Szavazz!!

Szavazz, h a mi országunk szereti a legjobban a Twilight-ot!!

http://tweeter.faxo.com/Top_Twilight_Nation/2010/01


Szijjasztok!!

Előszőr is szeretném megköszönni, a rengeteg szavazónak, h részt vett a közvéleménykutatásban!!
Külön köszönet azoknak, akik segítettek abban, h kicsit tisztábban lássam, olvasóim korban vélhető rétegződését!!
Nem tagadom meglepett, h ennyien szavaztak.. és persze a korhatárok eloszlása is okozott meglepetéseket /legalább is számomra/.. Ezzel természetesen nem azt mondom, h nem örülök a szavazás alakulásának, mert arról szó nincs.
Abban az esetben, ha /szintén a korcsoportos szavazásra gondolok most/ a végeredmény valóban reális, értem ez alatt azt, h mindenkii akii szavazott valóban azt a korcsoportot jelölte meg, amibe tartozik, akk viszont úgy érzem, tényleg megéri írnii. Hihetetlen boldoggá tesz, h a Twilight Sagát kedvelő réteg egyre szélesedik. Az meg, h blogommal én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, ismételten örömmel és elégedettséggel tölt el. És, h még 1x megköszönjem, most azokhoz szólok, akik olvassák a Night Light-ot.

Tudom ócska kifogásnak hangzik, hiszen az elmúlt hetekben már valaki a fejemhez vágta, de tényleg nem sok időm marad az iskola és az egyéb elfoglaltások mellett sajnos a blogra, és a Nigth Light-ra!! Ahogy azt a chat-en is megemlítettem, bejutottam egy országos média, filmes versenyre, vetélkedőre, melyen 2. helyet értem el. /Egyébként ha valaki kíváncsi lenne a döntőre, akk azt 2010. február 6.-án (szombat) a Duna Tv-n 15:10 perckor megtekintheti/ de a lényeg, h ezek a versenyek, mert van még egy, ami szintén erre áll rá.. komolyan szükségesek a jövőm szempontjából. Tehát kérek mindenkit, nézzék el nekem, ha csúszok a fejezetekkel...

Jah és még valamii. Egy hónappal ezelőtt kiírtam egy versenyt.. melyre eddig 6-an vagy 7-en jelentkeztek. Azért találtam ki, mert tisztában vagyok vele, h az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, és ezzel szerettem volna, kicsit összehoznii a látogatókat, olvasókat!! Szerettem volna kis életet vinni az egészbe. De sajnos versenyzők nélkül, ez nem lehetséges!! Természetesen nem kényszer, de én 2010 február 28.-áig továbbra is bizalommal várom a játékosok jelentkezését!! Az általam összeállított kérdések egy Twilight Saga rajongóó számára nem jelenthetnek majd akadályt.

Minden kedves látogatónak, és olvasónak köszönöm az itt létet!! További kellemes időő töltést!

Niky

Keress a blogon!!

A szerelemben, ötvözzük a vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.




Kattints és nézd meg mire gondol Edward /a szöveg angol lesz/

Újabb New Moon Trailer

Erről a vidiről Tarantino-tól kaptam infót... Köszönöm...=) /Niky/

Eclipse...

Twilight kocka

2009. július 12., vasárnap

Night Light ("Twilight 5. rész") 11. fejezet

11, Düh és szeretet

Tanyával való beszélgetésem után, mely rendkívül feldühített, elindultam vissza a Cullen-ekhez. Már láttam a ház előtt elterülő tisztást és Edward autóját, mikor hirtelen belém hasított egy érzés. Mi van akkor, ha Tanya komolyan gondolta, amit mondott? Hogy megöli az apám és, hogy elárul a farkasoknak? Tennem kell valamit. Habozás nélkül visszafordultam és amilyen gyorsan csak tudtam, rohanni kezdtem Forksba, az apámhoz. Hamar odaértem. A kocsija még mindig a ház előtt állt, így bíztam benne, hogy Ő is otthon lesz. Hogy nem késtem el. Nem finomkodtam úgy, mint az előbb. Hangtalanul berohantam. Charlie még most is a kanapén ült, és tévét nézett, ahogy akkor mikor elmentem. Megnyugodtam épségét látva, de továbbra is rendkívül dühös voltam. Nem tudtam elhinni, hogy Tanya visszatért, és megint keresztbe tett nekem. Fogalmam sem volt róla, hogy mi abban a jó neki, hogy megkeseríti az életem. Charlie nem vett észre. El kellett döntenem, hogy hogyan tovább. Szoljak-e Charlie-nak, hogy veszélyben van? Miattam. Elmeséljem-e Edward-nak, hogy Tanya megfenyegetett, és, hogy mi a tét? Megkérjem-e Carlisle-t, hogy fogadja vissza Tanyát, vagy mondjam el neki az igazat. Hogy Tanya nem az, akinek látszik, akinek gondolja. Nagyon nagy volt a nyomás és a tét. Így nem tudtam dönteni. Edwardot mindenképp be kell, avassam. Új lapokkal kezdtünk mindent, ezért nem titkolhatok el előle, egy ilyen fontos, és rendkívüli következményekkel járó információt. Úgy döntöttem ez egyszer megpróbálom úgy elsimítani a dolgokat, hogy nem járok majd külön utakon. Azt akarom, hogy a családom teljes mértékben megbízzon bennem. Ehhez pedig muszáj tudniuk a dologról, Tanyáról, a következményekről és minden egyes lépésemről. Tartoztam annyival Charlie-nak, hogy Ő legyen az első, akivel tudatom a történteket. Elvégre az egyik tét, mégis csak az Ő élete. Joga van tudni. Mivel apám, még most sem vett észre, lépnem kellett. Felszaladtam az emeletre és körül néztem. Mivel nem láttam a környéken egy árva teremtést sem, habozás nélkül lerohantam Charlie-hoz.
„Apa.” Szólaltam meg. Ritkán szólítom így, de nem akartam megijeszteni, így ez volt az egyetlen dolog, amit mondhattam. Amiből egyértelművé válik, hogy nem kell félnie, hogy csak én vagyok az.
„Bella?” Hangja bizonytalan volt. Bizonyára nem értette, hogy miért vagyok megint itt, mikor alig húsz perce mentem el.
„Beszélnem kell veled valami nagyon fontos dologról.” Kezdtem bele óvatosan. Nem akartam megijeszteni, de azt sem akartam, hogy félre értsen. Charlie érezte, hogy tényleg fontos dologról van szó. Így komolyra vette a figurát.
„Hallgatlak.” Nem is vártam tovább. Egyből belekezdtem.
„Hatalmas veszélyben vagy. El sem hinnéd mekkorában.” Nem az volt a tervem, hogy megrémisztsem Charlie-t, de tudtam, hogy nem hinné el nekem, és hogy be akarná bizonyítani, hogy meg tudja magát védeni. Még ha az életébe is kerül. Éppen ez volt az, amit semmi szín alatt nem engedhettem. Meg kellett védenem, erre pedig csak egyetlen megoldást találtam.
„Mi történt?” Charlie hangja remegett. Egyértelmű volt, hogy félt. Alig tudtam elhinni. De minden kétséget kizáróan, így volt. Az apám félt.
„A közelben van egy veszélyes vámpír, aki gyűlöl engem. Aki el akarja venni tőlem a családom, és Edwardot. A te életed egy komoly ütőkártya számára. Nem hagyom, hogy bántson. Velem kell jönnöd.” Charlie személyiségéhez hozzátartozott, hogy rettentő makacs volt, de most úgy láttam, nem fog ellenkezni. Ez, az a helyzet volt, ahol én vagyok az Úr. Az apám már eddig is jobb szeretett volna kimaradni ebből a hihetetlen, rejtélyes és természetfeletti világból. Most már akár hogy is próbálkozik, nem tud. Nincs vissza út. Éppen ezért nem hányhatott fittyet a dologra. Tudta, hogy túl sok mindent tud, és tett, ahhoz, hogy ebből egy szó nélkül kiszálljon.
„Ez mégis mit jelent?” Nem értettem mire vonatkozik Charlie kérdése, így értetlenül néztem rá. Észrevette, hogy nem értem mit szeretne tudni illetve tudatni velem, így megismételte még egyszer sokkal konkrétabban a kérdést.
„Gyűlöl téged? Mi oka van rá? Miért akarja elvenni tőled Edwardot és a többieket?” Charlie egyre zaklatottabbá vált. Ami nagyon meglepett, hogy nem maga miatt aggódott. Nem a saját életét féltette, hanem az enyémet. Tudom, hogy az apám, és hogy szeret, és meg akar védeni. Nem szabadott volna meglepődnöm a reakcióján, de mégis megtettem. Mikor ember voltam, megértettem Charlie aggodalmát, és ami azt illeti elég sokszor okot is adtam rá. De, most, hogy már nem vagyok ember, hogy gyakorlatilag már nem is tartozom az élők közé. Vámpír lettem. A világ legveszedelmesebb ragadozója. Szinte elpusztíthatatlan. Az apám pedig úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna az elmúlt pár évben. Mintha még mindig az Ő pici halandó lánya lennék, ezért próbál óvni. Engem. Engem, aki a világon a legnagyobb fájdalmat okozta neki. Aki a legnagyobb bonyodalmakba rángatja bele, még ha akaratlanul is, de megteszi. Aki a legnagyobb veszélynek tette ki, ami a világon csak létezik és elképzelhető. Engem. Itt az ideje, hogy felébresszem az apámat. Hogy megmondjam neki, hogy egy álomvilágban él. Ami sokkal szebb és jobb, mint a való élet, de mégis hamis ábrándokat és valótlan dolgokat kerget. Ezúttal nem hagyhatom Charliet aludni. Fel kell, ébresszem. Egy kegyetlen világba kell, vigyem. Nem akarom ezt, de ezt kell tennem, hogy végre fel fogja, hogy itt nem én vagyok az áldozat, hanem Ő. Hogy nem az vagyok már régóta, akinek Ő gondol. Már nem az vagyok, aki régen voltam. A szőke hercegre váró, üvegcipős királylányból, egy veszedelmes, gyilkos, egy kegyetlen teremtés lettem. Én akartam így. És, ha újra kezdhetném, ezerszer megtenném. De most már az apámnak is tudnia kell ezt. Hiába akarja elkerülni az új életemmel járó dolgok tisztázását, itt az ideje, hogy ne engedjem meg neki. A saját érdekében meg kell, hallgasson.
„A vámpír neve: Tanya. Évszázadok óta a Cullen család, és Carlisle nagyon jó barátja. Tanya már a kezdetektől fogva kivetette a hálóját Edwardra. Most, hogy Edward velem van, nem bírja elviselni a féltékenységet. Mindenáron meg akarja szerezni, és el akarja venni tőlem. Erre pedig, minden lehetséges módot felhasznál.” Láttam az apámon, hogy valamin, nagyon elgondolkozott. Éppen ezért nem zavartam meg a koncentrációjában. Megvártam, amíg közli velem, mondandóját.
„Az egyik lehetséges mód pedig az, hogy végez velem. Igaz?” Charlie kérdése, nagyon a szívembe hasított. Ez volt az igazság. Számtalanszor megismételtem magamban a tényt, hogy Tanya mire készül. Tudtam, hogy így van. De így kimondva még szörnyűségesebbnek tűnt a dolog. Mérhetetlen harag gyűlt fel bennem. Próbáltam türtőztetni magam, Charlie miatt. Nem akartam úgy járni, mint Gabriel felbukkanásakor, vagy mikor eluralkodott rajtam a vérszomj, és megöltem Tedet. Mióta tudom, hogy ki volt az áldozatom, jobban fáj a dolog. Viszont jár neki és Jessicának annyi, hogy ne csak egy emberként emlegessem, akit én öltem meg. Akár csak magamban, akár másnak beszélek róla, vagy gondolok rá.
„Igen. De nem fogom hagyni. Éppen ezért kell velem jönnöd.” Charlie tisztában volt a dolgokkal, így nem hazudhattam neki. És ami azt illeti nem is akartam.
„Mégis hová?” Charlie egyre feszültebb lett.
„A Cullen házba.” Charlie nem vitatkozott. Nem is engedtem volna neki. Most és ebben a helyzetben, nem. Kézen fogtam, és elindultam vele a kijárathoz.
„Mehetünk? Készen állsz?” Kérdeztem apámat kicsit kacérkodva.
„Mire?” Értetlenkedett az apám. Rá néztem, majd kacsintottam egyet. Elkaptam a kezét, és szinte úgy dobtam fel a hátamra.
„Erre…” Majd eszement futásba kezdtem. Óvatosabb voltam most, mint máskor, mikor egyedül rohanok. Nem akartam kárt tenni az apámban, így fokozott figyelmet fordítottam, minden apró faágnak, a semmiből előugró őzeknek, vagy apró állatoknak. Tudtam, hogy egyetlen rosszul intézett mozdulatom, apám halálába kerülhet. Néha-néha hátra néztem, és figyeltem Charlie tekintetét. Nagyon meglepettnek tűnt. Talán még félt is, de ahogy elnéztem az arckifejezését, tetszett neki a dolog, a száguldás, a természetfeletti világba való tartozás. Már láttam a Cullen háztól pár kiló méterre csörgedező patakocskát, és a hatalmas fákkal borított tisztást. Ahogy közeledtem, már Edward autója is szemet szúrt. Valami még sem volt rendben. Minden túl csendes és békés volt. Hirtelen megcsapta az orromat egy szag, vagy inkább illat. Egy vámpíré volt, biztos voltam benne. Sajnos azt is tudom, melyiké. Tanya a közelben van. Közelebb húztam magamhoz az apámat, és erősebben szorítottam.
„Kapaszkodj!” Szinte már úgy kiáltottam rá. Charlie tette, amit mondtam, erősebben kapaszkodott, mint eddig. Én a biztonság kedvéért, még egyszer rá fogtam, körbe néztem, majd felugrottam a hozzám legközelebb lévő fára. A fa nem volt túl magas, így tovább kellett mennem. Egyik fáról, a másikra szökkentem, közben pedig kémleltem a tájat és figyeltem az apámra. Mikor megtaláltam a legelőnyösebb fát a környéken, azonnal megközelítettem. Ahogy már a fán voltam, elkezdtem fel-fele mászni, közben pedig, rendkívüli figyelmet biztosítottam az apámnak. Felértem a fa tetejére. Óvatosan levettem az apámat a hátamról, de el nem engedtem. Nagyon meg volt lepve.
„Ez… ez… ez…” Alig bírt megszólalni.
„Tudom.” Gyengéden rá mosolyogtam. Próbáltam takarni szemfogaimat, mert a mosolyom szándéka a megnyugtatás volt, nem pedig a megijesztés. Keleti irányból elkezdtem nézni a tájat. Fentről haladtam a föld felszíne felé. Már másodszorra, vagy harmadszorra néztem körül, mikor a Cullen háztól alig ötven méterre, megpillantottam a keresett személyt. Tanyát.
„Most, meg ne szólalj!” El akartam rejtőzni Tanya elől. Egyedül még ment volt, de itt volt Charlie. Figyelmeztettem, a veszélyre, és hogy legyen csendbe, még ha tudtam is, hogy ezzel gyakorlatilag semmire sem mentem. Tanya több kiló méter távolságból is kiszúrná Charlie vérének, hívogató illatát. Most, pedig alig egy kiló méter távolság volt köztünk. Egyszerre próbáltam figyelni Tanyára, és Charlie-ra is. De a kettő együtt, nem ment tökéletesen. Tanyát néztem, és vártam a reakcióját, de nem kaptam meg. Egy pillanatra félre néztem, az apámra. Ő jól volt. A helyzethez képest jól. Azonban, mire visszanéztem Tanyát keresve, Ő már nem volt ott. Biztos voltam benne, hogy észrevette az apám illatát, és, hogy nem tudunk tovább rejtőzködni előle. Így az apámhoz fordultam.
„Le kell mennünk. Te pedig, ugyanúgy, mint az előbb, amilyen erősen csak tudsz, kapaszkodsz. Ha pedig bármi mozgást észlelsz, vagy akármi furcsát látsz, azonnal szólsz. Rendben?” Foglaltam össze az apámnak, mi fog történni, és mire kell, figyeljen. Charlie nem szólt egy szót sem, bizonyára az előző „Most, meg ne szólalj!” Kijelentésem miatt. Bólintott. Ismét felkaptam a hátamra, Ő, pedig ahogy az imént ígérte, erősen belém kapaszkodott. Elrugaszkodtam, és leugrottam a legalább harminc méter magas fáról. Egyik kezemmel erősen szorítottam magamhoz Charlie-t. Másik kezemmel pedig, tompítottam a földet érésem, lökését. Természetesen Charlie miatt. Felálltam. Majd, minden erőmet, ösztönömet és akaratomat bevetve rohantam a Cullen ház felé. Szeme sarkából láttam apró mozgásokat, de próbáltam nem arra koncentrálni. Egy váratlan pillanatban valaki kiugrott elém. Valaki, akit nagyon jól ismertem, és akire már számítottam. Megálltam. Ismét szemtől, szembe kerültem Tanyával. Egyik kezemet még mindig az apámon tartottam.
„Nocsak, nocsak.” Incselkedett Tanya. Majd közelebb lépett hozzánk. Ahogy Ő közelített én úgy hátráltam. Nem azért mert féltem tőle. Inkább magamtól féltem, hogy megint eluralkodik rajtam a vérszomj és a düh, és olyat teszek, melyet később megbánok. Tanya kacagni kezdett, majd kacéran felhúzta jobb szemöldökét.
„Csak, nem apucit rejtegeted?” Tanya nagyon élvezte a helyzetet, én már kevésbé.
„Mondtam, hogy beszélek Carlisle-vel.” Próbáltam menteni a helyzetet. Nem hazudtam, tényleg beszélni fogok Carlisle-vel, csak éppen nem arról, melyről Tanya szeretne.
„Azt ajánlom is.” Tanya nagyon magabiztos volt. Én pedig roppant ideges és dühös. Tanya behunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. Szemi ki pattantak, és azok lángoltak a vérszomjtól.
„Hmm. Fincsi.” Közelebb lépett, én pedig rögtön védekező állást vettem fel. Lassan elkezdtem kitolni a pajzsot az elmémből, hogy megvédjem vele az apámat. Tanya nem tudta mit csinálok, próbáltam erős lenni, és nem kimutatni fájdalmam. Több mint egy éve próbálom már, de még most is iszonyatos fájdalmakkal jár. Éreztem, ahogy a pajzs, buborékot képezve magam és már Charlie körül is, még mindig fokozatosan tágul. Erőt vettem magamon, és megállítottam a pajzs tovább tágulását. Sikerült. Az apám és én, már a pajzson belül voltunk, így Tanya már nem árthat neki. Én viszont igen. Vissza kellett fognom magam. Elmondhatatlanul dühös voltam, és mivel nem akartam, hogy ezt Tanya lássa rajtam, az érzelmeimet és a gondolataimat a fejemben kellett tartanom. Nem mondhattam ki. Odahajoltam Charlie-hoz és a fülébe suttogtam.
„Ne félj! Biztonságban vagy.” Úgy láttam az apám, hitt nekem, még ha a helyzet mást is mutatott. Még erősebben fogtam a karját, és elkezdtem húzni magammal a ház felé.
„Hova? Hova?” Tanya ismételten utunkat állta, de én már nem tartottam tőle. Nem foglalkoztam vele. Igaz nagyon mérges voltam, és legszívesebben, most helyben megöltem volna, de ki kellett tartanom. Az apám, a családom, a lányom és magam miatt is. Azt vettem észre, hogy ahogy próbálom elfojtani a dühöm, a pajzsom már kitér az irányításom alól. Egyre nagyobb teret hódított meg a fejemből kiáramló hatalmas védőréteget képező buborék. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy Tanya semmiképp ne essen bele a már védett területünkbe. Tanyától egyre távolodtam, a házhoz pedig fokozatosan közeledtem. Tanya észrevette, hogy megpróbálom kicselezni, ott hagyni. Ezért a nyomomban volt. Követett. Gyorsítottam a tempómon, és az eddigi gyors sétámból, lassú futás lett. Ahogy én egyre rohamosabb tempóban próbáltam megközelíteni a Cullen házat, Tanya szinte ugyanolyan iramban követett. Hirtelen eszembe jutott, egy nagy ötlet. Megálltam és szembe fordultam Tanyával. A ház már elég közel volt hozzám. Megpróbáltam a pajzsomat hátrafelé bővíteni. A célom a Cullen ház pajzsom alá vétele volt. Edward autója a villa előtt parkolt, így biztos voltam benne, hogy Ő is a házban van. Erősen erőlködtem, mely már Tanyának is szemet szúrt. A védőburok közeledett a ház felé. Tanya pedig hozzám. Tettem egy lépést hátra, így az ovális alakú buborék épp elérte a ház üveg falait. Erőt vettem magamon, lehunytam a szemem, és egyetlen erőlökésbe fordítottam minden energiám. A kísérletem sikeres volt. Egy pillanat alatt védőburkot bocsájtottam a házra, illetve a benne lévőkre.
„Mégis mit csinálsz?” Tanya zaklatott volt. Azt hittem már rájött a tervemre. Ezek szerint még sem. Tökéletes. Akkor még van időm.
„Meg foglak ölni.” Próbáltam feldühíteni illetve félrevezetni Tanyát. Úgy láttam rajta sikerült.
„Azt kétlem.” Tanya nagyon magabiztos volt. Pedig ha tudná, mire készülök… Egy darabig csendben maradtam, és minden érzésemet, gondolatomat, megpróbáltam Edwardnak sugározni. Talán ez még nehezebb volt, mint a pajzsom kiterjesztése. Mivel nem tudhattam, mikor érem el a célom. Hogy Edward látja-e a gondolataimat. Tudja-e mit érzek, mire gondolok. Szinte már ordítottam a gondolataimon keresztül. Tanya ismét közelebb jött hozzám. Amit most nem is bántam. Sőt. Ismét támadt egy ragyogó ötletem. Most, hogy a burok feltárta a gondolataimat, és Edward láthatja őket, mivel Ő is a pajzson belül van, ezzel nincs gond. Viszont, mivel Tanya a pajzs túloldalán volt, az Ő gondolatai blokkoltak voltak Edward előtt. Ezért közelebb mentem Tanyához, és még próbáltam nyújtani a pajzsom hatóterén. Sikerült. Most már Tanya is a burkon belül volt. Így viszont már nem voltam védett, ahogy az apám sem. Erre nagyon kellett figyelnem. Tettem még egy próbálkozást, a gondolataim átvitelére. Összegyűjtöttem a maradék erőmet és erősen koncentráltam. A koncentrálás, annyira kimerített, hogy nem bírtam tovább tartani a pajzsot. Egyetlen pillanat elég volt és a burok, úgy csattant vissza elmémbe, akár egy gumi. Hatalmas területet fedtem be vele, így a becsapódás mértéke, is rendkívül erős volt. Abban a pillanatban, mikor elmém és gondolataim ismét védettek voltak, térdre rogytam. A hatalmas erő alatt összeestem. Tanya értetlenül nézett rám. Viszont gyengeségemet látva nem habozott tovább.
„Hmm. Nos, akkor ki öl meg kit?” Incselkedett Tanya, felhúzta egyik szemöldökét, elmosolyodott, majd támadó állást vett fel. Nem is kellett neki több, nyomban elindult felém, kivillantotta fogait, és már rám is ugrott. Apámat félre löktem és csak ennyit mondtam:
„Fuss!”
Az apám tette, amit kértem. Rohanni kezdett. Láttam, hogy Tanya felnézett rá, és utána akart iramodni, de én nem engedtem. A maradék erőmmel, magamra rántottam, így egérutat biztosítottam az apámnak. Tanya még egyszer rám nézett. Szemei csillogtak a haragtól, a gyűlölettől, a magabiztosságtól, és attól, hogy tudta, ahogy én is, hogy legyőzött.
„Edward az enyém.” Jelentette ki Tanya, majd kivillantotta éles fogait, és épp belém mártotta volna Őket, mikor valaki, lerántotta rólam.
„Nem hiszem.” Edward volt az. Ő mentett meg, immáron már sokadszor. Edward Tanyát egy fához szorította, majd rám nézett.
„Bella? Bella? Jól vagy? Bella?” Aggódott értem. Nem, nem voltam jól, de ezt neki nem kell tudnia. Örülnöm kellene, hogy túléltem.
„Igen. Hol van Charlie?” A kérdést inkább magamnak tettem fel, mintsem Edwardnak. Kémleltem a tájat, de nem láttam sehol.
„Hol van Charlie? Hol az apám?” Ez a kérdés sorozat viszont már Edwardnak szólt. Roppant ideges voltam. Ha bármi baja van… Tanya… meghal. Megölöm.
„A házban van, Esme-vel.” Nyugtatott Edward. Felugrottam a földről. A lila blúz, mely rajtam volt, most már nem volt blúznak mondható. Inkább csak valami cafatnak. A blúzom maradványai rongyokban lógtak le rólam. Magamra néztem, majd dühösen Tanyára, aki még mindig Edward szorítása alatt volt. Közben találkoztam Edward kacér tekintetével. Ellenállhatatlan volt. Úgy éreztem tekintete oldotta a dühömet. Kicsit megnyugodtam. Az eddig Tanya iránt érzett vérszomjamból, gyűlöletemből, most valami más lett. Talán, egy kicsit hálás voltam neki, ezért a pillantásért. Láttam, hogy epekedik utánam Edward, ahogy azt is, Tanyát ez mennyire zavarja. Boldog voltam vagy csak kárörvendő. Nem tudom, de a történtek ellenére most piszkosul jól éreztem magam. Kecsesen oda sétáltam Edwardhoz. Vetettem egy dühös egyben öntelt pillantást Tanyára. Végig simítottam a kezem Edward derekán, mélyen a szemébe néztem, majd lágyan megcsókoltam. Tanya féltékeny volt. Megpróbált kiszabadulni Edward szorításának fogságából. De, hiába volt minden erőfeszítés. Nem tudott. Edward élvezte a kis játékot, melyet az imént kínáltam neki. Visszacsókolt. Ugyan úgy kívánt engem, ahogy én Őt. Nem szoktunk ilyet csinálni. Tanya csak centikre volt tőlünk, de egyikünk sem zavartatta magát. Sőt, én külön élveztem a helyzetet, és ahogy elnéztem Edward is. Edward elmosolyodott. Nem tudtam min. A csókunk volt-e az oka, vagy maga a helyzet. Fogalmam sem volt. Edward rá nézett Tanyára. Majd megszólalt.
„Tévedsz.” Tanya szemei kipattantak, és hitetlenkedve nézett Edwardra. Rájöttem mit takart Edward előző mosolya. Látta Tanya gondolatait, és arra válaszolt. Roppant kíváncsi voltam a mosolyt adó gondolatra, de ez nem az a helyzet volt, ahol meg kellett volna vitatnunk.
„Most pedig elmész innen. Örökre.” Váltott át Edward a kacér hangvételből, komolyba.
„És, ha nem?” Tanya még mindig biztos volt a dolgában. Nem vártam meg Edward reakcióját. Én, válaszoltam.
„Megöllek.” A lehető legkomolyabban mondtam. És ezt Tanya is észrevette. Úgy láttam Tanya végre felfogta, hogy csak egyet tehet. El kell mennie. De minél hamarabb, és minél messzebb.
„Ha most elmész, nem beszélek Carlisle-nek, a zsarolásról és erről az akciódról.” Hangzottak Edward szavai. Nem is lepődtem meg. hogy Edward tud a zsarolásról. Hiszen kitártam előtte, minden gondolatom, érzésem. Így nem volt nehéz, ezt is kiolvasnia.
„Rendben.” Tanya, most az egyszer őszintének tűnt. Carlisle barátsága volt neki, annyira fontos, hogy ne kockáztassa azt. Hittem neki, hogy elmegy. De abban nem voltam biztos, hogy visszajönni nem fog. Ahogy abban sem, hogy mielőtt elmegy, eleget tesz a zsarolásban lévő ajánlatoknak. Nem akartam ezt tovább feszegetni. Reméltem, hogy elégnek érzi, amit tett és most már tényleg békén hagy engem. Minket. Edward lassan elengedte Tanya torkát.
„És, most menj!” Szinte már úgy ordított rá, Edward. Tanyának nem kellett kétszer mondani. Már rohant is. Egy szót sem szólt, csak futott. Edwardal kéz a kézben néztük, ahogy távozott. Vagyis inkább, ahogy menekült. Mikor már nem láttuk Tanyát. Edward felém fordult a szemembe nézett, majd megszólalt.
„Most már minden rendben lesz. Szeretlek.” Hinni akartam neki, de még is tele voltam aggodalommal. Mi lesz, ha Tanya megkeresi a farkasokat, távozása előtt? Mi lesz, akkor, ha rájönnek, hogy embert öltem, hogy megszegtem a szövetséget? Ha Tanya, nem csak a farkasokkal beszél, hanem Jessicával is? Ha elmondja neki, hogy egy gyilkos vagyok? Ha visszajön és bántani fogja az apámat, vagy a lányomat? Próbáltam nem ezekre a dolgokra gondolni, de nem ment. Az viszont, hogy Edward megint itt van velem, hogy sikerült a tervem, hogy látta, és hallotta a gondolataimat, kölcsönös bizalomra enged következtetni. Az pedig nálunk már elég régóta nem volt meg. Örültem, hogy most megint olyan a kapcsolatunk, mint régen volt. Hogy szeret, akármi is történjen Ő mellettem lesz. És persze, az sem egy utolsó szempont, hogy megint Ő mentette meg az életem. Rá mosolyogtam, majd válaszoltam neki.
„Bízom benne. És én is szeretlek. Jobban, mint hinnéd.” Edward ajaki mosolyra álltak. Tudtam mire készül. A féloldalas mosolyával akar elkápráztatni, ahogy eddig mindig, most is sikerült neki. Eddig is alig bírtam talpon maradni. A pajzsom kiterjesztése, hatalmas erőfeszítést igényelt, és teljesen legyengített. Nem is beszélve Tanya támadásáról. Illetve az apám épsége miatt való aggodalmamról. Most pedig, Edward tökéletes és gyönyörű mosolyába szédültem bele. Éreztem, ahogy a térdeim inognak alattam és, hogy már nem bírom tartani magam. Nem erőlködtem tovább, vagy is nem tudtam. Összerogytam. Edward pedig nem hagyta, elkapott. A karjaiban tartott. És az arcomat fürkészte.
„Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól…” Vigyorgott Edward. Arra a befejezésre gondoltam, hogy „akkor nem mosolyogtam volna rád.” Ehelyett, Edward megint kitett magáért, mert ezt a befejezést kaptam:
„… már előbb rád mosolyogtam volna.” Most viszont én nevettem fel. Nagyon tetszett, amit mondott. És még mindig folytatta.
„És, akkor már réges-rég a karjaimban tarthattalak volna.” Edward szavai, és tekintete teljesen megbabonázott. Meg akartam csókolni, de még beszélni sem volt erőm. Edward kiolvasta a szemeimből, hogy mire vágyom. Megcsókolt. Ajkaim égtek forró csókjától. Testem lángolt, lelkem pedig kiolvadt. Biztonságban és szeretetben éreztem magam. Majd belém nyilallt egy érzés. Nehéz volt megszólalnom, mert nagyon gyenge voltam, de megpróbáltam.
„Látnom...látnom, kell az apám..és a lányom.” Edwardnak nem kellett kétszer mondanom. Karjaiba vett és elindult velem a Cullen ház felé. Volt még valami, ami nagyon érdekelt, így ismét beszédre nyitottam a szám.
„Mire gondolt Tanya, mire te azt felelted: Tévedsz. „ Edward elmosolyodott, majd válaszolt.
„Arra, hogy Ő jobban csókol, mint te.”


Írta: Veréb Nikolett /Niky/

24 megjegyzés:

Detty írta...

Szia!!
Jujjj Niky ez a fejezet is nagyon joh lett ahogy a tobbi is gratula....nagyon tetszett...
Kb mikor lesz folytatás...??
Puszi Detty

annus♥ írta...

Helloooo!:D
Ááááá.♥
Tudtad, hogy elolvadok attól, ahogy írsz?(:
Fantasztikus ezis. Jó, hogy az elején belevittél egy ilyen izgalmat. Hihetetlenül nagyonnagyon jóvolt ez az akció.:D Aztán pedig az, ahogy Bella megpróbálja Edwardot is beavatni. Fuuu.:P És ahogy Edward leszereli Tanyát.És a végén a romantika.:D " Ha tudtm volna, hogy elájulsz a mosolyomtól...már előbb rád mosolyogtam volna...és akkor már réges-rég a karjaimban tarthattalak volna."♥ez a kedvenc;) meg a vicc a végén;)
Szóval jóhosszú lett, nagyon teccett és irtózatosan várom a folytatást!
puszi.♥

juli írta...

Szia Nikym!Keresem a szavakat h kifejezzem mennyire tetszett:)
Folytasd minél előbb!!!
puszi:juli


+mikor lesznek fenn a könyvborítok?

Niky írta...

Szijjasztok!!

Detty!!
Köszi szépen... örülök neki...
Annus!!
Tényleg hosszú lett, de én örülök neki... annak pedig különösen, hogy le is írtad mi tetszett igazán... reméltem, h tetszeni fog ez a fejezet is...

Juli!!
Nem kellenek ide szavak, a lényeg, h olvastad és írtál..és tetszett!!
A könyvborítokat várom folyamatosan, de eddig csak pár darab érkezett...

Még 1x köszönöm mindegyikőtöknek!!
A következő fejezet érkezésének pontos idejét még nem tudom!! DE igyekszem!!

Puszii

MN írta...

Szia!
Nagyon jó lett.Tetszik!!!
Várom a folytatást!!!
Szia

Unknown írta...

Jaj, Nikym, megint rettentő ügyes voltál. Edward...Edward...hát egyszerűen fantasztikus és édes. Tanya meg végre tényleg jól, igazán megkapta a magáét, megérdemelte hihi (egy kicsit sem vagyok gonosz :) ). Ez a kedvenc fejezetem, tudom, hogy majdnem mindegyik fejezetnél ezt mondom, de így van *.*. Hamar folytasd, lécci!!!

Rosalie írta...

Sziaaaa!!
áááááááááá:)ez egyszerüen nagyszerű lett:)
annnyira csodálatos hogy azt kifejezni se tudom:)az arész nekem is tetszett mikor "Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól...már előbb rád mosolyogtam volna...és akkor már réges-rég a karjaimban tarthattalak volna."♥ez annyira jó meg mikor a végén megkérdezi Bella Edwardtól hogy mire mondta azt hogy "Tévedsz"és á a válasz:"Arra, hogy Ő jobban csókol, mint te.”ez a rész annyira jó lettt és remélem hogy hamar jön majd a következő rész mert ezt a részt is nehezen tudtam kivárni:)szóval remélem hamar jön a következő rész:).♥
pusziiiiiiiii

u.i.:annyira örülök hogy rátaláltam régebben erre az oldalra mert azóta is nézem minden nap hogy mikor raksz fel új részeket:):)

Niky írta...

MN... köszike neked is... =)

Juc!! Hát igen Tanya most megkapta a magáét!! XD
És igen, minden fejezetre azt mondod, h a kedvenced,,de örülök, mert ez azt jelneti, hogy mindíg "jobbat" írok az előző kedvencnél..XD
Úgy néz ki ezekkel a párbeszédekkel most nagyon eltaláltam mindenki ízlését..=)

Rosalie14!!
Én is örülök, h rátaláltál az oldalamra.. és h olvasod, és tetszik.köszi h "kivesézted" mi is tetszett igazán... ez nekem sokat számít..

Tényleg köszönöm mindenkinek!!
"Szeretlek" titeket!! =)

Névtelen írta...

Hát Niky ez fantaztikus lett =) így tovább(Y) könyvb. készül;) napokban küldöm :) pusz Heni(K)

Niky írta...

Szijja Heni!!
Köszönöm!!
A borítót meg akk várom...=)

Alice írta...

WOW...O.O....én se tudok mást mondani csak mint a többiek: "ez a kedvenc fejezetem",és az a párbeszéd a végén..:D(nem írom le..már mások megtettékXD)..egy szóval: FANTASZTIKUS:D

u.i:Niky, az én könyvborítóm elment?(és használható formában?)

Niky írta...

Szijja Alice!!

Köszii szépen.. jól esik, h ezt mondjátok....
Igen a könyvborítód meg van..elmentettem...és használható formában...XD

Csak amíg nem érkezik meg az össze nem tudom felrakni..és eddig csak 4 vagy 5 db.. van meg..:/

Névtelen írta...

nagyon jó lett ez a fejezet!!!!!!kíváncsian várom a folytatást.:)remélem minnél hamarabb kész lesz....

Névtelen írta...

huh,ez fantasztikus,grt hozzá,várom a folytatást :P

Niky írta...

Köszönöm!! =)
Már készül a folytatás, rem az is tetszeni fog!!

Névtelen írta...

Szia, Niky!

Viszonylag új vagyok itt, és nem írtam még. Fantasztikus lett, én nem tudnék ilyet írni, csak... Na jó, nem keserítelek el, nem akarok beszámolni arról, hogy néhol szerintem egy kicsit pontatlan, meg minden... de attól jó, sok fordulat, fantáziadús! :)

Niky írta...

Szijja új Névtelen olvasó!!
Örülök, h ráakadtál a blogra, és h olvasod az irományom...meg hát annak is h tetszik... lehet h itt ott pontatlan, de lécci nézd el nekem...xD... viszonylag rég olvastam már a könyveket, ezért nem emléxem mindenre... szal bocsánat...
Azért örülök, h írtál...
Puszii

Névtelen írta...

Oké. De összességében nagyon tetszett. Én sem emlékszem én mindenre kristálytisztán! :)

Várom a folytatást! (Vajon milyen titok lesz benne?) Szia!

Niky írta...

=)... Köszii... a folytatás készül, és h milyen titok lesz benne...(hehe)..ez tetszik.. majd meglátjátok!!
Mek is írni...
Puszii

Lilla írta...

Hát, mit is mondhatnék... SZUPER , mint mindig...izgalom, akció, féltékenység...és a végén a jól megérdemelt happy end :D
Gratula hozzá ismételten :D
És, csak úgy mint a többiek, várom a folytatást XP
Na pusszantás és csak igy tovább :)

Alice írta...

Szijja Niky!

Már szavaztam az új dizire(természetesen 5-öst kapott^^)
de szívem szerint 6-ost vagy 7-est adnék neki:D és gondoltam megérdemel egy szóbeli..öö..vagyis írásbeli dícséretet tehát hivatalosan is kijelentem:
-Eddig ez a legjobb design!-^^ legalábbis szerintem bár az eddigi szavazók eléggé leértékelték:)
és persze én is nagyon kíváncsi vagyok milyen lessz a 12. fejezet:D
na pussz!

Niky írta...

Köszii Lilla... rem a 12. fejezet is tetszeni fog...
Alice...hát neked is köszönöm, meg h szavaztál... próbáltam kitenni magamért, de a szavazatok alapján úgy tűnik nem sikerült (sír)... azért örülök h neked tetszik...
Köszii még 1x..
Puszii

Névtelen írta...

Szia Niky! :)
Nagyon jó lett ez a fejezet és várom a folytatást...:)
Mikor jöna következő fejezet? :P
Az új design is nagyon szuper ;)
napuszika

Névtelen írta...

szijja:)


ha megkérhetlek msnen keresztűl elküldenéd nekem a Breaking Dawn-t??
itt a címem:szilagyitimea@citromail.hu
előre is köszönöm

u.i.nekem meg vanaz Eclipse és ha akarod átküldöm:)

New Moon cast:

"Magical Template" designed by Blogger Buster