Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Eclipse...

Twilight kocka

2009. május 15., péntek

"Twilight 5. rész" 1. fejezet

„Twilight 5. rész”
Előszó
Már majdnem 3 éve annak, hogy ide költöztem Forksba és találkoztam örökké tartó életem nagy szerelmével, és belecsöppentem egy olyan világba, mely azt hittem nem is létezik. Egy olyan világba, melyben boldog tudok lenni. Azóta számos halál közeli élményem volt. Megtapasztaltam mi az igazi fájdalom és mi az, amiért ezt érdemes elviselni. Számos olyan dolog történt velem, amelyet egy átlag halandó nem élt volna túl, avagy könyörgött volna a halálért, én mégis küzdöttem és így visszatekintve azt gondolom megérte, sőt ha kéne, akár még egyszer elszenvedném mindazt a kínt, melyet emberi éltem során átéltem, ha az örökké tartó boldogságomnak ez lenne az ára. De te, meg tudnál halni, ha tudnád, hogy minden és mindenki, aki számít, aki szeret, és aki életét adná érted, szenvedne, ha elhagynád őt? Hogy tudod, hogy vannak emberek, akinek szükségük van rád ezen a világon és te egy másikba menekülnél, tudván hogy ezzel őket magaddal rántod a sötét mélybe, mely számodra a megváltást jelenti? Ezeket a kérdéseket mára már a múlt fedi. Egy éve életemet teljes tökéletességben és boldogságban élem az új családommal, életem szerelmével és egyetlen lányommal, akiért bármit megtennék.
De vajon megérdemlem ezt a tökéletes, boldog és halhatatlan életet? Vajon tényleg örökké fog tartani ez a soha véget nem érő élet?


Kétségek
Ma reggel egyedül mentem vadászni.
Alice és Jasper Franciaországba utaztak, mert az a hír járja, hogy egy újszülött vámpír elszabadult és embereket gyilkol, ezért Jasper ezt tartotta a legjobb döntésnek, ha rögtön oda utazik, és Ő maga tesz pontot az ügy végére. Alice persze ragaszkodott hozzá, hogy vele megy, és mint azt mindenki tudja a Cullen családban, ha Jasper ellentmond neki vagy nélküle indul el, Alice utána megy, így inkább együtt indultak el lezárni ezt a dolgok, hogy utána megint minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Mivel a veszély elmúlt a Volturi távozása után Esme és Carlisle elmentek Rómába egy „nászútra”, melyet Edwarddal javasoltunk nekik, hogy kipihenjék magukat, és hogy együtt lehessenek egy kicsit. Rosalienek hiába mondtuk h menjenek el Emmettel valahová, mint Carlisle-ék, hajthatatlan volt. Nem akart elmenni Renesmee mellől tudván, hogy milyen gyorsan nő, egy percet sem akart nélküle tölteni, ahogy a család többi tagja sem. De Alice, Jasper, Carlisle és Esme tudta, hogy Edward, Rose és én úgysem hagyjuk magára Nessie-t a másodperc egy töredékre sem, így ők aggodalom nélkül mentek el. Persze minden nap tartottuk a kapcsolatot telefonon, Edward pedig megígértette Alice-el, hogy ha bármit lát vagy bármi baj történne, az újszülöttel azonnal értesíti Őt.
Emmett és Én minden nap lejátszunk egy Szkander mérkőzést. Még mindig én vagyok a családban a legerősebb, így minden veresége után elkezd morgolódni, ami nagyon vicces, Ilyenkor Edward mindig rám kacsint és rám mosolyog avval a féloldalas mosolyával, amit úgy szeretek. Ennek még most sem tudok ellenállni, így rögtön a karjaiban landolok, Emmett elvonul egy kicsit duzzogni, de ennek mindig hamar vége lesz, mert Rosalie és Renesmee megvigasztalják. Nessie mindig ezekkel a szavakkal éri el, hogy Emmett ne legyen morcos:
„Tudod, hogy te vagy a legviccesebb és legerősebb nagybácsi az egész világon? „
Rosalie pedig mindig megismétli
„Drágám! Renesmee-nek igaza van te vagy a legviccesebb és legerőssebb… az én nagy erős és vicces medvém! „
Ekkor Emm minden kétsége elszáll és kissé önelégülté is válik, majd visszajön hozzánk és bizonygatja, hogy már nem sokáig leszek erősebb nála.
„Igen, Emmett nem sokára megint erősebb leszel Bellánál, de meg nem vagy az”
És Edward megint előveszi a féloldalas mosolyát. És én rendszerint, megint nem tudok ellenállni neki.
A mai nap kicsit más, mint a többi. Edward La Push-ba ment, mert Jacob és a falka többi tagja úgy gondolták, hogy a történtek után meg kéne beszélni, hogy mi legyen a vámpír-vérfarkas kapcsolatokkal. Főleg azért, mert Jake majdnem minden nap átjön hozzánk a Cullen-házba meglátogatni minket és persze Renesmee-t.
Edward már éjjel elment, így kora reggel átmentem a Cullen házba és megkértem Rosalie-t és Emmettet, hogy vigyázzanak Renesmee-re míg én vadászni megyek. Ők persze egy szó nélkül igent mondtak, és „jó vadászatot” kívántak.
Rögtön el is indultam, hogy élelem után kutassak. A mező közepén megéreztem egy oroszlánt így rögtön elindultam keletre az illat után. Suhantam az erdőn keresztül szemem előtt tartva az oroszlánt. Felugrottam a zsákmányhoz lévő legközelebb fára és vártam a megfelelő pillanatra. Az oroszlán megérezte a veszélyt és rohanni kezdet, erre vártam, egy kis üldözésre. Rohantam az állat után és egyszer csak rá vetettem magam. Az oroszlán küzdött ellenem, de én erősebb voltam, így egyetlen pillanat alatt leterítettem és bele mélyesztettem fogaim a vastag bundával borított nyakába. Mikor végeztem vele, visszamentem az Esme-től kapott házunkba.
Átöltöztem, mert a világoszöld póló, ami rajtam volt az állat vérétől piszkos lett. A kifinomult szaglásom segítségével kerestem a hatalmas, Alice ízlésével berendezett Gardróbomban egy farmert és egy laza blúzt. Ahogy a szobánkban pakolásztam találtam egy levelet.



„Drága Edward!
Legutóbbi találkozásunkkor nem tudtunk kettesben beszélgetni, mert az alkalom, amely miatt jöttem a családod/unk védelme volt. De én úgy gondolom, hogy van más is, ami miatt beszélgetnünk kellene. Nagyon jó lenne, ha valamikor össze tudnánk futni. Erről a találkozásról Bellának nem kell tudnia. Nagyon várom a válaszod és remélem a leveledben egy hely és egy időpont is szerepel majd. Addig is gondolkozz az ajánlatomon.
Tanya „
Először fel sem fogtam a levél tartalmát, így még egyszer elolvastam. Ekkor értettem meg. Edward nem csak számomra tökéletes. Tanya is szemet vetett rá. Edward szeret engem és Renesmee… hiszen már én is a Cullen család része vagyok, nem hagyna el érte. Én is szeretem Őt és ezt tudja is. Nem hagyhat el… érte. Nem, ez valami más, valami vámpír dolog. Nem is említem Edwardnak, mert ha fontos úgy is megmutatja, a levelet elmondja, az, pedig ha én említeném meg neki, olyan lenne, mintha nem bíznék meg benne, pedig jóban bízom benne, mint bárki másban.

Úgy döntöttem elfelejtem a levelet és visszamegyek Renesmee-ért. Lassan besétáltam az ajtón és köszöntem.
„Megjöttem”
Renesmee már futott is felém és átölelt
„Anya, anya…”
„Itt vagyok kicsim, jó kis lány voltál, ugye? „ Rosalie-ra néztem, ő pedig mosolyogva, bólintott.
„igen, és találd ki, hogy ki telefonált?”
Még válaszolni sem volt időm, kezeit az arcomra tette és már meg is mutatta az egész telefonbeszélgetést nekem.
„Tanya” csak egy szomorú egyben féltékeny sóhaj hagyta el a számat, amelyet emberi fül nem hallhatott, de én egy vámpírokkal teli házban voltam. Rosalie kíváncsian nézett rám.
Gyorsan megráztam a fejem és Emmett felé fordultam
„Valami hír a többiekről?”
„Alice nem rég hívott azt mondta az ügy el van simítva pár nap múlva haza érnek.” látszott rajta, hogy örül a hírnek
„És Carlisle meg Esme, hogy érzik magukat?”
„Velük ma még nem beszéltünk, de jól vannak.” Emm közben rám mosolygott.
Éppen kérdezni akartam mi hír Edwardról, de Emmett megelőzött
„Ő is jól van, ne aggódj Bella!! Nézd, már itt is van” És abban a pillanatban Edward belépett az ajtón.
„Csak nem hiányoztam?” Úgy tűnt jó kedve van, biztos jól sikerültek a dolgok a farkasokkal, de utána megjelent tökéletes arcán az a mosoly mely teljesen megbabonázott.
„De, igen hiányoztál” mondtam teljesen őszintén, hiszen minden egyes percben hiányzik mikor nincs velem.
„Nekem is, Apa” mondta Renesmee, Edward pedig boldognak tűnt.
„Na és mi van az újszövetséggel?” Kérdeztem, kíváncsian
„Minden rendben. A határt eltöröltük, mostantól szövetségesek vagyunk, de ha akármelyikünk is embert öl vagy túl lép a célon visszaáll az eredeti megállapodásunk.”
„ Hát ez nagyszerű, akkor már nem lesz probléma Jake látogatása.” lelkesedve mondtam Edward válaszára
„Igen, nagyszerű” dünnyögte Rosalie, kissé gúnyosan.
„De hisz Jacobbal egészen megkedveltétek egymást.” heccelte Emmett, közben saját viccén nevetett.
Rose csak meghúzta a száját. Éppen vissza akart vágni Emmettnek mikor Renesmee Edwardhoz szaladt.
„Apa, képzeld csak telefonált Tanya” és apró kezei már Edward arcát ölelték.
Edward láthatóan örült a hírnek „és mit mondott?” kérdezte ezt már nem Renesmee-től hanem tőlünk.
Egyikünknek sem kellett válaszolnia, mert Edward már kiolvasta Rose gondolataiból. Elégedetten csak ennyit mondott:
„Köszi, Rose”
„Igazán nincs mit” egy kis gúnnyal válaszolt neki Rosalie.
Én értetlenül néztem, de aztán ugyanarra jutottam, mint a levélnél, ha akarja, Edward majd elmondja. Ezek után nem foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal, csak éltük megszokott életünket, ahogy szoktuk. Napközben felhívtam Charlie-t és megbeszéltem vele egy találkozót csütörtök délutánra. Edward beszélt Alice-el, és azt mondta holnap vagy holnap után érkeznek meg Seattle-be onnan pedig már csak pár óra az út Forks-ig. A Cullen-éknak még annyi sem a puccos verseny kocsikkal. A hír hallatán mindenki megörült. Azután pedig én beszéltem Esme-vel.
„Bella? Kicsim, te vagy az?”
„Igen. Esme én vagyok. Hogy érzitek magatokat?”
„Nagyon jól drágám, nagyon jól, de nem sokára otthon leszünk, már látni szeretnénk titeket. Alice és Jasper?” kérdezte kis aggodalommal a hangjában
„Jól vannak, ne aggódj, napokon belül itthon lesznek” válaszoltam, teljesen természetesen.
„Edward, Rose, Emmett és a kicsi Renesmee?”
„Ők is jól vannak, mind jól vagyunk. Várunk titeket haza!”
„Rendben” Válaszolta, meghatottan
„Szia Esme”
„Szia Bells”
Mikor letettem a telefon észrevettem, hogy kint már nagyon sötét van. Rögtön Edwardra néztem, és ő rögtön tudta mire gondolok, még ha nem is tudta olvasni gondolataimat. Majd hirtelen kiment a konyhába Rosalie-hoz.
„Későre jár, haza visszük Nessie-t. Holnap találkozunk!”
Majd kijött a nagy előszobába hozzám és hozta Renesmee-t is. Elindultunk haza a sötétben. A mi gyorsaságunkkal pár perc múlva otthon is voltunk. Mire beértünk az otthonunkba Renesmee már Edward karjaiban aludt. Bevitte a gyerekszobába és lefektette. Én addig bementem a hálóba és gyorsan visszatettem a levelet a helyére, amelyet reggel zavartságomban csak az ágyon hagytam. Mire Edward beért a szobába, már az ágyon ültem. Mióta a Volturi látogatása után haza mentünk, minden este gyakoroltuk Edwardal, pajzsom kiszorítását az elmémből és minden nappal egyre jobban ment. Tudtam, hogy Edward megint segíteni akar ebben nekem, de azt is tudtam, ha a pajzs elhagyja elmém, Edward bele lát majd gondolataimba és ezt nem akartam.
Azt akartam, hogy Ő mondja el nekem a levelet és nem azt, hogy így tudja meg, hogy én is tudok róla. Tehát ki kellett találnom valamit. Edward közelebb lépett és megfogta a kezem.
„Készen állsz?” Kérdezte, türelmesen ugyanakkor még is kicsit felcsigázva.
„Igen” hazudtam.
Elkezdtem kitolni a pajzsot az elméből, majd hirtelen abba hagytam és tüzesen megcsókoltam Edwardot. Edward viszonozta a csókom, talán még jobban akart engem akkor és ott, mint én őt. Aztán hirtelen zihálva abbahagyta.
„Térjünk vissza a pajzsodhoz!” Mondta kedvesen, ugyanakkor vágyakozva a csókom után.
„Hagyjuk inkább holnapra. Ellőttünk az egész élet, sőt még annál is több.” mondtam, figyelmeztetve őt az örök életünkre, és mentve magam ettől a helyzettől.
„Rendben. Igazad van.” mondta lágyan
Ajkaink újra egybefonódtak, még tüzesebben, mint az előbb. Szorosan magamhoz húztam, majd egy gyors mozdulattal az ágyra dobtam. Rám nézett és ellenállhatatlanul mosolygott. Gyorsan oda ültem mellé és újra csókolni kezdtem. Ez az éjszaka, arra az éjjelre emlékeztetett mikor legyőztük a Volturi-t és elkezdtük gyakorolni a pajzsom kitolását az elmémből. Edward ugyanígy félbeszakított heves csókjaival, mint én az imént. A két helyzet teljesen ugyanaz volt három dolgot leszámítva.
Első, most én kezdeményeztem a csókot nem pedig Edward.
Második, Az egy évvel ezelőtti éjjelen mindennél jobban vágytam rá, hogy Edward lássa gondolataimat. Most ez volt az, amitől a legjobban féltem.
Harmadik, most attól féltem, hogy akármikor elveszíthetem és nem a Volturi döntése miatt, hanem mert Edward nem engem választ.
Tudtam, hogy felesleges az aggodalmam, hiszen Edward mindennél jobban szeret engem és Renesmee-t, én mégis féltem ettől az abszurd helyzettől. Végül úgy döntöttem, hogy többé nem gondolok a kétségeimre és Tanyára sem. Másnap reggel Nessie, Edward és én közösen indultunk el a Cullen házba, várva Alice és Jasper hazatértét. Mikor beléptünk az ajtón Jacob már ott várt minket türelmetlenül. Renesmee-nek egy percébe sem került, meglátta Jake-t és már rohant is felé.
„ Hé, Bells” Jacob láthatóan örült találkozásunknak.
„Szia, Jake! Örülök, hogy itt vagy.” mondtam kedvesen, Jacob ekkor már karjaiban tartotta Renesmee-t és harsány nevetésben törtek ki. Láthatóan megértették egymást és nagyon szerettek együtt lenni. Közben, ahogy őket néztem hirtelen eszembe jutott Charlie és a holnapi találkozónk.
„Jake, holnapra megbeszéltem Charlie-val, hogy átviszem Renesmee-t hozzá, lenne kedved velünk tartani?” Kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
„Persze Bella, nagyon szívesen” ahogy ezt kimondta szemei felcsillantak az örömtől, hogy holnap egész nap Renesmee-vel lehet majd.
Jake szavai voltak az utolsók melyek elhangoztak a szobában, azután már csak Renesmee vidám nevetését hallottuk. Már mindenki nagyon várta Alice és Jasper érkezését, így családunk összes tagja sürgött-forgott, hogy kellő fogadtatásban legyen részük. Edward mellett álltam, majd hirtelen felszaladt az emeletre és alig két pillanat múlva megint ott állt mellettem kezében egy áttetsző világoskék szütyővel, benne pár új divatos ruhával. Furcsán néztem rá, majd mikor rájöttem miért hozta le ilyen gyorsan a csomagot halk kuncogásban törtem ki.
„Alice” tudtam és éreztem, hogy már csak pillanatok kérdése és betáncol majd az ajtón és mindenkit elhalmoz majd ajándékokkal. Ezért Edward gyorsan bekészítette az Ő ajándékát Alice-nek, melytől el lesz majd ragadtatva, így elfeledkezik majd az ajándékosztásról. Edward hallotta Alice és Jasper gondolatait ezért sietett fel az imént ily gyorsan az áttetsző szatyorért.
„Itt vannak.” mondta Edward boldogan.
Most mindenki kiszaladt a ház elé, hogy minél hamarabb találkozhassunk velük. Csak két hétre mentek el, és ez az idő az örökkévalósághoz képest semmiség, de mi Cullen-ok már csak ilyenek vagyunk. Minden egyes másodpercben űrt érzünk, ha szeretteink nincsenek velünk. És Alice nem csak a barátnőm volt a testvérem és a lelki társam is. Jasperrel a viszonyunk elég nehezen kezdődött, de elég hamar elfogadott és befogadott a családjába. Ő tényleg olyan volt nekem, mint egy báty. Nem olyan nagy és erős, mint Emmett, de legalább annyira, szeretetre méltó.
Mostanra mindenki kint várta Őket a ház előtt, még Jacob is. Csak Carlisle és Esme hiányzott, de ők is hamarosan haza érnek és akkor megint együtt lesz az egész családunk. Már láttam Alice-t a sötétzöld fák rejtekéből előtáncolni, Jasper szorosan mellette süvített és Alice kezét fogta. Hirtelen ott termettek mellettünk. Egy nagy öleléssel fogadtuk mindannyian. Alice legalább annyira örült visszatértének, mint mikor tavaly csatlakozott hozzánk az erdő mélyén a Volturi elleni harcban. A nagy izgalomban még Jake-t is megölelte, amelyet Jacob meglepően, de nem visszautasítóan fogadott. Aztán pár pillanattal később:
„Pffúj, a szagod még mindig ugyanolyan rossz.” mordultak fel egyszerre, majd mi is velük nevettünk.
Alice épp elkezdte volna osztogatni az ajándékokat, ám Edward gyorsabb volt. Mikor meglátta a fejében, hogy mire készül, hirtelen rám pillantott, előkapta a szütyőt a háta mögül és lelkesen átnyújtotta Alice-nek.
„Tessék hugi, egy kis ajándék.” és egy ravasz mosoly tűnt fel az arcán melyet felém intézett, így más észre sem vette azt.
Alice meglepetten vette el az ajándékot. Belekukkantott és pillanatokon belül már Edwardot ölelte örömben.
„Oh, Edward nagyon köszönöm. Ezek, hú, pont a mostani divat.” És ezzel el is felejtette az ajándékozást. Jasper, Edward, Emmett és én felmentünk az emeletre. Kíváncsiak voltunk a Franciaországban történtekre. Jasper mindent elmesélt.
„Mikor odaértünk Nancy-be, rögtön megéreztem az újszülött jelenlétét, így nem tartott sokáig megtalálnunk őt. Megkerestük és a körülményekhez képest egész jól elbeszélgettünk vele Alice-el. Kiderült, hogy egy véletlen folytán vált vámpírrá.” egy pillanatra abbahagyta, végig nézte arcunkat és mikor mindenfelől kíváncsiságot fedezett fel folytatta.
„Egy idősebb vámpír támadott rá, csak a vérét akarta, azonban az idős vámpír figyelmetlen volt és egy egész turistacsoportnyi ember közeledett felé. Mivel nagyon erőtlen volt ahhoz, hogy mindenkit megöljön, így csak egy választása volt. Ott kellett hagynia áldozatát és hátrálnia kellett. Így is tett. Gabriel, az újszülött vámpír pedig ott szenvedett egy sikátor kellős közepén, szerencsére az emberek irányt váltottak, így nekik sem esett bajuk és Gabriel is át tudott alakulni két-három nap alatt. Mivel újszülött lett belőle egyre csak erősödött a szomja, melyet nem tudott kontrolálni, ezért kellett nekünk lépni. „
„És mi lett vele?” Kérdeztem kíváncsian.
„Találtunk egy kisebb vámpír kolóniát a város központjában. Azt mondták vállalják a felelősséget az ifjú vámpírért, mert elvégre az ő hibájuk volt. Mondta a vezető. Mi rájuk bíztuk a fiút és így elrendeződött az ügy. Ők majd kitanítják.” felelt Jasper a kérdésemre, láthatóan megkönnyebbült volt, hogy tudta jó helyen van az ifjú vámpír.
„Biztos, hogy jó döntés volt életben hagyni az újszülöttet?” Kérdezte Emmett, kis aggodalommal a hangjában.
„Igen” mondta váratlanul Edward.
„Miből gondolod?” Kérdeztem kétkedve.
„Ismerem a Nancy-i vámpírokat. Ott jó helyen lesz a fiú.” mondta Edward magabiztosan.
Ezek után senki nem kételkedett sem Jasper sem pedig Edward döntésében, ez ügyben.
Mikor megbeszéltük az újszülött körüli eseményeket visszatértünk a többiekhez. Alice már javában osztogatta a szebbnél szebb divatos ruhákat, parfümöket, szuvenírokat melyeket Franciaországban vásárolt. Már egy nappal ezelőtt itthon lehettek volna, de Alice ragaszkodott hozzá, hogy egy napot a bevásárlásnak szenteljenek. Az ajándékosztás után későre járt már. Edward már indulni akart Renesmee miatt, de én még beszélni akartam Alice-el.
„Menj, vidd haza Renesmee-t, nem sokára megyek utánad.” mondtam sietve Edwardnak
Edward egy szó nélkül elköszönt és elindult a sötét éjszakába Renesmee-vel. Mikor úgy éreztem elég távol van tőlünk, és nem tudja olvasni Alice gondolatait félre hívtam őt és bele kezdtem mondandómba.
„Alice, először is ígérd meg nekem, hogy erről a beszélgetésről nem szólsz Edwardnak.” ígértettem meg vele, mielőtt még a kérdést Alice-nek szegeztem volna.
„Jó, persze Bella, de mi a baj?” Kérdezte óvatosan
„Ne ijedj meg nincs semmi baj, csak tudnom kell valamit.” Alice bólintott én pedig feltettem neki a kérdést.
„Mit akar Tanya Edwardtól?” Kérdeztem, és a kérdés második felét kihangsúlyoztam. Alice láthatóan nem értette miért kérdeztem ezt tőle, de azonnal válaszolt.
„Bella, Tanya már évszázadok óta a családunk része…” Magyarázta, azonban én félbeszakítottam.
„Tudom, de én nem ezt kérdeztem.” mondtam hidegen.
„Nos, az nyilvánvaló, hogy Tanya többet is szeretett volna Edwardtól pár évtizeddel ezelőtt, mint barátság, de Edward visszautasította Őt.” mondta teljesen nyugodtan Alice.
„De, miért tőlem kérdezed ezt Bella?” Értetlenül nézett rám.
Egy kis ideig gondolkoztam rajta, hogy elmondjam-e neki, majd eszembe jutott az a nyilvánvaló tény, hogy ha elmondom neki, hogy tudok a levélről, Edward is tudni fog róla. Így csak gyorsan rávágtam a választ.
„Csak érdekelt. Köszi, Alice.” lágyan rá mosolyogtam majd felpattantam és egy puszit nyomtam a homlokára. Leszaladtam az emeletről hangosan köszöntem és elkezdtem szaladni a sűrű fákkal teli erdőben. Közben azon gondolkoztam, hogy ha hazaérek, elmondom Edward-nak, hogy tudok a levélről. Beléptem a házunkba, és Ő már ott várt engem a kandalló mellett.
„Sikerült beszélni Alice-el?” Kérdezte teljesen nyugodtan
„Igen” feleltem neki röviden.
„Mi a baj drágám?” Aggodalommal teli hanggal kérdezte tőlem, homlokát ráncolta.
Úgy döntöttem elmondom neki mi bánt.
„Találtam egy levelet, tegnap…” még végig sem mondtam, félbeszakított és akkor már tudta, hogy mire gondolok.
„És azt gondolod, hogy el foglak hagyni érte?” Tette fel a kérdést, láthatóan csalódott volt.
Lehajtottam a fejem. Ő közelebb lépett, egyik kezét az állam alá tette, másikkal gyengén megérintette arcom, majd lassan felemelte állam.
„Bella! Soha nem hagylak el téged. Most már te vagy az életem és Renesmee.” válaszolt a saját maga által feltett kérdésre, majd megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden, az örökké tartó szerelem, a számtalan fájdalmas múltbéli emlék, és a rengeteg harc, melyet mindketten elviseltünk, azért, hogy együtt lehessünk. Ekkor megértettem. Elszállt minden kétségem és biztos voltam benne, hogy Edward és én örökké együtt leszünk és soha senki nem választhat szét bennünket.

By Niky

27 megjegyzés:

Niky írta...

Mint már írtam véletlenül töröltem az első fejezetet, így felraktam még 1x...ide!!

Névtelen írta...

nagyon jó csak 1 db kérdésem lenne twájlájtnak nem 4 része van akkor ez hogyhoogy az 5.?? erre nagyon szeretnék választ kapni köszííííí

Niky írta...

Úgy hogy ez már egy folytatás, a 4 rész folytatása, melyet én írtam!!

Alice írta...

és hadd tegyem hozzá hogy igazi profi munka és érdemes elolvasni^^

Niky írta...

Oh...Alice köszönöm szépen!! :Đ

Alice írta...

nincsmit...megérdemled a dícséretet^^ am. próbáltad már mutatni a magyartanárodnak..már ha hajlandó elolvasni bármit ami vámpíros(csak mert az enyém egy begyöpösödött..nem is mondom mi...semmi nem érdekli aminek akár csak egy kicsi köze is van a természetfelettihez:S..egyszer le is ordított az egész oszt. előtt " te meg folyton jössz nekem azzal a hülye vámpíros könyveddel"...képzelhetitek...legszívesebben felpofoztam volna:@) am. az oldimon www.fvb.blogol.hu egyik bnőm felrakta az alkonyatos versét:) aki akarja nézze meg!:D..na tessék most meg én írtam kisregényt... pedig ez Doró szokása...Bocsi Doró^^

Niky írta...

=)..hát nekem a magyar tanárom a volt osztfőbnököm, és csak azért volt, mert most igazgató, de Ő a kedvenc tanárom. XD Hát már más is mondta h mutassam meg neki, de nem tudom, mit tegyek...Sztem van neki jobb dolga is mint az én hülyeségeimet olvasni!! Hát a helyedben én is kiakadtam volna az tuti.
Doró biztos megbocsájta h átvetted a szokását!! XD Tényleg Doró merre vagy, rég írtál!!
Jah és Alice tényleg köszönöm h ennyire támogatsz!!
Puszyyyyy

Alice írta...

nagyon szivesen^^ tudod a művészetet fel kell karolni^^ de ha megmutatod a tanárodnak elősször sztem ajálnd neki az előző részeket:)..csak jótanács..hátha nem érti:)

Névtelen írta...

köszi:)am tök jóó

Niky írta...

Hát igen, csak mivel igazgató nem hiszem h van ideje elolvasni azért egy 4 kötetes novellát, regényt, h utána elolvashassa az enyémet...:S

Dóri írta...

HáHá itt vagyok csak mostanában nem volt időm gépezni...XD lopkodjuk a szokásaimat??XD cháá XD
am. nyugodtanXD mostanában már nem tudok kisregényeket írni.. najo megpróbáljak??XD am.. hiányoztam??:B XD :P
Nikííí mért törölted??:( most mit fogok olvasgatni??(kommentek) :'( kisregényeim.. najo nem sírok írok ujakatXD

TWÁJLÁJT??????jézusom.... nemkéne megtanulni írni???XD lool...XD jo nem vagyok bunkó..nem vagyok bunkó..nem vagyok bunkó..nem vagyok bunkó..XD najó picit... de hát ez a megszokott formámXD nah pusszancs:)
U.I: ez megint kisregény XD formába hoztam magamatXD

Niky írta...

Igen Doró..hiányoztál...de még hogy??
És hát véletlenül sikerült törölnöm...és én is sajnálom a komikat meg a kis regényeidet...az újakat ezért kíváncsian várom...
De gonosz vagy!! Ejnye, ejnye...=)
De nem baj így szeretünk!!
Nah puszyy

Névtelen írta...

nagyon joo a Twilight 5.része...örülök, h te elkezted írni.....már alig várom, h olvashassam a 8.fejezetet....Remélem még folytatod....csak így tovább :) :)

Niky írta...

Névtelen!!
Köszike...és is örülök h elkezdtem írni...=)
És ne aggódj folytatom...A 8. fejezet pedig már nagyban készül!!

Névtelen írta...

hát ennek nagyon örülök =>
és kb. mikorra várható?? lécci wmi támpontot addj! köszí :)

Niky írta...

Ha ügyes leszek...akk legkésőbb a hétvégén fent lesz!! =)

Névtelen írta...

jhajj de szupíí... :D:D:D:D köszííí

Niky írta...

=)...szivesen

Névtelen írta...

:):)

Trabantos írta...

Ömmm biztos sokan mondták már meg hasonlók de azért nekem is feltűnt hogy kisebb logikai bakik azért vannak ebben az első fejezetben ... Pl a 4.ik könyvben Alice nem látja Renesmee jövőjét! Aztán ott van az hogy minek menne Jasper meg Alice Franciaországba egy újonc vámpírért? De igaz el kell fogadni ez az írói szabadság. Egyébként egész jó ... hatásos! Igaz van pár házi folytatás de eddig bőven ez a legjobb amit olvastam (pedig még csak az 1.fejezetnél tartok!)

Névtelen írta...

Niky!
Nagyon jó vagy :), de szerintem saját, a Twilight-tól elkülönülő történetet kéne írnod. Nem azt mondom hogy hagyd abba mert szerintem mind imádjuk, hanem saját történetednek ( késöbb talán könyvednek ) nagy sikere lehetne.
pussy, és várom a folytatást!

Bella írta...

nagyon JÓ!
ÖRÜLöK h írsz!!!!!!!!!!!!!!!!!

Viki írta...

Sziaztok.Én csak most találtam meg ezt az oldalt és nagyon tetszik.Azt szeretném meg kérdezni hogy mi a Night Light mert erről még nem hallotam semmit.A Midnight Sunról igen én az első 11 fejezetet már olvastam is.Kérlek segítsetek mert nem értek semmit,hogy mi a Night Light?
Viki

Alice Cullen írta...

Szerintem fordídsd angolra és küld el Crist West-nek (a Twilight rendezőjének)
Bírnám ha film is lenne belőle
És neked is lehetne mégnagyobb hasznod belőle
nagyon jóóóóóóóóóóóó

Névtelen írta...

Szia Niky! először is olvastam a történetet, amit írtál, nem rossz, sőt, egész klassz, de van pár dolog, amibe belekötnék, ha nem gond.. ezt nem sértésnek szánom, tehát ne értsd félre, csak amikor olvastam, egy kicsit meglepődtem, mint mondtam, jó a történet, de van 1-2 olyan részlet, amire egy kicsit jobban ügyelhettél volna..
nos az első, hogy ugye Alice mindent lát előre, mielőtt az megtörténne, az első, amikor a storyban Bella apját megtámadja 1 újszülött, akkor azt rég látnia kellett volna, vagy, hogy megfog ölni 1 embert,ja meg Edward olvas gondolatokat, akkor Jaspernek nem kellett volna megkérnie, hogy olvassa ki, hanem ezt a dolgot automatikusan csinálja, ha kérik rá, ha nem, akkor is tud mások gondolataiban olvasni, és mindig tudja, hogy a másik éppen mit készül mondani, már előre tudja, miután a kérdést felteszik, és nincs az,hogy meglepődik,kivéve akkor ha nem Belláról van szó ...meg ugye ott van az a dolog is amit a farkasokkal köt Edward...szerintem Bella azt felrúgta azzal, hogy megölt egy embert, vagyhogy Edward mindig Bella mellett van, mondjuk elsősorban amikor megtámadta Bella azt az embert, neki ott kellett volna lennie, hogy megállítsa, és mert ha jól emlékszem Edward elég jól megtanulta uralni a szomját...plusz egy vámpír nem tud sírni, még akkor sem ha nagyon akar.
Bella emberi emlékei nagyon halványok, ezért nem emlékezhet rájuk kristálytisztán, "mintha egy ködfátyol lebegne a szemem előtt, csak halványak emlékeztem ezekre" nem tudom pontosan idézni, mert már rég olvastam, de valami ilyesmi lehet a 4ik könyvben is...
na hát ennyi lenne, nem kukacoskodni akartam, csak véleményemet írtam meg!
üdv : Mafi

Névtelen írta...

Ez ám az igazi profi munka nagyon jó lett és szeretném meg köszönni hogy elolvashattam. :) K.Regina

Alice Cullen írta...

Kedves Mafi!
én is belekötnék egy dologban
Alice a szándékot látja nem a jővőt és mivel gabriel nem szándékosan támadta meg Bella apját ezért nem látta.Am Bella sem tervezte el előre hogy megöli a férfit.

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster