tette fel nekem.
„Nem tudott eljönni, mert ma érkeznek haza Carlisle-ék és ott szeretett volna lenni, hogy illően fogadhassa szüleit.” feleltem neki majd kis szünetet tartva folytattam a kijelentésem.
„És ami azt illeti, megígértettem vele, hogy szól, ha a közelben lesznek, hogy én is időben vissza tudjak érni, hogy kellően üdvözölhessem Őket.” fejeztem be mondatom.
„Oh, értem.” mondta és éreztem, hogy emiatt tisztelete Edwardot.
„Tehát, ma nem sokáig maradtok?” Kissé szomorúan puhatolózott, ám ez inkább kijelentésnek hangzott, mint sem kérdésnek.
„Nem hiszem.” Válaszoltam neki őszintén és tömören.
„Hát rendben, akkor legalább ezt a kis időt töltsük el hasznosan!” Mondta vidáman és Renesmee felé fordult.
Jacob kiszaladt a kertbe egy kis levegőért, én pedig rábíztam Charlie-ra lányom, míg én felmentem a volt szobámba kicsit körül nézni. Mikor beléptem a szobámba mindent ugyanúgy találtam, ahogy azt utolsó itt töltött napomon hagytam. Hirtelen számos emlék tört rám, melynek egy részét már a múlt fedte. Ahogy kicsit körül néztem a szobában rátaláltam emberi életem legfontosabb kellékeire, melyekről eszembe jutottak régi barátaim: Jessica, Angela, Mike, Eric, Ben és egyetlen szerető anyám, kit már az esküvő óta nem láttam. Tisztában voltam vele, hogy valami jelet kellene, küldjek magamról neki, de azt is tudtam, hogy Ő nem olyan, mint én és Charlie így nem mondhattam el neki mi történt velem az elmúlt egy évben. Nyilvánvaló volt, hogy nem bírna ki még egy csapást, melyet én általam kell, elszenvedjem és én sem akartam bajba keverni és az életét kockáztatni. Azt is tudtam, hogy lehet, hogy soha többé nem találkozom majd vele, ahogy a régi barátaimmal sem. Ahogy ezeket a dolgokat mérlegeltem lassan az ablak felé sétáltam és kinyitottam azt. Egy őrült ötlet jutott az eszembe. Arra gondoltam, hogy egy pillanatig én leszek Edward és bemászok saját ablakomon, hogy ha nem is teljesen, de megtudjam, miként tette Ő meg ezt szinte minden éjjel, mikor még emberként őrizte álmaim. Egy gyors mozdulattal kiugrottam a több kint két méter magas ablakomból és legalább ilyen gyorsan ellenőriztem, hogy ezt Charlie nem vette észre. Mikor úgy éreztem tiszta a levegő, leguggoltam az ablakom előtt és egy óvatos mozdulattal neki rugaszkodtam majd sebesen felugrottam és egy szempillantás alatt ismét a szobámban voltam. Az érkezésem annyira csendes volt, hogy megértettem miért nem vetten észre soha, mikor Edward belopakodott hozzám.
Úgy döntöttem, visszamegyek Renesmee-hez és Charlie-hoz a földszintre. Normál tempóban sétáltam oda hozzájuk, közben pedig figyeltem Őket. Egyértelműen látszott, hogy Charlie nagyon szerette Renesmee-t és Renesmee ezt viszonozta is. Annál inkább is, hogy Nessie félig volt csak ember, míg másik fele vámpírként ugyanúgy vágyott az emberi vérre, mint bármely másik vámpír. De Renesmee erős és okos volt. Nem csak tudta, hogy nem szabad bántani az embereket, nem is akarta. Hirtelen megszólalt a zsebemben a telefon. Felvettem, majd alig öt másodpercbe sem telt a telefon ismét a zsebemben volt. Charlie rám nézett majd megszólalt.
„Edward volt az, mennetek kell? Ugye?” Kérdezte, cseppet bánatosan.
Bólintottam. „Igen. Carlisle és Esme már nagyon közel vannak. Indulnunk kell.”
„Hát jó. De aztán lássalak.” fogadta könnyedén válaszom.
„Persze, Apu.” ígértem meg neki.
Oda sétáltam hozzá, átvettem tőle Renesmee-t majd Jacobra néztem.
„Jössz velünk vagy…?” Meg sem várta, míg befejezzem, már rá is vágta kemény, egyértelmű válaszát.
„Igen.”
„Oké. Szia, Charlie.” És más rohantam is a kocsihoz. De Charlie már kint is állt a ház előtt, hogy majd onnan integethessen nekünk. Váratlanul megláttam ismét a vörös szempárt, mely egyre rohamosabban közeledett felém. Alig húsz méter távolságra volt tőlem a vörös szempár mikor rájöttem, hogy nem egy őzet láttam átszaladni az erdőn az idefelé tartó úton. És még csak nem is Sam, Sue vagy Seth rohangált a sűrű fákkal teli erdőben. Ezek egy vámpír szemei voltak, még hozzá egy újszülött éhes vámpír szemei, melyek nem engem Renesmee-t vagy Jacobot fürkészték a messzi távolból, hanem Charlie-t. Az éhes vámpír egyre csak közeledett az apám felé és én tudtam, hogy mit kell tennem.
„Jake, fogd Renesmee-t és fuss.” parancsoltam.
„Bella? Miért? Mi történt?” Zavart volt. Nem értette mi történik, nekem pedig nem volt időm elmagyarázni.
„Csak fogd és fuss. Nagyon vigyázz rá. Menj!” Még erőteljesebben ordítottam.
Ekkor már nem kérdezett semmit. Egy pillanat alatt hatalmas farkassá alakult és már futott is Renesmee-vel.
„Mi történik Bella? Miért kellett ez?” Érdeklődött értetlenül Charlie. Nem nagyon tetszett neki Jacob különszáma.
„Veszélyben vagy, méghozzá a lehető legnagyobban, és csak így tudlak megvédeni.” Világosítottam fel, majd elé ugrottam és farkas szemet néztem az újszülöttel. Charlie nem kíváncsiskodott tovább, úgy néz ki megértette, hogy itt most valami olyan dologról van szó, amihez Ő túl kevés, túl gyenge, és amelyet Ő, nem akart tudni.
Az újszülött már csak két vagy három méterre volt tőlem és egy halk horkantást hallatott. Védelmezően kissé leguggoltam, majd kivillantottam éles fogaim. A fiatal vámpír rám vicsorgott majd ugyanabban a pillanatban már rohant is felém. Én egy tapodtat, sem mozdultam Charlie elöl. Az éhes vámpír hirtelen rám ugrott, és megpróbálta fogait nyakamba ereszteni, hogy kitéphessen egy darabot belőle. Egy határozott mozdulattal a földhöz csaptam és olyan erősen szorítottam oda, hogy még Emmett sem tudott volna ellenállni a támadásomnak. Charlie szótlanul és a félelemtől megmerevedve állt egy helyben, még mindig mögöttem. Fejemet hátra fordítottam épphogy a szemem sarkából lássam Őt, mert nem akartam figyelmetlenül hagyni a még dühöngő újszülöttet.
„Jól vagy?” A kérdést inkább a lelkiekre értettem, mint sem a fizikai állapotára, mivel a vámpír még csak a közelében sem volt mikor én már földre kényszerítettem azt.
„Azt hiii-szeem.” Felelt vonatottan. Még mindig félt, de ki nem félt volna, ha egy vérszomjas vámpír akarna rá támadni és a saját lánya menti meg, kissé szokatlan módon.
A legnagyobb baj még csak most jött el. A dühöm, melyet a vámpír és apám védelme hozott elő, felszínre hozta az újszülöttségemmel járó hatalmas vérszomjamat is. Próbáltam elnyomni, de túl erős volt. Már majd nem sikerült, mikor Charlie a zsebébe nyúlt a bicskájáért és remegő keze miatt megvágta magát. A friss vér égette s torkom. Egy akaratlan, hangos üvöltés szakadt ki a torkom legmélyéből, mely nem csak Charlie-t ijesztette meg, hanem a még mindig a kezeim szorításában lévő fiatal vámpírt is. Szenvedtem a torkomat égető méreg miatt, mely már az egész testemet átjárta, és szenvedtem a vérszomjamat elnyomni akaró hatalmas késztetéssel, mely tudta, hogy nem bánthatóm Charliet. A torkomból az égető méreg egy újabb eget rengető üvöltést váltott ki. Nem bírtam tovább. Lassan felemelkedtem és mikor már épp Charlie felé indultam volna egy ismerős hang szólított meg.
„Bella, ne. Hátrálj Drágám. Tudom, hogy képes vagy rá.”
Felismertem a hangot. Edward volt az. Arra kért, hogy mit se törődve a méreggel, forduljak meg és hagyjak ott mindent. Normál esetben ezt is tettem volna, de tudtam, ha ott hagyom Charliet, akkor az újszülött fog végezni vele. Hirtelen felkaptam a fiatal vámpírt és amilyen gyorsan csak tudtam el kezdtem rohanni az erdő belseje felé. Mikor már elég messze voltam Charlie-tól és már enyhült a torkomban lévő méreg égető ereje, letettem az újszülöttet. Oda fordultam hozzá és haragosan néztem rá.
„Honnan jöttél?” Dühösen vártam a választ a kérdésemre.
„Franciaországból.” Válaszolt, megrémülve.
„Mi?” Ő lenne az újszülött vámpír akit Jasper és Alice rábíztak a Nancy-i vámpírokra? De akkor, hogy kerül ide?
„Gabriel?” Kérdeztem bizakodva, hogy jó nyomon járok.
„Igen, de honnan tudod.”
„Alice és Jasper, akik megkímélték az életed és átadtak a Nancy-i vámpíroknak, a testvéreim.”
„Oh, hisz ez nagyszerű.” Örvendezett.
„Miért is?” Kérdeztem értetlenül.
„Mert épp őket keresem. Az illatukat követtem egészen Franciaországból eddig az erdőig. Egyszer csak az illat felerősödött, elkezdtem követni. És annál a háznál kötöttem ki ahol te leterítettél.” Magyarázta, a mondtat végét pedig durcásan fejezte be.
„Értem. És miért keresed őket?”
Épp válaszolni akart mikor hirtelen felbukkant Edward és oda futott mellém.
„Jól vagy Bella? Mi történt?” Aggodalmasan érdeklődött
„Haza fele elmesélem, de most menjünk látnom, kell Charlie-t, meg Renesmee-t és Jacobot.”
„Charlie rendben van, mondtam neki, hogy holnap felkeresed majd és elmondod neki, mi volt ez az egész. Renesmee pedig Jacobbal van nálunk.”
„Jó, rendben. Induljunk.” Gabriel felé intettem majd csak ennyit mondtam neki.
„Magammal viszlek Jasper-hez és Alice-hez, ha megígéred, hogy azt teszed, amit mondok.”
„Rendben” egyezett bele, majd szorosan követett.
A hazafelé vezető úton elmeséltem Edwardnak a történteket. Mikor odaértünk a Cullen házhoz már mindenki türelmetlenül ugyanakkor aggodalommal tele várt minket. Mikor meglátták a rejtélyes idegent, aki velünk érkezett arcuk kíváncsiságot tükrözött még Alice-é és Jasper-é is pedig Ők már ismerték Gabrielt. Carlisle és Esme is itt voltak. Gyorsan oda szaladtam Renesmee-hez. Magamhoz szorítottam.
„Jajj Drágám. Nagyon szeretlek.”
„Én is szeretlek, Mami.”
Majd Jacobhoz fordultam.
„Köszönöm Jacob.”
Jake nem válaszolt csak bólintott egyet. Ezután Carlisle-hoz és Esme-hez sétáltam.
„Annyira sajnálom, hogy nem lehettem itt mikor hazaértetek.”
„Ugyan Bella. Ne butáskodj. Örülünk, hogy épségben visszatértetek.” Vígasztalt Esme.
„Örülök, hogy nem történt semmi baj. Ugye jól vagy Bella? Szeretnéd, hogy megvizsgáljalak?” Aggódott Carlisle.
„Nem, nem Carlisle, jól vagyok.” Mondtam, már teljesen nyugodtan. Körbe néztem és láttam, hogy valami még mindig nincs rendben. Alice-re néztem és az Ő arcán láttam a legnagyobb kétségbe esést.
„Mi történt?” Feldúltan érdeklődtem a sok kétségbe esett arcot látva és egyértelműen a kérdést Alice-nek szegeztem.
Alice hátrált. Edward viszont közelebb lépett. Megfogta a kezem és megszólalt.
„Vendégünk érkezett.”
„Ki?” Kíváncsiskodtam.
Ekkor elő lépett a fák árnyékából és Üdvözölt engem.
„Szia, Bella.”
Egyszerre éreztem dühöt, féltékenységet, aggodalmat, szerelmet, bosszút és még mindig egy kevés vérszomjat. Majd vettem egy mély lélegzetet. Ekkor vettem csak észre, hogy mindenki engem néz, de csak Alice és Edward várta igazán a reakciómat. Nem tettem semmit. Szinte mozdulatlanul álltam és Renesmee-re majd Edwardra néztem, azután pedig magam elé a földre pillantottam és egy halk sóhaj hagyta el ajkaim.
„Tanya”


Írta: Veréb Nikolett /Niky/

11 megjegyzés:

Judit írta...

Nagyon izgalmas volt. Tetszik Bella stílusa, de nagyon. Tedd fel minél hamarabb a 3. fejezetet!!! :)

Niky írta...

Köszike!!! Nem sokára érkezik (3. fejezet)!!!

juli írta...

nekem nagyon tetszik!!

Niky írta...

Ennek nagyon örülök!! Köszi Juli!!

Névtelen írta...

Szia!
Mikor jön a 9. fejezet??Már nagyon várom!!!

Niky írta...

Szijja!!!
A héten (sztem) mindenképp fent lesz!!
Kitartás... =)

Fülöp írta...

hogy kell a többi fejezetet is nézni, nem találom :(
Am eddig sztem jó

Niky írta...

Oldalt, ha rákattintasz a címkéken belül a "Twilight 5. rész"-re kidobja az összes fent lévő fejezetet....be van számozva, szal onnan majd eligazodsz!!
Ha nem találod szólj nyugodtan!! =)

Névtelen írta...

hm tök jól fogalmazol meg jó a stílusod is csak ez a Tanya story olyan váh:D oylan ideges vok miatta remélem eltűnik és nem kavar többet mert nekem az a csók is már elég érdekes volt. Edward nem tenné meg , ő oylan tökéletes és szerelmes:D. Várom a további fejezeteket:)

Niky írta...

Szijja!!
Nagyon köszönöm!!
Nah hát i8gten. Lehet Edward nem tenné meg amit tett, de a szerelem már csak ilyen.... vannak akadályok, amiket le kell győzni, túl kell élni..nah ez is egy ilyen akadály... =)

MerrKee írta...

Szia a breaking dawn neked megvan????át bírnád küldeni ha magyar.erre az e-mail címre:ratsko.judit@gmail.com

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster